„Elnézést kérek minden tisztességes diáktól, aki mindenféle másolás, súgás vagy más trükközés nélkül képes volt elvégezni az egyetemet. Őszintén csodálom önöket.” – Igor Matovič szlovák miniszterelnök

Új Szó online: Ezúttal Matovič került a plágiumbotrány középpontjába – lemond, ha teljesítette ígéreteit, 2020. július 16.

Amikor a szlovák kormányfő utoljára a magyar hírekben szerepelt, olyan pozitív színben tűnt fel, ami ritkán fordul elő hazánkban szomszédos állam kormányfőivel. A trianoni békediktátum százéves évfordulója alkalmából száz felvidéki magyar közéleti szereplőt hívott a pozsonyi várba, elnézést kért és együttműködést ajánlott. S jóllehet, a máig érvényben lévő benesi dekrétumokról kitérő választ adott, az embernek az az érzése támadt, hogy még annál is jóval tovább ment, amit egy szlovák, szerb, pláne román vagy ukrán kollégájától elvárt volna az, akinek családjában komoly traumákat okoztak az elcsatolást követő atrocitások.

„Kedvenc példám, hogy Szerb Antal világirodalmi kötete az többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló monográfiája. Számomra ez is szembeötlő volt már gimnazista koromban. És ez volt az ajánlott irodalom az irodalomórákhoz”

Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég jogi szakértője, Hír Tv: Magyarország élőben extra, 2020. június 29., 8 perc 16 másodperctől

„A nyilatkozat elhangzása után pár nappal a 444 és a Soros György által finanszírozott szatellit orgánumok felhorkantak arra utalva, hogy Szerb Antalt bírálni merészeltem. Nyilvánvaló, hogy az oktatáspolitika felelőssége a politikusoké, ezért a tragikus sorsú író irodalmi tevekénysége csupán eszköz lehet a politikacsinálók kezében, mégis a kritikát nem a SZDSZ politikájához, hanem Szerb Antal munkásságához kapcsolták, követhető célzatossággal.”

ifj. Lomnici Zoltán, origo.hu, 2020. július 9.

„Ezzel most nem fogok vitatkozni…”

„Gáz van, babám?” – Szörényi és Bródy Demeter Szilárdról és öntörvényű vezetőkről, Stumpf András, valaszonline.hu, 2020. július 6.

Általános iskolásként nem értettem, miért vannak beszélgetős és komolyzenei rádiócsatornák, amikor annyi jó zene van. Ha mindenki vidám zenéket hallgatna, biztos kevesebb lenne az ideges meg szomorú felnőtt. Akkor iskolába menet nem folyamatosan lógó orrú felnőttek között kellene szlalomozni. Nagyon tetszett az egyik bemondó definíciója is: a komolyzenét következetesen szomorúzenének hívta. Ma viszont már arról a pár csatornáról, ami az autórádióban bejön, rendszeresen tekerek át a Bartókra. Pedig nem is értek a komolyzenéhez (se). De abban biztos vagyok, hogy a szomorúzene elég nyomi definíció. Főleg ha a komolyzenei darabokat Bősze Ádám konferálja fel. De hát a kilencvenes évek elején még nem Bősze konferált.

„Szeretné, hogy mielőbb eljöjjön az az idő, amikor a magyarok teljesen egyenrangú tagjai lehetnek Szlovákiának - jegyezte meg a szlovák kormányfő.”

Kolek Zsolt, Pomichal Krisztián: Orbán-Matovič-találkozó: Lehetetlen, hogy ugyanazt gondoljuk Trianonról. A magyaroknak együtt kell élni egy történelmi igazságtalansággal – ma7.sk, 2020. június 12.

„A gesztusok lehetőséget adnak arra, hogy az emberek befolyásolni tudják a kommunikáció folyamatát.” – mondja a wiki. Elcsépelt, de annál keserűbb tapasztalat, hogy ennek ellenére egyre kevésbé élünk velük. Pontosabban a pozitív gesztusokkal. Pedig a legegyszerűbb eszközei annak, hogy a mindennapokat elviselhetőbbé, szebbé, jobbá tegyük. A wikipédia szócikk eleje természetesen nem viszi át az értelmet – a testbeszédről ír. Hétköznapi szóhasználatban viszont gesztus alatt a figyelmességet értjük. Apró gesztus = kedves figyelmesség. Ami megnyilvánulhat testbeszédben, egy mosolyban, vagy egy mondatba sűrítve is.

„Mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, én csak az esetre reagáltam. Humor nélkül nem érdemes bármibe belefogni” – mondta Ócsai Zoltán a hvg.hu-nak. A lelkész azt is hozzátette: azért posztolt, mert tetszett neki a tanár videója, és nem szereti a vaskalapos megoldásokat.

hvg.hu: Vasalódeszka-oltárral reagált a megalázott tanár esetére egy pécsi lelkész, 2020. június 13.

Az élet a legjobb forgatókönyvíró – mondták volna a régi rómaiak, ha a mozgóképet is nekik köszönhetnénk. Amikor már azt hinnénk, hogy vége a karantén alatt megszokott vicces és kreatív videóknak, egy abszurd kis színes hír rögtön bebizonyítja az ellenkezőjét: a karantén első heteiben látott vasalódeszkás tornatanár mutatványa újra szembe jön velünk.

Üröm az örömben, hogy egészen abszurd okkal: kiderült, hogy egy szülői feljelentés miatt – vagy legalábbis arra hivatkozva – milyen megalázó módon állították pellengérre az vasalódeszkán úszást oktató testneveléstanárt.

„Ahogy gondolataimban visszafelé kapaszkodom, családunk egyik ágán egy-, másikon kétgenerációs értelmiségi felmenők tekintenek rám. Az idő ködéből szigorú könyvtárszobák, gondosan vállfára helyezett papi palástok, élre vasalt háromrészes öltönyök és polgári jó ízléssel választott díszes selyemnyakkendők sejlenek fel, mégis, ott van mögöttük ő, a játszmák nélkül élő, gyakran bántóan őszinte beszédű és jó eszű falusi parasztasszony… Hangjában nyoma sem volt a történelemmel szembeni megbántottságnak, tanulatlanul is bölcsebb és okosabb volt annál, mintsem feleslegesen pörlekedjen. Helyette természetesen, tisztán adott utat a mesélésnek.”

Bödők Gergely: „Át kell adnom a fiamnak” – emlékek és program a 100. évfordulón – Válasz online, 2020. június 5.

Nem tudom, mi lehet az oka. Talán a megannyi lehetőséget elszalasztó rendszerváltásunk, talán az azt megelőző rezsim (ha Rákosit és Kádárt külön vesszük: rezsimek) hazugságai és tabusításai, de a közéleti témáink átpolitizáltsága olyan torz szemüveget erőltet ránk, hogy üdítőleg hat egy-egy meghatározó témában vagy évfordulón a kimondottan és örök emberi szót olvasni.

„Isten az Ő kegyességében… türelmesen elnézi azoknak a bűneit, kik ahelyett, hogy bizonyosságot tennének róla, szavaikkal és cselekedeteikkel az ellenkezőt művelik; hogy azt, amit hiszünk, annál nagyobb lelki szilárdsággal követhessük… azt hiszem, joggal következtetek arra, hogy annak, mint minden hitnél igazabb és szentebb hitnek, a Szentlélek a talpköve és támasza. Ezért, holott rábeszéléseiddel szemben rideg és kemény maradtam, és nem akartam megkeresztelkedni, most nyíltan megmondom neked, hogy semmiképpen el nem mulasztanám a megkeresztelkedést.”

Boccaccio: Dekameron, Második novella – 1353.

Bár a fenti idézet se nem mai, se nem múltheti, mégis, pünkösdi üzenete miatt nem lehet nem reagálni rá (non posse non reagere). A Dekameron második novellájában Boccaccio két derék barát történetét adja a karantén idejét novellameséléssel kitöltő társaság egyik tagjának szájába. A helyszín: Firenze, év: 1348, az összezártság oka: pestisjárvány.

