A videóban a legkülönfélébb embereket lehet látni: kövéret és soványat, nagyon fiatalt és nagyon öreget, feketét, fehéret – és többek között egy fiatal, divatos nőt, aki kendőt visel. Olyan motívum ez, amellyel a nagy reklámkampányokban ezidáig nem lehetett találkozni.
Ki a célcsoportod? Van, akinek a jómódúak, van, akinek a kispénzűek, van, akinek a nők 0-tól 20 éves korig, vagy 40-től 60-ig, van, akinek a 60 feletti férfiak. Amikor egy cégnek mindenki beleszámít a célcsoportjába, ott azért nem árt az óvatosság a vásárló részéről. Pedig úgy tűnik, ezt szeretné sugallni a H&M legújabb reklámfilmje, amely szerint mindegy, hogy milyen vagy, a lényeg, hogy használt ruhádat a ruházati áruházlánc újrahasznosítja.
A reklámfilm nem ezért számít szenzációnak. Ez állítólag az első olyan spot, amely a modelljei között egy muzulmán, fejkendős nőt mutat be. Az amúgy elég nyűgösre és hosszúra sikerült videó rengeteg figurát mutat be. Mindegyik egy kicsit más, mindegyik vállalja azt, ahogy kinéz. Van itt kövér kamasz-fiú, öreg nő fiatalokkal fetrengve az ágyon, van egy csomó hindu férfi, unott csitri, sárgaruhás szőke cabrióban. Rengeteg alak, és végül a szlogen gyakorlatilag nem hat. A film számomra unalomba fullad. És meg kell adni, a kendőt viselő nő, elegáns szövetkabátjában, kissé túlméretezett, azaz nem alakra simuló öltözékében a legszebb a modellek között. Ezt sikerült egy jó premier plánnal kihangsúlyozni, a nő arca a kiegyensúlyozottság és belső szépség erejével hat.
Állítólag a muzulmán nők most boldogok, és ezután a H&M-ben fognak vásárolni. Attól tartok, valójában ez az egész videó éppen az egyediség értékét banalizálja. Egy nevezőre hozza a piercingezéssel, vagy a zokni nélkül drága cipőbe bújt lábakkal ripacskodókat azokkal, akik identitásuk külső jegyeit ennél magasabb értékek szerint viselik. A vallási meggyőződés, a nemzeti hagyományok nem ugyanazon tőről fakadnak, mint a feltűnőségi viszketegség, egy divathóbort, vagy akár a zavaros nemi identitás. Egy japán nő nem divatból veszi fel gyönyörű kimonóját.
De a nyugati ember szeret összezagyválni dolgokat. Azt hiszi, ezzel elismeri a másságot. Valójában nem tesz mást, mint a magasztosat lehúzza a maga roppant silány elképzelései közé. Megdönt egy újabb tabut, de valójában nem ér el ezzel semmit. És főleg, nem érti meg a tabudöntés után sem a tabunak a lényegét.
Elképzelem, ahogy a bangladesi szegény varrónők roppantul élvezik az új videót. Ezután a bőrük sem fáj majd a festékanyagok miatt, a szemük sem fog égni, a derekukat sem töri le a rabszolgamunka. Bár lehet, hogy továbbra sem fognak a cég ruháiban lófrálni, merthogy van saját viseletük, a szári… Havi 38 euró fizetésből amúgy sem biztos, hogy telne rá.
Hozzászólások