Most ironizál? Nem. Ma már teljes szingli generációk jelenthetik ki koruknál fogva, hogy nincs és már nem is lesz gyerekük. Számukra véget ért (vagy el sem kezdődött – ez persze nézőpont kérdése) a történelem. Félreértés ne essék, nem akarom megbántani vagy még jobban megtaposni őket. Tudom vagy legalábbis sejtem, hogy milyen üres tud lenni egy gyermektelen nő élete. Ugyanakkor azzal, hogy véget ért számukra a történelem, már a jövőért való felelősség sem nyomja a vállukat. Nekik már mindegy, hogy tíz, húsz, ötven év múlva európaiak, bevándorló muzulmánok vagy a tibeti bálnák népesítik be a jó öreg kontinenst, mert azzal a kényelmetlen igazsággal szembe kell néznünk, hogy Európa nem azé lesz, aki eredetiben olvassa a francia morálfilozófusokat, hanem azé, aki teleszüli. Példaként tessék bátran elolvasni Erdély történetét.

http://24.hu/belfold/2016/09/18/europa-aze-lesz-aki-teleszuli/

"Egészen elképesztően boldogtalan mindenki a könyveiben. Van kilépés ebből a fogyasztói izéből, amiben élnek? Igen, van. Találják meg Istent és alapítsanak családot, mert csak így győzhetnek a halál és egyben saját létük értelmetlensége felett. Tudom, hogy egyik sem könnyű, mert mindkettő sok lemondással jár és teljesen ellentétes a 21. század nyugati eszméjével, ami a fogyasztás és az egyén korlátlan önzése köré szerveződik. De egyetlen civilizáció sem maradhat fenn Isten, gyerekek, és ahogy Avigdor Lieberman egykori izraeli külügyminiszter figyelmeztette éppen a migrációval kapcsolatban bénázó európai kollégáit, a kényelmetlen igazsággal való szembenézés nélkül."


"Attól tartok, hogy a baloldal (jó szokásához híven) megint valami nagy társadalmi kísérletbe kezdett (a korábbiak eredménye lesújtó volt: csak a Szovjetunióban harmincötmillió halott és Kínáról még nem is beszéltünk), és ismerve a demográfiai előrejelzéseket, ennek sem lesz szebb kimenetele, legalábbis az őslakosok számára."

A józanul gondolkodó családosok számára valóban nem mindegy a holnap. Hiszen ösztönösen is beléjük van programozva az utódokért érzett kisebb, de inkább intenzívebb felelőség. Egy olyan világot képzelnek el, ahol gyermekeik, de akár unokáik, dédunokáik sorsa is belátható, bizonyos. Ezért van jövőjük is. Elképzelt biztosan. Ezt most ne úgy képzeljük el, hogy nincsenek józanul gondolkodó szinglik, gyermektelenek, teszem azt transznemű emberek, vagy szexuálisan másképpen orientált emberek. Mert hazudnék ha ezt mondanám. De a mai tudásom, vélekedésem szerint, a dolgok jelenlegi állásában azért a jövővel zsigeri szinten mégiscsak  a magukból egy darabot itthagyók vannak a legintimebb kapcsolatban. Talán számítsuk le az exhibicionista művészeket, akik műveiket gyermekként édesgetik. Hoppá! A művek a gyermekeik, akiket szeretnének jövővel ellátni. 

Inkább úgy képzeljük el, mint a szervezetünket. Vannak vegetatív funkciók, mint a légzés. Ha vissza akarom tartani a lélegzésemet, hogy életem fonalát elmetszem, akkor maximum elájulok és átveszi a "robotpilóta", a vegetatív idegrendszer az irányítást. Kihagyja belőle a tudatos én döntését a halál utáni vágyat. Ez öntudatlan, ez automatizmus. A normálisan működő szervezet számára ez egy abszolút létező, működő funkció. 

Így értem ezt a gyerek dolgot is. Most az extrém rossz szülőket számítsuk le. Ha valakinek gyermeke van másképp néz a világra. Autós apukák mesélik, de magam is tapasztalom, hogy mihelyt megszülettek a gyerekek, ha benn ülnek a kocsiban óvatosabban vezetnek. Nem sokkal később már akkor is, ha már nem ülnek benn. Fel kell még őket nevelni. Változtatatás a kockáztató életmódban. A gyereksírás egy szülőt erősen felizgat. Ezért nem is szeretik az orvosok a kórházban, fogorvosnál, ha idegekben pattanásig feszült, az utód védésében 100%-ra pörgetett apuka is jelen van egy-egy akciónál. 

Ha azt mondjuk és el is fogadjuk ennek az igazságát, hogy a Földet nem a szüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön, akkor nem kellene megkérdezni őket is, hogy miképpen óhajtanak élni az eljövendő időben. Mert nagyon nem mindegy, hogy mit hagyunk magunk után. 

Nem mindegy, hogy milyen társadalmat, milyen földet, milyen vizet, milyen környezetet, milyen kulturális környezetet, értéket, nyelvet, vallást, hitet. 

Az elmúlt hónapok, hetek, napok felfokozott indulatai, tehetetlen pótcselekvései, drága közvélemény-kutatásai, állandó felfokozott drámai bejelentései, belpolitikai csatározásai pontosan megmutatták, hogy a mi társadalmunk beteg. Betegségének oka a jövőtlensége. De inkább úgy mondanám, hogy az időtlenség tévképzete (mármint a jelen kiterjesztése visszamenőleg a múltra és soha el nem múló jövőnek beállítása). Mintha elfelejtette volna  a múltját és nem reménykedne megkapaszkodni a jövőben, de ugyanakkor azt hiszi, hogy a jelen az örökké tart, tehát időtlen. De az ember nem időtlen. Az élete olyan betegség, mely napról napra gyógyul, mindhalálig. Isten. Na, Ő időtlen.  

5. parancsolat, (vagy mondjuk így inkább 2 Mózes 20, 12), hogy legalább mi ne veszekedjünk keresztyének, keresztények, krisztiánusok, tanúságtevők és Krisztus követői:  "Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!" Ezt mondjuk a zsidósággal együtt valljuk. Nem a nyolcvan, kilencven vagy száz évnyi életről beszélünk. Hanem arról, hogy azok, akik az apjuk, anyjuk (nagyszüleik, dédek és ükök, sőt ős szüleik) értékeit, nyelvét, hitét hordozzák, azok hosszú ideig lesznek annak a földnek boldog lakói. Akár generációkon keresztül. 

Milyennek képzeljük el a jövőnket? Tegyük fel ezt az egyszerű kérdést. Mert a jövő éppen most kezdődik. Ha van jövőképünk, akkor annak megfelelően is kell cselekedni. 

Az én jövőképemben nincsen benne a hazaárulózás, nácizás, migránsozás, fasisztázás, fröcsögő pofájú pára lehelés. Nincs benne a gazdasági szereplők, mértéktelen kizsákmányolók kiszolgálása. Nincs benne a szegények kirekesztése. Nincs benne a jómódúak kirablása. Nincs benne a politikai karaktergyilkosság. De még a politikusok se férnek bele. 

Az én jövőképemben benne van Isten. Aki hisz bennem, bízik bennem és én is Benne. Akivel élek és halok. Ennyi elég. 

A napokban hallottam egy Ravasz Lászlótól származó töredéket. (Nem tudom pontosan idézni.) Sok hívő keresztyén van, de kevés becsületes. Mi? Olyan sok van, aki imádja a Krisztust. De a becsületes azt jelenti, hogy követi őt. Na ebből kevés van. 

 

 

 

Hozzászólások