The Revd John Humphreys, who was Moderator of the United Reformed Church’s National Synod of Scotland until his retirement in June 2016, died early this morning, 17 November, peacefully at home, after a short illness.
Nagytiszteletű John Humphreys, aki az Egyesült Református Egyház Skót Nemzeti Egyházkerületének moderátora volt 2016. júniusi nyugdíjba vonulásáig, ma reggel (november 17.), rövid ideig tartó betegség után, békésen, otthonában elhunyt.

John Humphreys: ‘A man of great kindness and gentleness’ - urc.org.uk

A napokban kaptam a hírt, hogy rövid betegség után otthonában elhunyt John Humphreys, az angliai Egyesült Református Egyház (United Reformed Church) egyik vezetője. Az első gondolatom az volt, hogy írnom kell róla egy megemlékezést. Aztán elvetettem, mondván úgyis csupán kevesen ismerték egyházunkon belül, meg amúgy sincs elegendő információm egy rendes nekrológ megírásához. Aztán mégis írni kezdtem, mert úgy gondolom egy olyan személyiség volt, akiről ismeretlenül is jó tudni, és megemlékezni.

Én 1993-ban ismertem meg Johnt. Akkor a Walesi Egyházkerület moderátora volt (a moderátor szervezeti és pasztorális feladatai alapján a magyar püspöki tisztség megfelelője). Egy diáktársammal együtt nyelvtanulási céllal a brit egyházba szerettem volna menni egy évre, s ebben jött ő a segítségünkre. Egy évet tölthettem Cardiffban, s ez alatt több alkalommal találkozhattunk. Az egyik legemlékezetesebb alkalom volt, amikor már több hónapos walesi tartózkodás után, kiéhezve mindenre, ami magyar, meghívott bennünket vacsorázni. Paprikás csirkét főzött, hozzá Egri bikavért töltött – s nekünk akkor ez maga volt a mennyország.
John 1986 és 1989 között négy évet a Magyarországi Református Egyházban dolgozott, többek között a Budapesti Teológiai Akadémián, de mellette gyülekezeti szolgálatot is végzett. Ragyogóan beszélt magyarul, értette a magyar kultúrát és gondolkozást, és szerette Magyarországot. Visszatérve Wales-be 1989-től 2001-ig töltötte be a moderátori tisztet, s ezalatt az idő alatt kiépített egy walesi-magyar testvérkapcsolatot, melynek során sok walesi fiatal jött Magyarországra, és sok magyar Wales-be.
„ A nagyfokú jóság és szelídség embere” – nyilatkozta róla John Proctor, az Egyesült Református Egyház főtitkára. Ragyogó humorával, ugyanakkor mély empatikus képességével mindig felüdíttette a rá bízottakat. Abban az időben sokszor kevertem hungaricizmusokat az angol beszédembe, így sokszor fogalmaztam úgy, hogy „egy dolgot nem értek”, „van egy gondom”, stb. Ő ilyenkor mindig elmosolyodott, és azt mondta: „boldog ember vagy, hogy csak egy(et)”.
Utoljára Skóciában, St. Adrewsban, a 2001-i zsinaton találkoztam vele. Akkor egyesült a Skót Kongregacionalista Egyház az Egyesült Református Egyházzal, ő pedig elvállata, hogy e történelmi lépésben moderátorként fogja segíteni a skót egyházkerületet. Amikor megkérdeztem, hogy miért költözik Walesből Skóciába, mosolyogva azt mondta, elege van már a szárazságból és hőségből (Wales magyar szemmel mérhetetlenül szeles, csapadékos és hűvös). Ebből a tisztségéből ez év júniusban ment nyugdíjba. Ez idáig ő az egyetlen, aki két egyházmegye moderátoraként is dolgozott az Egyesült Református Egyházban.
Egyik legkedvesebb története a Magyarországon töltött időről az volt, amikor Bács-Kiskun megyéből hazafelé vonatozva hófúvás miatt megállásra kényszerültek. Az 1987-es magyar valóságban, az addig viszonylag csendes szerelvény hirtelen megelevenedett, előkerültek sült húsok, kolbászok és hurkák, pálinka és bor, s több órás várakozás minden elképzelést felülmúló spontán házibulivá alakult.
Vannak az Istennek különleges célokra kiválasztott és elhívott szolgái. Az én szememben John Ll. Humphreys ilyen volt. Egy tőlünk majd kétezer kilométerre élő szolgatárs, aki beszélte nyelvünket, ismerte gondolkozásunkat, szerette hazánkat. Az Úr Isten adjon vigasztalást az övéinek!