Az az érzés, hogy valami nagyon hiányzik az ünnepből. Valaki. Édesanyánk eligazító szava, rendet parancsoló összehúzott szemöldöke, jóságosan kérlelő arca, dolgos keze. Az még akkor talán a szívünk, agyunk egyetlen bugyrában sem merült fel, hogy mi van, ha egyáltalán nem jön vissza többé. Ez is eljön egyszer. Valaki hiányzott az ünnepből. Azt gondoltuk, hogy minden a helyre kerül majd egyszer, bár nehezen képzeltük el, és a hiány érzése megmaradt bennem, a szorongás és az aggódás feszültsége. Aki a legfontosabb, az nincs itt. Olyan, mint maga a karácsony: a legfontosabb, a gyermek még csak most érkezik, az advent finise. A várakozás betetőzése. És úgy jön el, hogy nem tudok semmit sem hozzátenni. Nem tudom siettetni, nem tudom erőltetni, nem tudok semmit tenni.

A visszakapott karácsony      www.parokia

Az ünnep ajándék. Nem mi hozzuk létre mesterségesen. A gyermek ajándék, nem tudjuk siettetni. Az idő ajándék, nem rendelkezünk vele. Szeretteink életével sem rendelkezünk, sokszor még a magunkéval sem. Szenteste délutánján nem sokkal az istentisztelet kezdése előtt anyukánkat visszahozta a mentő. Visszakaptuk őt. Visszakaptuk a karácsonyt.

Valami nagyon hiányzik az ünnepből ... Most mi lesz?- kérdezi Bölcsföldi András régi történetében. Az ő története ez. Egyre több ismerősömről derül ki, hogy nekik is van egy történetük. Ahol szép, igazi, teljes családot láttam, ott is van egy történet. A vége mindenhol az, hogy valami hiányzik és most mi lesz.

Ezek a történetek azért történetek, mert nincs megoldásuk. Pontosabban nem mi oldottuk meg őket. Nem mi rendeztük el. Nem általunk veszett a bánat mocsarába. Nem mi oldottuk fel békítőleg az elmúló időben.

Éppen ez a lényeg. Történik velünk. Akkor lesz a mi történetünk, amikor már lemondtunk arról, hogy megváltoztassuk, kijavítsuk, jobbá tegyük.

"Az a karácsony, amihez nem tudsz mit hozzátenni" Ez mindannyiunk közös őstörténete. Isten emberré lesz Jézus Krisztusban, hogy megváltson.

A mi hiányos történeteink ebben a történetben egészülnek ki tőlünk függetlenül.

A mi hiányos történeteink igazi befejezése ez: „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk...” János evangéliuma 1, 14