A gyűlésen Kónya Imre, az MDF elnökségi tagjának szemébe vágja egy idős parasztember: nem történt rendszerváltás, mert téesze elnökét az új hatalom még mindig nem váltotta le. A politikus igyekszik megmagyarázni, hogy a rendszerváltás megtörtént, éppen ezért  pártvezetőknek már nincs joguk téeszelnököket lecserélni. Látva, hogy érvei hatástalanok, mentőötlete támad. „Le tudja cserélni, ha annyira akarja” – mondja meghökkent beszélgetőpartnerének, s kifejti: összefoghat társaival és együtt meneszthetik az elnököt. Az idős parasztember némi töprengés után kiböki: „Lehet, hogy így van, de én nem merem.”

Ablonczy Bálint: Antall József nem volt al-kal-mat-lan! Mítoszrombolásunk 4 pontban – VálaszOnline, 2020. május 22.

„Ha a cél az, hogy az emberiség vonja le a megfelelő következtetéseket, rossz hírem van: a világban ma minden tudományos és technológiai erőfeszítés arról szól, hogy visszatérhessünk a régi kerékvágásba. A nagy termelési és szállítási láncolatok gazdái nem mondják, hogy elnézést, túltoltuk, mostantól lokalizálódunk, sok légitársaság minden eddiginél olcsóbb jegyekkel várja az újraindulást – és még sorolhatnám.”

Borbás Barna: Ez nem Isten büntetése – katolikus véleményvezérek a járványról és a válság utáni világról, Válasz Online, 2020. május 11.

Baritz Laura közgazdász, Domonkos-rendi nővér, Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát és Patsch Ferenc jezsuita szerzetes, a római Pápai Gergely Egyetem teológiatanára cserél eszmét a fenti linken a világjárvány tanulságairól.

Várható tanulságairól. Mert most még senki sincs, aki meg tudná jósolni, vajon tanulunk-e az elmúlt pár hónap mindent felforgató tapasztalataiból. Akarunk-e mélyére ásni annak, hogy mi lehetett az ok, és mi lehet a felismert újdonság – magunkról, környezetünkről, arról, amiben és ahogyan élünk. Eddig éltünk.

„Rajtunk múlik, az egyes embereken, hogy hogyan megyünk tovább. A gazdasági, társadalmi rendszerek minősége az emberi gondolkodásmódon, értékrenden múlik – a paradigmaváltást a mi gondolkodásmódunk változása idézheti elő.”

Baritz Laura Sarolta a vasárnap.hu-nak, 2020. május 11. (riporter: Gyöngy-Pethő Krisztina)

Szombaton közölt egy rövidebb interjút a vasárnap.hu dr. Baritz Laura Sarolta domonkos nővérrel, az emberközpontú közgazdaságtan kutatójával és egyetemi oktatójával (Corvinus Egyetem és Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola). Római katolikus berkeken belül ismertebb nevével évekkel ezelőtt a Heti Válaszon keresztül ismerkedhettek meg többen, ahol rendszeresen publikált közérthető, élvezetes és tömör stílusban a közgazdaságtan és a fenntarthatóság határmezsgyéjéről. Most a járványügyi lazítások apropóján elsősorban a gazdasági, másodsorban a mentalitásbeli hogyan továbbról faggatta az újságíró.

„Iohannis (román államfő – szerk.) kijelentette: míg a román hatóságok a világjárvány ellen küzdenek, a PSD "a parlament titkos irodáiban azért harcol, hogy Erdélyt odaadja a magyaroknak". Az államfő televíziós nyilatkozatában észbontónak találta, hogy hova jutott a PSD , és milyen megállapodások köttetnek a román parlamentben. „Jó napot, Ciolacu! Vajon mit ígért Orbán Viktor, a budapesti vezető cserébe ezért a megegyezésért?" - tette fel a szónoki kérdést, a „jó napot” köszöntést magyarul mondva.”

Horváth Bence – 444.hu, 2020. április 29.

