A napokban távozott néhány diák a Kürt Alapítványi Gimnáziumból. Bűnük az volt, hogy beleköptek abba a tésztába, amelyből az iskola egy rekordkísérlet során a migránsok számára készített pogácsákat. (…) A szeptemberi ügy – mármint a köpködés – nagy vihart kavart, az iskola „árnyalt pedagógiai folyamat” során sem találta meg a hangot az érintettekkel, így a gyerekek végül megváltak az iskolától – volt, akit kirúgtak, volt, aki magától ment.
- Gyertek csak be! Két dolgot tudok tenni. Egy: Mint intézményvezető - csukjátok be az ajtót - ki...-lak benneteket a p...-ba, mehettek ebből az iskolából, mert ekkora tahóságra, amit ti tettetek, csak ez lehet a méltó válasz! Kettő: Mint ember - adjátok csak ide a tízóraitokat - , pontosabban, ember nem tesz ilyet, ezért lemegyek a ti állati szintetekre, jó nagyot beleturházok a szendvicseitekbe, így ni, folyjon jobbra-balra, rá a télszalámira, nézzétek a kis buborékokat, hogy csillog rajtuk a fény...
- Gyertek csak be! Két dolgot tudok tenni. Egy: Mint intézményvezető - csukjátok be az ajtót - ki...-lak benneteket a p...-ba, mehettek ebből az iskolából, mert ekkora tahóságra, amit ti tettetek, csak ez lehet a méltó válasz! Kettő: Mint ember - adjátok csak ide a tízóraitokat - , pontosabban, ember nem tesz ilyet, ezért lemegyek a ti állati szintetekre, jó nagyot beleturházok a szendvicseitekbe, így ni, folyjon jobbra-balra, rá a télszalámira, nézzétek a kis buborékokat, hogy csillog rajtuk a fény...
- És most legyen nagy a pofátok: tessék megenni! Most, rögtön, itt, előttem! Egyétek, mert belétek tömöm! Na jó, várjatok még egy kicsit... Persze, lehetne még mindenféle „árnyalt pedagógiai folyamat” eszközeihez - intő, jegylerontás, megszégyenítés, jószolgálati kényszermunka stb.- nyúlni, de , tudjátok, azok igazából semmit nem érnek, ez az egész ügy viszont annyira abszurd, hogy ezt csak valami hasonló bolondsággal, képtelenséggel lehet megoldani... Tudjátok mit? Kitaláltam valamit... Illetve, dehogy én találtam ki... Nevezzük - szemben az „árnyalt pedagógiai folyamattal” - mondjuk kontrasztfényes antipedagógiai eljárásnak... Ne ijedjetek meg, az a lényege, hogy pont az ellenkezőjét tesszük, mint amit ti tettetek... Gyertek csak el ma este hozzám, a lakásomra! Itt a címem...
- Gyertek beljebb, üljetek csak le, helyezzétek magatokat kényelembe! Majdnem azt mondtam, hogy hányjátok csak le magatokat, de az félreérthető... Apropó, megkínálhatlak benneteket valamivel? Egy pohár sörtől nem lesz semmi bajotok... Máté, tudom, te dohányzol, gyújtsatok rá csak nyugodtan, nincs kint a „nemzeti nappalimban” a 18-as karika... Egészségetekre! Tudom, nagy rajtatok a nyomás, időnként ki kell engedni a gőzt... Ismeritek Hobót? Nem? Meghallgatjuk. Itt figyeljetek, azt énekli, hogy „szelep vagyok az ország fenekén...” Időnként köpni kell erre az egész agyonszabályozott, szétpolitizált világra... Na, ezt jól megmondtam... Szóval itt szabadok vagytok, ne feszélyezzétek, hanem érezzétek otthon magatokat, oké? Én kimegyek a konyhába...
