A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó közleménye szerint sokféle értelmezése lehet a tizedikes irodalomkönyv borítójának, mivel az emberi fantázia határtalan. A könyv szerzője szintén a szabad asszociációkra hívja fel a figyelmet.
Hatalmas reklámot csinálnak a neten és a médiában a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó 10-es irodalomkönyvnek. No, nem felvilágosodás vagy a romantika irodalmának kiváló bemutatása miatt. Az nem téma. Sokkal inkább a tankönyv borítólapja. Valószínű, hogy mostanság az is érdeklődve keres rá a könyvre, aki egyébként nem nagy híve az irodalomnak. Hogy ne kelljen sokat kutakodni, idemásolom az ominózus borítót.
A kérdés egyszerű: mit látsz a képen?
Biztos sokaknak volt már része asszociációs feladatokban, esetleg próbált ki asszociációs teszteket. Ezek többnyire segítenek jobban megismerni önmagukat, felszínre hozni azt, ami mélyen bennünk van, de esetleg tudatosan sosem állnánk elő vele, soha nem fogalmaznánk meg.
Emlékszem, anno még a teológiára való felvételi hét során is volt olyan feladatunk, hogy kaptunk valamiféle foltokat ábrázoló képet/képeket és le kellet írni, hogy mi jut róla/róluk eszünkbe. Valószínűleg ebből is próbáltak következtetni felvételiztetőink arra, hogy vajon többé-kevésbé egészséges-e a lelkivilágunk, alkalmasak leszünk-e a szolgálatra. Egy szakértő szem biztos ki tudja elemezni, hogy mi lehet a háttérben, miről vall ilyenkor öntudatlanul is a vizsgált személy.
Jó szórakozás tud lenni egy-egy ilyen teszt kitöltése, amikor meglódulhat az ember képzelete. De nem kell hozzá még teszt sem, hogy egy szép nyári napon kifeküdjön valaki a fűbe és nézze a felhőket. Ha van egy kis fantáziája, egész csudavilág nyílik meg előtte. De rá lehet csodálkozni egy-egy fura árnyékra, egy érdekesen nőtt faágra, egy kifolyatott vízalakzatra, vagy éppen egy tintapacára! Csak kérdezzétek meg a kicsiket, hogy mi mindent látnak ők bele egy-egy ilyen jelenségbe! (Emlékszünk még Weöres Sándor Déli felhők című versére például?)
Aztán elmúlik a tündérvilág, s az ember gondolatai egész más irányba indulnak, egész más dolgokat kezd belelátni az előtte megjelenő képekbe.
Nos, mi van a 10-es könyv borítóján? Az a baj, hogy nem próbálhatjuk ki magunkat, mert miután olvastunk/hallottunk egy verziót, már nem érdekes a teszt, mert a hallott vélemény egyszerre téged is, engem is befolyásol, vagy olykor egyenesen mérgez.
Nem vagyok szakértő, de valamit elárul a „nagy felismerést” elkövetőről, hogy mi is határozza meg a gondolatvilágát. A cikk szerint egy tanár hívta fel a borítóra a figyelmet. Vajon önmaga döbbent-e rá, vagy valamelyik diákja súgott neki? Ez utóbbi még valahol magyarázható a kamaszok dúló hormonjaival, mert ugye van az az életszakasz, amikor az embernek mindenről "az" jut eszébe. Nem egyszer szembesültem vele a katedrán, hogy mennyire vigyázni kell a megfogalmazással, mert ahol egy kis kétértelműség adódik, a kamaszok rögtön lecsapnak rá. Kitűnően tudják kiforgatni a szavakat. Egyes kifejezéseket kimondottan javallott elkerülni, mert hétköznapi jelentések megteltek a nemi érintkezés témakörébe tartozó asszociatív tartalmakkal. (Pl. jobb, ha nem ajánlunk nekik melegen semmit.) A ifjak már csak ilyenek. De ha ez a képértelmezés a tanár asszociatív látását tükrözi, akkor nem biztos, hogy szeretnék vele bizonyos irodalmi alkotásokat elemezni. Persze az is igaz, hogy a mai mainstream irodalom jó néhány jelesnek titulált képviselője már rég túllépett az én azonnal prűdnek titulált széplelkemen.
Azt hiszem ezt a tankönyvborítót, független a szerkesztő eredeti szándékától, le kell cserélni. Mert ezt a képet nézve már nem tudunk szabadon asszociálni. Ez már nagyon erősen tematizálva lett. Erről a borítóról már senkinek sem egy hajdani kulcslyuk jut eszébe. Főleg, hogy a fránya, egyfajta mederbe terelt asszociáció társítja az képet a felette lévő felvilágosodás és romantika szavakkal, melyek csak ráerősítenek a sajátos látásmódra.
Szerencsétlen könyvborító, szerencsétlen nagydobra vert asszociáció!? Ez nem egyedi eset. Nem egyedi eset, hogy direkt irányítják asszociációinkat, addig nyomatnak dolgokat, míg nem válik egy-egy irányított, sokszor elég alantas asszociálás szinte feltételes reflexé.
Jézus azt mondja: „A szív teljességéből szól a száj”. Abból hoz elő az ember, ami benne van. Abból hoz elő, amit beleplántált, beleplántáltak. Abból hoz elő, ami lényege, ami építőeleme. Éppen ezért nem csoda, ha ma egy régi deszkakerítésen véletlen sem egy befoltozott kulcslyuk van, hanem csak is egy nemiszerv éktelenkedhet.
Elgondolkodtatóak és aktuálisak ma is József Attila szavai:
Én nem tudtam...
Én úgy hallgattam mindig, mint mesét
a bűnről szóló tanitást. Utána
nevettem is - mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!
Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség
barlangja szivem. Azt hittem, mamája
ringatja úgy elalvó gyermekét,
ahogy dobogva álmait kinálja.
Most már tudom. E rebbentő igazság
nagy fényében az eredendő gazság
szivemben, mint ravatal, feketül.
S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam:
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.
Hozzászólások