„Akit felháborít Klaus Werner Johannis balkáni, uszító beszéde, legjobb amit tehet, hogy aláírja azonnal az EU bíróságán megnyert per tárgyának támogatását. A per tárgya Székelyföld és a többi nemzeti régiónak az EU-s pénzekhez való hozzáférése az állam jóváhagyása nélkül is. Ehhez kell még sok ezer aláírás.”

Gere László fb bejegyzése a Székelyföld.ma oldalon 2020. április 30-án

„Szabó Tímeát egy titkos szigeten lévő, illegális laboratóriumban hozták létre egy kullancs és Lendvai Ildikó DNS-éből. Egy ideig hőálló, steril üvegedényben tartották, aztán az MSZP behurcolta a magyar országgyűlésbe."

Zummer Fülöp: A Szabó Tímea nevű organizmus tudományos jellemzése - Magyar Nemzet, 2020. április 21.

Az április 20-i parlamenti ülésen röviddel azután, hogy a külügyminiszter napirend előtti felszólalásában többek között elmondta, hogy addig a napig 73 millió maszk érkezett az országba, és további 75 millióra kötöttek szerződést, Szabó Tímea ellenzéki képviselő kifogásolta, hogy határon túli magyar közösségekbe több tízezer, és más szomszédos országba is rengeteg maszkot küldött Magyarország (szerintem helyesen – az arányszámok beszédesek, a támogatás gesztusértékű volt). Felszólalását nem tudta befejezni, mert a kormánypárti képviselők széttapsolták – az így elveszett idejére pedig Kövér László házelnök nem volt tekintettel, és elvette tőle a szót.

Az ellenzéki képviselő kritikája és a kormánypártiak tapstrollkodása azóta kavarja a hullámokat. Oké, nem mindenütt, csak bizonyos körökben.

Az egyik hullám elég visszatetszőre sikeredett – és erre az sem mentség, ha történetesen egyáltalán nem előzmény nélküli – de erről később, többet. Lássuk a az alap-posztot.

„Igor Matovič kormányfő megemlítette például a kettős állampolgárságot érintő enyhítést…”

Szlovákia enged a kettős állampolgárság ügyében – Tóth Balázs, index.hu, 2020. április 19.

„…csak azt szerethetjük igazán, azt a teret, azt a népet, amelyet átéltünk, amelynek a velünk való közösségét érezni tudjuk.” – írta Szerb Antal 1939-ben. Meddig tart ezeknek a szerethető közösségeinknek a határa? Ameddig empátiánk érzékeny idegszálaival még elérünk? Tudunk-e még egy közösség iránt úgy érezni, ahogy barát, példakép, tanítvány, vagy szeretett családtag iránt?

Hol húzódhatnak ezek a határok? Meddig kell őket komolyan komolyan venni, és hol kezdődik az, amit már csak szlogenek szintjén említhetünk? „Rövid fohász után igyunk a békére” – mondja Bill Murray az Idétlen időkig-ben (Groundhog day, 1993). No, nem azért, mert a világbéke a szívügye, hanem azért, hogy kolléganőjéhez végre közelebb férkőzhessen. Jól megfontolt számításból csupán.

„Az ember a karanténban is ki tudja tömködni az idejét lázongással, gyűlölködéssel, háborgással, a legfrissebb járványügyi adatok után kereséssel, a többi hülye felvilágosításával fröcsögő kommentekben. Tudunk mi elég zajt csapni, hogy ne halljuk a saját belső csöndünket. Most viszont eljött az ideje az elengedésnek.” Lackfi Jánossal beszélgettünk életről, hitről, kétségekről és reményekről karantén idején. Vallja: most, hogy a nagyobb bajt elkerülhessük, el kell engednünk egy csomó, fogunk közé szorított dolgot, és zuhanyoznunk kell a kegyelemesőben.

Konopás Noémi: „Eljött az ideje az elengedésnek” – Lackfi János a karanténéletről a Mandinernek, mandiner.hu, 2020. április 13.

Amennyi vicces és kreatív mém kering a neten a 2019-ben elindult koronavírus-betegségről (COrona VIrus Disease – 19), majdnem annyi izgalmas találgatást lehet olvasni a hogyan továbbról. Környezeti, gazdasági, egészségügyi, oktatási, szociális, geopolitikai következmények forgatókönyvei mellett a mentális-mentalitásbeli változásainkról is.