- Nem, köszönöm, nem kell segítenetek... De azért kijöhettek ti is... Addig is tudunk beszélgetni... Mert tényleg van abban valami, amit az okostojás pszichológusok, meg szociológusok csivitelnek, hogy az a baj, hogy nem beszéljük ki magunkból a társadalmi problémákat... Tőletek kérdezte már valaki, hogy mi a véleményetek erről az egész migránsvándorcirkuszról? Hallgatlak benneteket... Előtte azért megkérdezem: mit csináljunk? Lehet lángos (németesen lángosch), pizza -echte olasz, vagy tudjátok mit? Mit szólnátok egy igazi magyaros langallóhoz, füstölt szalonnával, kolbásszal, házi tejföllel, lila hagymával? A szívünket is belesütjük... Nem olyan nehéz elkészíteni, hamar megvan, aztán vihetjük is... Nos, langalló jó lesz?
Nekem mindegy, csak nagyobb legyen a pogácsánál... (A gyűlölet tárgyánál legyen nagyobb a szeretet objektuma... Precízen fogalmaztam?) Meg illatosabb... (Biztos nem hallottatok róla, volt egy Pál apostol nevű pali, ő azt írta a keresztyénekről, hogy „Krisztus jó illataként” kell élniük a világban, Jézus szeretetét kell árasztaniuk magukból... Jó, ne ijedjetek meg, nem vagyok hittérítő...) Illetve még azt kérném, hogy amíg gyúrom a tésztát, legyetek itt, figyeljetek, nehogy véletlenül beleköpjek... Bocs, elismerem, ez hülye vicc volt...
- Nos, amíg kel a tészta, addig le is ülhetünk. Elmesélem nektek, hogy Maliban, - ez egy nyugat-afrikai ország, területének kétharmadát a Szahara borítja, s javarészt szunnita muzulmánok lakják – hagyományos falusi közösségekben az a szokás, hogy a módosabb emberek, a sötétség beállta után összegyűlnek és kiporciózzák a szegényeknek, rászorulóknak szánt terményeket. És szigorúan titokban eljuttatják hozzájuk! Ezt egyrészt azért mondtam el, hogy az általánosítás, meg az előítéletek helyett inkább igyekezzünk még jobban megismerni őket, másrészt azért, mert tényleg tanulhatunk is tőlük! Itt van a ti pogácsás ügyetek... Ez egy guinness rekordos, látványos, nyilvános jótékonysági haccacáré volt – ha jól tudom... Tipikusan amerikai-európai keresztyén (?) hozzáállás... Ezzel szemben... Nekem lenne még egy kérésem: ez a ma esti langallós akció, szóval, ha lehet, ez is maradjon titokban, mint a beduin üzletembereknél, oksi?
- Lassan kész is van! Érzitek az illatát? Bevallom őszintén, hogy az előbb szándékosan félrevezettelek benneteket... Ti most azt gondoljátok, hogy ezeket a lángoló langallókat becsomagoljuk, s visszük a menekülteknek... Azt gondoljátok, hogy majd nektek kell nekik adni és bocsánatot kérni tőlük... Vagy ha ők már nincsenek itt nálunk, akkor majd szétosztjuk a romák, vagy a rászorulók, vagy a hajléktalanok között... Azt gondoljátok, hogy most azért hívtalak ide, hogy azzal büntesselek benneteket, hogy nektek végig kell néznetek, amíg elkészülnek az ínycsiklandozó finomságok, hadd csorogjon a nyálatok... Nem...
- Gyertek, üljetek asztalhoz! Jó étvágyat! Nem tudom, mit gondoltok most rólam... Talán azt, hogy milyen jó fej vagyok, vagy hogy mennyire gógyi... Ezzel a kontrasztfényes antipedagógiai cuccal... Közben megkérdem, milyen a langalló? Nem csak az illata, az íze is isteni... Tudjátok, említettem azt a Krisztust... Ő a világ minden bunkóságát, köcsögségét, köpését, igazságtalanságát magára vette... Nekem még sok mindent kell tanulnom tőle... Például szépen beszélni migránsok pogácsájába beleköpködő diákokkal... Ugye, azt mondtam az elején, két lehetőségem van, vagy kirúglak benneteket vagy megetetem veletek a nyálas szendvicset... Most ti vagytok az én helyzetemben: a pia miatt akár ki is rúgathattok engem... Ügyvédpapának nem nagy ügy az ilyen, ugye, Máté? Utolsó kérésem viszont az lenne, hogy a szendvicset hadd ne kelljen megennem... Maradnék a langallónál... Gyűlöletpogácsa helyett a szeretetlangallónál!