"Valószínű, hogy az erőforrások és a javak elosztásán is mielőbb változtatni kell, ha azt akarjuk, hogy a Föld továbbra is békében tudjon tovább élni, létezni"
Ezt nem valószínűnek mondanám. Ez változni fog.
Mert mi a gazdagság, birtok, tulajdon, erőforrások, azok a bizonyos javak?
Egy olyan illúzió, amikor másokkal elfogadtatom, hogy az az állapot, amelyben birtoklok valamit, az a jó és érvényes. Hogy ezt milyen eszközökkel teszem szinte mindegy. Lehet átverés, munka, erőszak, szorgalom, kivívott becsület.
De magamat talán nem tudom becsapni. Ezt nem lehet örökké birtokolni. Ez maximum halálig tart. Mindent használatra kapok. De akkor is csak úgy, ha állandóan jelzem az igényemet és újból és újból elfogadtatom ezt az állapotot.
Ez a kőkemény munka. Elhitetni, hogy miért nem lehet ezt tőlem elvenni, elorozni, megszerezni.
Erre egész rendszereket hozunk létre. A birtokot biztosítani kell. Bankok, hadsereg, rendőrség.
Ha ezt egy nép teszi, vagy érdekcsoport, amely megérti egymást, akkor államok, oligarchák csoportok, pártok alakulnak.
Szerintem nincs válság, csak mások tudják bizonyítani a birtokhoz való jogukat. Ez a régi birtokban lévőknek fáj.
Egy történet szerint a bölcs utazót megállította egy rabló. Éles kardjával fenyegette meg.- Pénzt vagy életet!A válasz kérdés volt. - Éles a kardod?- Igen.- Akkor vágd le ezt az ágat.A rabló lenyisszantotta.- Azt látom, - mondta a bölcs - hogy a kardod éles, de most pedig rakd vissza az ágat a helyére.- Azt nem tudom. - felelte a rabló.- Ha nem tudsz életet adni, milyen jogon akarsz életet elvenni?
Így lesz értelmezhető Jézus találkozása a gazdag ifjúval, aki végül nem követte Isten Fiát, mert sok vagyona volt. Sokról gondolta azt, hogy azt birtokolja és ezt az illúziót fenn kell tartania. Pedig csak egyszerűen le kellett volna számolnia azzal, hogy ez örökké az övé, és talán élhetne úgy is, mint akit nem a vagyona határoz meg, sőt éppen az Isten Fia, Isten akarata.
Mindent csak használunk. A kérdés tehát nem az, hogy mid van, hanem mi kell ahhoz, hogy komfortosan érezd magad. Mi kell rendelkezésedre álljon, hogy jól érezd magad. Mi az elég.
A valóságos szükséglet és a komfortérzés, azaz én mit gondolok szükségesnek, szétvált. Ebben a fene nagy birtokolhatnékban, közös össznépi játékban elsikkad az a valóság, hogy miért is vagyunk, miért születtünk, mi a feladatunk. Mi csak birtokolni, és azt minden módon bizonyítani akarjuk. Ez az emberi verzió a világ működésére és annak céljára és fenntarthatóságára. Ebbe belefér a „nagyhal, amely lenyelte a kishalat” vélekedés. Európa nyugati felén, olvastam, a lakások több mint 65-70 %-a bérlakás, és magánkézben csak 30-35 % van. Magyarországon ez fordított, de… nem lesz mindig így, mert a birtok oda vándorol, aki nagyon akarja és tud és akar is vele valamit kezdeni.
Nyilván sokféle görbe, változó, elv, törvényszerűség van, amely adott pillanatokban, korszakokban, állami berendezkedésekben igaz. De valójában az, hogy ki miért uralhat valamit, vagy veszíthet el. Ki miért hoz létre valamilyen civilizációt, városállamot, birodalmat és az miért omlik össze. Vagy személyes életünkben miért járunk néha a fellegekben és miért zuhanunk a pokolig. Ki tudja megmondani, leírni egy egyenletben.
„a tudomány mostani legfrissebb kutatásait kellene az ázsiai régióban is alkalmazni annak érdekében, hogy az ottani társadalmak tagjainak kielégíthetőek legyenek a nyersanyag- és energiaigényei és egyfajta "humánusnak tekinthető életszínvonalon" éljenek az ázsiai társadalmak is.” Kerekes: Változtatni kell... inforádio.hu TUDOMÁNY
Kielégíthető. Elérkeztünk a probléma gyökeréhez. Nem biztos, hogy a javakat kell újraosztani. Lehet, hogy sokkal inkább a szükségleteinket és vágyainkat.
Max Weber leírja anno, hogyan próbálták több munkára, azaz nagyobb termelésre serkenteni a munkásokat a manufaktúrák, majd gyárak idején. Először több órabért akartak adni. De ezzel éppen az ellenkezőjét érték el. Ha kevesebb munkával is megkeresem ugyanazt, amire szükségem van, akkor nem dolgozom többet. Ekkor csökkentették az órabért. Hogy az „életszínvonalat” tartani tudják, valóban többet dolgoztak. Ezt a mai modernkori rabszolgaságban még úgy tudták megfejelni, hogy a vágyakat keltették fel egy „magasabb” életszínvonal után. Ez utóbbi gyilkosabb. A fogyasztás, mint cél olyan ingoványos talajnak bizonyult, hogy az ember elvesztette a teljes tájékozódási képességét és eltévedt. Fogalma sincs többé miért született, miért él. Vagy nem is érdekli. Az emberi vágy olyan magasra lett pozícionálva, hogy az kielégíthetetlen és bármit megengedhetőnek talál, hogy kielégítse. Bármit.
Mit csináljon a Föld egy 7 milliárdnyi kielégítetlen, kielégíthetetlen hordával? Mit csináljon a Föld Ura?
Szóval mindent használatra kapunk és azzal együtt sorsot is kapunk. Akármennyire is ügyesek vagyunk, tervezünk, erősködünk, ravaszkodunk, semmit sem tarthatunk meg örökké.
Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Jób. 1.21
Hozzászólások