Ez utóbbi között meglepően sok az optimista hang. Hogymostmajdaztán ezentúl jobban megbecsüljük azt, amink van, a járvány lecsengése után – sőtmármost – szolidárisabbak leszünkvagyunk egymással, felocsúdunk a jelenlegi dolgaink fenntarthatóságának illúziójából, a maximumot lecseréljük az optimumra, esküám, és így tovább.

„Romániában él Európa egyik legnagyobb kisebbsége, mintegy 1,25 millió magyar, mégis semmibe veszik a magyarok jogait Romániában, ezzel felrúgva az Emberi Jogok Európai Egyezményét is. A koronavírussal kapcsolatos tájékoztatók és hírek csak román nyelven érhetők el, a magyar diákok pedig az online oktatásból is kiestek, ami szintén csak román nyelven folyik - írja a CEMO (Civil Elkötelezettség Mozgalom) közleményében.”

Fődi Kitti: Hiába él Romániában több mint egymillió magyar, csak románul kommunikál a kormány a járványról – 444.hu, 2020. április 6.

A világjárvány hazai híreivel nagyjából tisztában vagyunk. Többnyire megvannak – vagy mert olvastuk, vagy mert bennünk merült fel – azok a legfontosabb kérdéseink, amik a „hogyan tovább”-ot firtatják. Ki-ki kacsintunk a külföldi hírekre is – mennyivel súlyosabb vagy enyhébb máshol a helyzet, mit csinálnak másképp. Hogy végzik a mintavételeket? Kit tesztelnek? Mindenkit? Miért? Miért nem? Hol durvul vagy enyhül már a helyzet? Hol nem kötelező a BCG oltás?

„… a 9 és 12 közötti idősávban menjenek azok a 65 éven felüliek az élelmiszer boltokba, akik másképpen ezt nem tudják megoldani.”

Megjelent a kijárási korlátozásról szóló rendelet – koronavirus.gov.hu, 2020. március 27. péntek, 10:40

Ma reggel szembesültem a rendelet pontos szövegével, amikor 9 előtt lett volna esedékes elszaladni a postára. Azt hittem, hogy csak délután lehet majd a határidős küldeményt feladni, ezért nem siettem az aláírásokkal. Biztos voltam benne, hogy délelőtt boltba, patikába, postára csak a 65 éven felettiek mehetnek, a délután lesz a miénk. De nem.

Mert reggel 9 óráig lehet 65 év alatt ügyeket intéznünk, levelet, csekket feladni és bevásárolni. Nem is értettem, mi ebben a logika. És amikor hallottam, hogy mennyi idős ember fogadta bosszúsan a legfrissebb rendeletet, igazat is adtam nekik. Ők alszanak a legkevesebbet, ők kelnek a legkorábban, természetes, hogy a reggel 6 és 9 közötti idősáv az övék kellett volna legyen.

Aztán eszembe jutott, hogy akik a legkorábban indulnak munkába, azoknak pont így a legjobb. Hogy induláskor még be tudjanak ugrani a boltba. Aki pedig 65 feletti, az könnyebben be tudja osztani a délelőttjét. Nem, nem hangzik túl empatikusan, de mégiscsak: várhat. Most igazán várhat.

Az újabb igazgatói ciklusára pályázó Eszenyivel február végén készítettünk interjút, amiben azt nyilatkozta, hogy elítéli az erőszak minden formáját, és ebbe beletartozik a hatalommal való visszaélés és a mentális erőszak is. Ezt követően kereste meg lapunkat Fenyvesi Lili, aki Néder Pannival együtt beszámolt részletesen arról, milyen mérgező légkört teremtenek Eszenyi Enikő módszerei, hatalmi visszaélései a Vígszínházban.

