Az amerikai újságírók megkeresték azt a kislányt, akivel korábban Donald Trump beszélgetett karácsony előtt. Az elnök azt kérdezte tőle, hogy hány éves, hogy tanul, és hogy hisz-e még a Télapóban. Később pedig azt magyarázta, hogy szerinte ritka dolog, hogy valaki ennyi idősen még Télapó-hívő.

Trump telefonbeszélgetése után is hisz a Mikulásban a hétéves kislány - szmo.hu

Bevallom, amikor először olvastam arról a hírről, hogy egy hét éves kislány az Amerikai Egyesült Államok elnökével beszélgetett telefonon, mégpedig a Mikulásról, arra gondoltam: na, tessék, már megint egy kamu hír.

Elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy gyermek Donald Trump-pal cseverésszen. Ugyanilyen kevéssé tűnt hihetőnek, hogy az Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság azzal foglalkozzon, hol jár éppen a Mikulás a légtérben. Sokkal komolyabb dolgokkal vannak ők elfoglalva – mondjuk. Mint vigyázók éberen őrködnek Amerika biztonsága felett. Feladatuk, hogy a lehető legkorábban érzékeljenek minden olyan történést, amely veszélyt jelenthet. Még hogy a Mikulás és hogy éppen merre repked! Felnőttként legyintünk egyet, azután persze eszünkbe jutnak gyermekeink és az a varázslatos világ, ami körülveszi őket és amit mi, felnőttek tárunk eléjük, teremtünk meg számukra. Ennek köszönhető, hogy tudnak izgatottan várakozni és remélik, hogy ajándékot kapnak – hiszen a jó gyerekek mind ezt érdemlik.

Az Amerikából érkező hír szerint azonban a Légvédelmi Parancsnokság nem csak figyelemmel kíséri a Mikulás útját, hanem információt is ad róla. Fel lehet őket hívni telefonon, érdeklődni arról, hogy éppen merre jár az ajándékokkal telezsúfolt szán. A beérkező hívások közül pedig néhányat egyenesen a Fehér Házba kapcsoltak, ahol Trump elnök és felesége beszélgetett a gyerekekkel. Így került tehát a vonal egyik végére a nagyhatalmú politikus, a másikra pedig egy hét éves kislány.

Az elnök feltett néhány kérdést a kislánynak, amelyek között szerepelt az is, hogy hány éves és vajon „hisz-e még a Mikulásban?” Amikor erre a kérdésre igennel válaszolt a mi kis hét évesünk, az elnök megjegyezte: ez ebben a korban már igen ritka. Sokan fejezték ki értetlenkedésüket, mondván: hát nem ez lenne a természetes? Egy hét éves miért ne lehetne még abban a hitben, hogy számára a Mikulás hozza az ajándékot? (Amerikában – tegyük hozzá, mert hozzánk december 6-án érkezik.) Amit pedig még többen sérelmeztek: miért gondolta úgy Trump elnök, hogy neki kell az igazság felé terelni ezt a kislányt, sőt, talán kíméletlenül lerántani a leplet a valóságról és kimozdítani ezt a kislányt abból a világból, amiben még él? Ráadásul éppen az ünnep előtti napokban.

Persze, valószínűleg az elnök csak próbált kedvesen beszélgetni a gyermekkel. Nem gondolta volna, hogy amit mond, bejárja majd a világsajtót (de miért is ne járná be, hiszen ő az amerikai elnök). 

A rövid telefonbeszélgetés kapcsán eszembe jutott néhány másik beszélgetés. Hallottam olyan hittan óráról, ahol a hitoktató szintén úgy gondolta: itt van az ideje annak, hogy a gyerekek végre megtudják: az ajándékokat a szülők vásárolják és csempészik a csizmába, majd karácsonykor a fa alá. Érthetetlen számomra, hogy miért érzi valaki úgy, a szülők helyett neki kell valamit elmondani, feltárni egy titkot.

De eszembe jutnak azok az idők is, amikor az osztályteremben felállították azokat a gyerekeket, akikről tudták, hogy járnak hittanra vagy templomba és kinevette őket a tanár. Nyilvános megszégyenítést kellett elviselniük hitük, meggyőződésük miatt.

Eszembe jutnak azok a mai megmondó emberek, akik úgy érzik: én tudom, mit és hogyan lehet és kell hinni és meg is mondom. Kihasználok erre minden lehetőséget – akár kíváncsiak a véleményemre, akár nem. Majd én megmondom, mi fér bele a hitbe (a keresztyén hitbe is) és mi nem.

Eszembe jutnak a hagyományok és szokások megvetői és tudatos rombolói és persze azok is, akik egy-egy ünnepet rombolnak. 

Látok csalódott, kiábrándult arcokat – gyermekekét és felnőttekét, akik azzal az érzéssel élték meg karácsony ünnepét is: eltelt valahogy, túl vagyunk rajta.