"Egy egészséges társadalomnak, amikor felmerül az a kérdés, hogy gyerekek éhezhetnek, úgy kellene reagálnia, mint egy súlyos járványra: ugyanazzal a kétségbeeséssel, igyekezettel és "nem érdekel, mibe kerül, csak meg kell szüntetni" hozzáállással. A gyermekéhezés egy elviselhetetlen fogalom" - hangsúlyozta Vecsei Miklós.

Vecsei Miklós: "Úgy kéne reagálni a gyermekéhezésre, mint egy járványra!" inforadio.hu

"Nem véletlenül használom a járvány szót, ennek később hatása van. Az a gyerek, aki ma nem evett, az valószínűleg rosszul is aludt, frusztrált, nem szeretik az osztálytársai. Gondoljunk bele, ha a valaki egész héten nem evett, nem visz tízórait, a másiknak meg van, valószínűleg agresszív is lesz, nem figyel, rendetlenkedik, stb. Ezek nyilvánvalóan feszültséget okoznak és ennyire fekete-fehér helyzetek, fájdalmasak és ennyire érthetőek" - hangsúlyozta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke."

Van ma éhező gyermek Magyarországon?

Van.

Mondják ezt sokan. Mondom én is. Nem kell messzire menni, a környezetemben is van. Látom az iskolában. Hallom a gyerekektől.

Egy gyerek nem eszi meg a csirkecombot. Ott hagyja a tányérján. Nem finnyás egyébként. Nem tudja mi az. Valóban többen sokszor úgy jönnek iskolába (főleg mikor már elfogyott a fizetés, ellátás, segély), hogy az iskolában kap tízórait, és az az első falat aznap. Majd lesz még ebéd és délután uzsonna. De négy órától a következő nap tízóraijáig esetleg már nem is lesz semmi.

Gyerekek a boltban. Ketten. Nagy és egy kicsi. Kosarukban cigitöméshez dohány, meg egy műanyag palackos bor. Pénztárnál a kisebb elvenne egy kis akármilyen édességet. A nagyobb visszarakatja. Nekünk azt nem lehet. ( Naná hogy szakad az ember szíve, naná, hogy lehetett milkával kimenni)

Óvodában kisgyerek közli apukája foglalkozását. Apu rabol. Majd későbbi beszélgetés apukával. Hát bármit ami ahhoz kell, hogy enni adjon a gyereknek.

Nyári alkotó táborainkba járnak a peremre szorult gyerekek is. Teljesen ingyenes. Van reggeli, vagy inkább már tízórai. Ebédelünk. Uzsonna, sőt még vacsora is jut. Egyszer csak elkezdik hozni az emberek. Főzzük a kukoricát, vágjuk a dinnyét, mossuk a szilvát, sütik a lepényt, kalácsot, palacsintát.  A gyerekeknek ez a nyaralás. Programok. Törődnek velük. Enni kapnak. A védőnő és a gyerekjólétis említette, hogy vannak olyanok, kb. 25-30 fő, ha nem jönnének el, akkor aznap nemigen ennének. A táborunk bekerült végül akaratán kívül is a falu gyermekjóléti szolgálatának programjába is. Másodlagos funkciója is lett.

Igen. Ma éheznek gyermekek Magyarországon.

A számokat nem tudom. Az okokat sorolhatnánk. De az okokra való hivatkozás nem teszi rendbe a dolgot. Gyermek pedig nem éhezhet.

Életvitelszerűen nem esznek gyerekek. Ez hangzik el egy műsorban. Létezik ilyen. Vannak gyerekek, aki valóban nem reggeliznek. De tegyünk különbséget azok között, akik bár nem reggeliznek, de ha akarnának bemennek a spájzba és leveszik a polcról, kiveszik a hűtőből, mert van. Vannak olyanok, akik életvitelszerűen nem esznek, mert ha akarnának sem tudják kihozni, levenni, mert nincs. A két életvitelszerű reggeli ételelhagyás között az egyiket éhezésnek hívjuk.

Ennek megszüntetése azonban sokkal többet kíván, mint egy pár előretolt "arc" állandó revolverezése, vagy jófejsége. Nem vet jó fényt senki kihívó utazása, építkezése, vásárlási szokása, jóllehet, ha megdolgozott érte, menjen. Amíg van gyermek aki éhezik Magyarországon a 21. század legelején, addig egy hivatalos ember, politikus, társadalmi központban, felelős döntési pozícióban, közéleti szerepben ellenzékben is, ne jöjjön a kötelező, betanult támadó vagy védekező, elmismásoló protokoll szöveggel. Ha nem ismerik a helyzetet, akkor kutassák, keressék. Ha nincs szakértelmük, hát vannak akik terepen is és szellemileg is készek segíteni. Logisztikai segítség kell, keressék a helyi civileket is. Anyagiak kellenek. Ez össztársadalmi probléma. Össztársadalmi megoldás kell. Folyamatosan.