Jankovics Márton: A vígszínházi botrány krónikája Eszenyi nagyinterjújától a lemondásáig – 2020. március 19., 24.hu

Múlt csütörtökön jelentette be Eszenyi Enikő igazgató, hogy visszavonja a Vígszínház újabb igazgatói ciklusára írt pályázatát. Szavazatokban Rudolf Péter (régebben öt évig volt a társulat tagja, jelenleg a Centrálban játszik) követte a sorban. Az elmúlt két hétben számtalan színész és színházi dolgozó szólalt meg az ügyben. Néder Panni színházi rendező volt az első a sorban, aki nem is most, hanem még 2017-ben tálalt ki először. Akkori nyilvánosságra lépése visszhang nélkül maradt.

„Minden modell azt jósolja, hogy nagyjából a lakosság fele fertőzötté válik egy éven belül. Beavatkozás hiányában a folyamat egy jól megjósolható Gauss-görbét követ—gyors növekedés, egy markáns csúcs, majd lecsengés. A csúcson viszont nem lesz kórházi kapacitás mindenki számára, akinek erre szüksége lenne.”

Barabási Albert László hálózatkutató Facebook bejegyzése, 2020. március 15.

Amikor pár hete kizártuk a szülőket az iskolánkból az influenza járvány miatt, jó páran megkérdezték, hogy csak nem a koronavírus miatt várakoztatjuk őket a kijáratnál. Kuncogva feleltük, hogy á, nem, mi nem engedünk a pánikkeltésnek. De ha már a megyei kórházban látogatási tilalom van, és a diákjaink közül is egyre többen betegednek meg, akkor kötelességünk elejét venni a nagy jövés-menésnek. Most, pár héttel később azonban már felelőtlenség pánikról és hisztériáról beszélni.

Az addig elsősorban Kínából érkező hírek arra emlékeztettek, mint amikor gyerekkoromban Chrudinák Alajos közel-keleti tudósításait sugározta a tévé. Borzalmas élethelyzetek, háborús filmekben látott tragédiák, de Magyarországtól mégis akkora távolságra, mintha csak egy párhuzamos univerzumban történtek volna.

Dr. Dézsi Csaba András győri polgármester képregénye a város focicsapatának támogatásáról - közösségi oldala, 2020. március 8.

Pénteken olvastam, hogy az új győri polgármester, akinek elődjéről (gyk: a régi győri polgármesterről) mi is reposztolgattunk, szóval, az új azt mondta, hogy a város nem finanszírozza tovább a másodosztályban játszó foci csapatát. A játékosokban nincs szív, és eszük ágában sincs kedvük odatenni magukat a városért.

Erre még rátett egy lapáttal a város polgármesteri biztosa (aki egyébként a helyi úszóklub vezetője), amikor azt mondta, hogy a magyar foci egyébként sem tartozik az élsportok közé, mert nem lehet élsportoló az, aki ideje nagy részét nem felkészüléssel, hanem lazsálással tölti. Egy szó, mint száz, a tulajdonosnak kár is pályázni a csapata 290 millió forintos támogatására, mert a várostól ugyan egy fillért sem fog kapni.

Egyetlen módon lehet meghaladni Trianon sokkját, ha egy új közép-európai egységben „oldjuk fel ellentéteinket” – jelentette ki az Országgyűlés elnöke pénteken Nagykanizsán, a helyi református egyházközség által szervezett fórumon. Kövér László kiemelte, soha nem volt olyan reményteljes egy új közép-európai együttműködés indítása, mint most, 2020-ban. Ennek az a célja, hogy kölcsönösen „tekintettel legyünk egymás érdekeire, de segítsük is egymást” a nemzeti érdekek megvalósításában – tette hozzá.

Kövér László: Egy új közép-európai egységben „kell feloldanunk ellentéteinket” – mandiner.hu, 2020. február 28., (MTI)

Fontos gondolatot fogalmazott meg Kövér László házelnök egy pénteki, nagykanizsai gyülekezeti fórumbeszélgetésen. Év elején egyszer már reposztoltunk a trianoni békediktátum 100. évfordulójáról, akkor Ablonczy Balázs történész gondolatai szolgáltak dobbantóul. (Interjú – reposzt). Valószínűleg fogunk is még.