Több kérdés is felmerült az egyházi tisztújítás lebonyolításában részt vevőknek tartott szakmai konferencián. Tájékoztató jelleggel közreadjuk az ott megfogalmazódott válaszokat. Ezek nem kötelező érvényűek, a konferencia résztvevőinek jogértelmezését tükrözik. 

kérdések a tisztújítással kapcsolatban - reformatus.hu

 

Csütörtök délelőtt a felvágott, felhasogatott tűzifát dobáltam be a kamrába. Önmagában ez még nem lenne hírértékű közlendő, végső soron a cserépkályha a központi gázfűtésre kiválóan rásegít, arról nem is beszélve, mennyire kellemes érzés a jó meleget adó tűzhely körül olvasni, játszani, beszélgetni. Szóval pakolom a fát, hasogat a derekam, sűrűn emlegetem a favágó brigádot, közben pedig eszembe jut az egyházi választás. Leginkább az, hogy tudunk-e jól dönteni.

A jó döntés mellett sokan a jó jelölteket kérik számon. Jó jelölt az, aki…és itt egy hosszú kívánságlista következik, mint a búcsúban: legyen fiatal, de legyen tapasztalata (a törvény tíz évben szabja meg a fontosabb, lelkészek által betölthető egyházi tisztségek határát, ennyit kell egyházi/gyülekezeti szolgálatban tölteni), legyen bölcs, megfontolt, de tudjon harcolni is, legyen jó programja, de ne olyan, amely nem reális. Legyen szuper hívő, bsz-es, alfás, cursillo-s, de ne legyen alfás, bsz-es, cursillo-s. Ne politizáljon, de azért legyen jóban az állami vezetőkkel. Ne legyen fideszes, de ne legyen lmp-s se, jobbikos meg végképp. Persze, az a minimum, hogy bocskaiban feszít a beiktatásokon és egyéb gyülekezeti alkalmakon, de kiváló kapcsolatot ápol a balos polgármesterekkel. Építsen csapatot maga köré, de ne lehessen rásütni, hogy a saját körének kedvez. És ami a legfontosabb: egy személyben támassza fel a halott (?) egyházat, a kis gyülekezeteknek legyen őrállója, a nagyoknak missziós gondolkodású partnere, adminisztrációs zseni, pénzügyi géniusz, lánglelkű szónok, és így tovább…

Hiába, mi, lelkészek, nagy kritikusok vagyunk. És mindennél jobban szeretjük a kifogásokat. Azt különösen, hogy miért mondunk nemet.

Persze, rengeteg az elvárásunk. Leginkább azt várjuk, hogy olyan problémákat kezeljen az esperes, a püspök, a főgondnok, a zsinat lelkészi elnöke (a sor tetszés szerint folytatható), amelyekre száz éve nem találjuk a választ. Vagy nem akarunk érdemben változtatni.

Komolyan, száz éve. Csak lapozzunk bele a száz-százhúsz évvel ezelőtti egyházi sajtóba, és meg fogunk lepődni. Mintha tegnap írták volna. Íme, a problémák: fogynak a gyülekezetek; kevés a pénz, a gyülekezetek nem tudják eltartani a lelkészeiket; eltűnnek a fiatalok az egyházból; mikor lesz ébredés az egyházban? Meg fog újulni a református egyház? Milyen legyen az állam és az egyház kapcsolata? Egyházfegyelem kérdése.

Nyilván vannak olyan témák, melyek természetüknél fogva újra és újra előjönnek. És vannak olyanok is, melyek azért kerülnek napirendre, mert nem sikerült ezeket megoldani. Sem akkor, sem az elmúlt évtizedekben. Gyanítom, most is lesznek ezen témák szerint csoportosítható, helyi szintre lebontható „halott ügyek”, ha megint kizárólag attól, azoktól az emberektől várjuk a csodát, akit, akiket egyik-másik tisztségre jelölünk, aztán megválasztunk.

Félreértés ne essék: a személy nagyon fontos. Valakinek a habitusa, lelkisége, hozzáállása, modora mind-mind rengeteget tud hozzátenni vagy éppen elvenni az adott tisztség jelentőségéből, az abban rejlő lehetőségekből.

Ugyanakkor szeretném jelezni: az úgy nem megy, hogy megválasztunk valakit valamire, utána pedig páholyban ülve pontozzuk a teljesítményt, közben pedig minden lehetséges botlását, gyengeségét felerősítve porig alázzuk.

Az úgy nem megy, hogy nem állunk az illető(k) mellé. Az úgy nem megy, hogy csak beszélünk, prédikálunk, sajnálkozunk, de nem cselekszünk. Az úgy nem megy, hogy saját személyes érdekeinket, anyagi előrejutásunkat, egónkat előtérbe helyezzük, gyakran -fájdalom!- igei köntösbe bújtatva. Az úgy nem megy, hogy minden jó szándékú jelzést, változtatni akaró szándékot, előre mutató intézkedést megakadályozunk, elszabotálunk, ha önös érdekeinket sérti. Az úgy nem megy, hogy az egyházépítés, a misszió csak a falunk, a városunk határáig érvényes, azon belül mi önálló egyház vagyunk, aminek ügyeibe senki bele ne merjen szólni. (De ha segítség kell, akkor jöjjön, mert ránk szakad a ház.) Az úgy nem megy, hogy –egyébként érthető- személyes okokra hivatkozva hátat fordítunk az egyházi közéletnek. És az úgy nem megy, ha az egyházat személyes ambícióink játszóteréül használjuk.

Szerintem csak úgy megy, ha végre szembenézünk önmagunkkal. Ha tényleg, elkötelezetten, komolyan együtt dolgozunk. Ha odaállunk a megválasztottak mellé.  

Van jó jelölt? Van jó választás?

Szerintem jó jelölt az, aki a leginkább képes arra, hogy összefogásra, cselekvésre sarkalljon. Jó választás pedig az, ha a közös, kemény munkát és a szorgos imádságot választjuk.

Imádkozzál és dolgozzál. Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport.


 

Hozzászólások