„Igor Matovič kormányfő megemlítette például a kettős állampolgárságot érintő enyhítést…”

Szlovákia enged a kettős állampolgárság ügyében – Tóth Balázs, index.hu, 2020. április 19.

 

„…csak azt szerethetjük igazán, azt a teret, azt a népet, amelyet átéltünk, amelynek a velünk való közösségét érezni tudjuk.” – írta Szerb Antal 1939-ben. Meddig tart ezeknek a szerethető közösségeinknek a határa? Ameddig empátiánk érzékeny idegszálaival még elérünk? Tudunk-e még egy közösség iránt úgy érezni, ahogy barát, példakép, tanítvány, vagy szeretett családtag iránt?

Hol húzódhatnak ezek a határok? Meddig kell őket komolyan komolyan venni, és hol kezdődik az, amit már csak szlogenek szintjén említhetünk? „Rövid fohász után igyunk a békére” – mondja Bill Murray az Idétlen időkig-ben (Groundhog day, 1993). No, nem azért, mert a világbéke a szívügye, hanem azért, hogy kolléganőjéhez végre közelebb férkőzhessen. Jól megfontolt számításból csupán.

De tényleg, lehet a világbéke a szívügyünk annyira, amennyire Bill Murray karakterének volt az Andie MacDowell formálta vidéki tévés meghódítása? És a környezetvédelem? És a társadalmi igazságosság? Vagy az alapvető emberi jogok? A családon belüli erőszakot elszenvedők? Az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek ügyei? És a fogyatékkal élők, vagy őket ápolók nehézségei? A kisebbségi jogok? A hazaiaké? A Kárpát-medencében élő magyaroké? Az üldözött keresztyéneké? Vagy más vallásuk miatt üldözötteké? A pandémia miatt utcára kerülteké? A kirúgott főorvosé? Milyen hosszú lehet még ez a sor? Mi lehet a szívügyünk? Kinek a jogai, igazsága, nyomora vagy bánata?

Úton-útfélen gyűjtik az aláírásainkat, támogassuk ezt, vagy emeljük fel a szavunkat az ellen. Mi határozza meg, hogy milyen ügyre szánunk 2-3 percet, amig leütjük az entert? Mitől érezzük a magunkénak? Mit használ nekünk?

Mi motivál egy-egy aláíráskor? Jól érezzük magunkat, mert a névsor elején állókat tiszteljük? Bizakodunk, hogy egy igazságtalan helyzet felszámolásáért indított európai polgári kezdeményezés sikerülni fog? (Apropó: ezt aláírta már?)

Általános iskolás voltam, amikor a történelem tanáromtól először hallottam a világfalu kifejezést. Akkoriban Afrikába voltam éppen szerelmes. Egyrészt Az istenek a fejükre estek, másrészt a sivatagi show, harmadrészt pedig édesapám frissen előkerült szuahéli szótára miatt.  Lenyűgözött a tudat, hogy ezek szerint a rajongás mellett más közöm is van ahhoz a kontinenshez. Közöm van hozzá is.

Ma viszont már fájó tapasztalat, hogy a világ kitágulása paradox módon az érdeklődésünk beszűkülését eredményezte. Nagyon megörültem, amikor hallottam, hogy a frissen felállt szlovák kormány tegnap a kettős állampolgárságról szóló (magyar kisebbség ellen irányuló) törvény enyhítését bejelentette. De az idézett mondat az indexen így folytatódik: „…és a teljes tiltás helyett lehetővé tennék a hosszútávon másik országban élő szlovák állampolgároknak, hogy ennek a másik országnak is felvegyék az állampolgárságát, a szlovák elvesztése nélkül - erről tudósított az Új Szó és a Paraméter hírportál.”

Azért a mondat második fele alaposan átfogalmazza az elsőt, nem? Tényleg engednek a kettős állampolgárság ügyében? Igen. A magyar állampolgárság felvétele miatt a szlováktól megfosztott ottélő magyarok érdekében mondták ki? Nem. Akkor kinek az érdeke? Kiterjesztik majd az ottélő magyarokra is? Egyszer?


Igor Matovič szlovák kormány- és Zuzana Čaputová államfő (Kép: válaszonline.hu)

És neked mi áll az érdekedben? Mit vagy kit szeretsz igazán?