Varga Dénes csapatkapitány hangsúlyozta, nehéz folyamaton ment át, amíg eldöntötte, hogy a budapesti vb-n a válogatott rendelkezésére áll, de most úgy érzi, az a legészszerűbb, ha a következő nyarat pihenéssel tölti, mert nem szeretne felőrlődni. Ugyanakkor nem zárta ki, hogy később visszatér még a válogatottba. (…)
Vámos Márton, akit a vb legértékesebb játékosának választottak, úgy fogalmazott: nem lett volna nagyobb büszkeség annál, mint amit akkor érzett volna, ha megnyerik a vb-t. 
„Rio után visszaküzdöttük magunkat az elitbe, a görögök elleni győzelem után örömérzet fogott el, de a finálé óta túlnyomórészt csalódottság van bennem” – jelentette ki Vámos, aki szerint sokat kell majd dolgozniuk azon, hogy kiderítsék, mi okozta a horvátok elleni mérkőzés elején tapasztalt rövidzárlatot. (...)
A magyar férfi vízilabda-válogatott a 0–4-es első negyed után 8–6-ra kapott ki szombaton a horvátoktól a vb aranymérkőzésén.

Vizes vb: Varga Dénes nem játszik a válogatottban a jövő nyáron - nemzetisport.hu

Gerendás György a riói olimpia után a válogatott szakmai testületével értékelt, és a magyar vízilabda problémájáról beszélt. (…) „Ha Dumira azt mondom, hogy ő Picasso, akkor Vámos egy szobafestő. De a világon a legjobb szobafestő” – tette hozzá a válogatott szakmai stábjában dolgozó szakember. 

Vízilabda: nincs nyugalom Rio után – szócsata a válogatottnál - nemzetisport.hu

Egy országgal együtt néztem én is a  vb döntőt,  figyeltem a magyar csapat heroikus erőfeszítését, hogy a pocsék kezdés után valahogy megfordítsák a mérkőzést, s a riói olimpia után tett ominózus Gerendás-hasonlat óta különösen is a válogatott két meghatározó játékosát, Picassót és a szobafestőt, azaz Vargát ás Vámost... V&V... Vagy VV, mint való világ és VV mint dupla viktória, kettős győzelem... Vámos részéről az egyik meg is lett, hiszen a VB legértékesebb játékosának választották, Varga viszont éppen a döntőben csődöt mondott, s vele együtt a csapat is...

 

 

Picasso és a szobafestő... A művész és az iparos... Varga és Vámos... Varga, akiről eddig azt hittem, hogy azzal is kiérdemelte Gerendástól ezt a megtisztelő titulust, mert civilben is fest, s még jó hogy utánanéztem, mert kiderült, hogy nem ő, hanem testvére, Dániel az, aki amatőr festőként is feltalálja magát... Mindenesetre ettől még Dénes, azaz Dumi is igazi művészlélek, parton és a vízben egyaránt... A maga szeszélyességével, virtuozitásával, improvizációival, váratlan húzásival, zseniális megoldásaival, góljaival a világ egyik legjobb játékosa...
Eddig...? Merthogy most lett igazi világsztár, s ezen a budapesti vb-n Dumi fölé nőtt Vámos Marci, a szobafestő... S itt rögtön elsütném Bödőcs Tibor poénját, hogy vannak „szóba' festők” is... Nos, Vámos nem ilyen, hanem amit mond, nyilatkozik, ígér, azt a valóságban meg is csinálja... Mert ő ilyen: megbízható, kiszámítható, becsületes munkásember... Fifika helyett erő, technika helyett fizikum, finom, rafinált „dumis” megmozdulások helyett ellentmondást nem tűrő bombagólok... Mindig a legjobbkor, ahogy azt a vb minden meccsén, így a döntőben is tette...

Ez a döntő egyébként számomra egy kicsit leképezte a valóságot... Hogy a zsenik helyét egyre inkább átveszik a profik... A precíz szakemberek... Az óramű pontosságával dolgozó robotok... Az emberi civilizációból egyre inkább kezd eltűnni a szépség, az esztétikum, s mindent elborít a hasznosság és a haszonelvűség (utilitarizmus), a cél-és a tervszerűség... Nézzük csak meg épületeinket, bútorainkat, használati tárgyainkat... Az IKEA-s szellemiség végleg a múltba száműzte azt a szemléletet, amikor a dolgok önmagukban még műalkotásnak számítottak... S hogy ne tévesszük szem elől az eredeti hasonlatot, való igaz, az embereknek, a tömegnek inkább szobafestőkre van szükségük, mind festőművészekre...

Na de térjünk vissza VB döntőhöz, Vargához és Vámoshoz... Ha mindkettő hozza azt, amit tudnak, akkor nyerhettünk volna... Mert a vízilabdához, amely munka és művészet is egyben, mindkettő kell, szorgos iparos és ihletett művész... Vámos és Varga... S most szándékosan változtattam a sorrenden... Olyan sokatmondó, jelzésértékű volt a végén, a már vagy 6-7 lövést elpackázó Varga átadta Vámosnak a labdát... Talán az lett volna az utolsó esély... Akkor meglehetett volna a VV, a kettős győzelem... Így marad a VV, mint való világ... A való világ a maga nagyszerű mégis tökéletlen teremtményeivel... Elgondolkodtam rajta, hogy Vargából egy Vámos, Vámosból pedig egy Varga hiányzott... Meg a csapatból valakitől még 3 gól...

Azt mondják, hogy a mohamedán, berber kézművesek szándékosan beletesznek még a legszebb szőnyegükbe is egy hibát... S mindezzel azt szeretnék kifejezni, hogy a legnagyszerűbb munkás- vagy éppen művészember is csak ember, tökéletlen, s csak Allah tökéletes! Nekem viszont eszembe jutott a teremtéstörténet egyik kulcsszava, hogy Isten, minden teremtési nap után úgy „értékelt”, hogy „jó”... Ez a héber „tób”-kifejezés - számos egyéb jelentése mellett – két alapvető dolgot jelent, egyrészt a hasznosságot, a célszerűséget (Vámos...) másrészt a szépséget, az esztétikumot (Varga...)!
Sajnos, ez utóbbi nem érvényesült a döntőben, így az nem lett igazi műalkotás... Picasso nem tudott három gólt festeni a horvát kapuba... Majd legközelebb, Dumi, ugye...?