Az ember élete egy műalkotás, ezért nem mindegy, hogy egyik kapcsolatból a másikba bukdácsolunk vagy vállvetve építünk egyet – mondta lapunknak Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. Kérdésünkre kifejtette, napjainkban az értékek devalvációja zajlik, amelynek során a család mint biztos bázis sérül, a nemi szerepek pedig bizonytalanná válnak. A pénz és a jólét előnyt élvez a családalapítással szemben, miközben materializálódnak az értékek.
A család fészek, szentesített helyzet - magyarhirlap.hu
Mindenek előtt hadd írjam le: örülök annak, hogy 2018. a családok éve. Éppen ezért annak is, hogy vannak előadások, fórumok és egyéb programok a Családok évével összefüggésben. Örülök, ha a család kérdése előkerül különböző beszélgetések során, ha valakit megkérdeznek, majd leírják véleményét, gondolatait. Külön öröm, ha olyan valakit kérdeznek, aki véleményem szerint hiteles, jártas a témában, hozzá értő szakember. Prof. dr. Bagdy Emőke pedig pontosan ilyen ember.
Nyilván elfogult is vagyok, amikor a vele készített interjút hozom. Úgy gondolom, érdemes elolvasni. Akár többször is, mert tovább lehet gondolni, rá lehet csodálkozni arra, hogy milyen pontosan és szépen fogalmaz, milyen egyértelmű szavaiból, hogy a család miért és milyen nagy érték, és mennyire igaza van akkor, amikor azokra a veszélyekre hívja fel a figyelmet, amelyek a család intézményét fenyegetik.
Ha fenyegetik, ha válságban van a léte, akkor védeni kell. Nem másért, mint azért, mert olyan lehetőségeket rejt magában, melyeket sehol máshol nem találunk meg. Mert a család fészek, ahol biztonságban, védetten élhetünk. A család biztos bázis, ahonnan indulhatunk és ahova visszatérhetünk. A család az a hely, ahol tanulhatunk. Megtanulhatjuk, kik vagyunk – férfi vagy nő, láthatjuk és megtanulhatjuk, hogy ez mit jelent – hogy a férfi férj és apa, a nő pedig feleség és anya. A család az a hely, ahol közösen lehet megtapasztalni, értékelni, feldolgozni, hogy milyen a világ, amelyben élünk, közösen lehet felfogni azokat a támadásokat, amelyek érnek bennünket, közösen lehet kidolgozni a stratégiákat, amelyekkel védekezni lehet. A család nélkülözhetetlen ahhoz, hogy igazán boldog és megelégedett legyek, ahogyan ezt kutatások is bizonyítják. „A Harvard Egyetemen hetvenöt éve zajlik folyamatosan egy kutatás, amely éppen ezt vizsgálja. Mindig ugyanaz a három végez az élen: ha van párunk, akit szeretünk, és a szeretet kölcsönös, ha biztos családi kötelékben élünk, és ha van egy szűk, ám jelentős baráti körünk. Vagyis három kis kör: a párunk, a család, és a barátok. Ez tartja meg az embert, ez az egészség, a boldogság, a hosszú élet titka. És a konzumkultúra éppen ezeket károsítja.”
Veszélyben van a család, ha a benne található kapcsolatokra úgy tekintünk, mint bármi másra körülöttünk. Ha elfelejtkezünk arról, hogy a család más: egyedi és különleges. Nem olyan, mint egy ruha, amelyet felpróbálunk, talán hordunk is egy ideig, majd levetjük magunkról és – jó esetben – valaki másnak ajándékozunk. Nem olyan, mint egy vasaló, amelyet eldobhatunk, ha már nem működik, mert nem éri meg tovább foglalkozni vele, megjavítani, költeni rá. A család nem az a játék, ahol észrevétlenül lehet cserélgetni a szereplőket, mert ha nem is ugyanúgy, de valahogy elműködik majd.
Miközben ezeket a sorokat írom, eszembe jut, hogy azért is érdemes lenne Bagdy Emőkére nagyon odafigyelni, mert ő nemcsak elméleti szinten beszél a családról és annak megtartó erejéről, értékéről, hanem gyakorlatban is tapasztalhatta, milyen az, amikor valakinek éppen ez a közösség hiányzott vagy hiányzik az életéből. Nagyon sok gyermekkel, fiatallal, időssel találkozhatott munkája során, akik sebeket hordoznak, mert nem tapasztalták a család megtartó erejét, vagy a családból az egyik fontos szereplő hiányzott, vagy a család nem töltötte be azt a szerepet, amit kellett volna. És persze, előttem is vannak arcok, tudok idézni mondatokat, amelyek mind arról szólnak, milyen fájdalmas, milyen nehéz a családi fészek melege nélkül élni, hogy pótolhatatlanok azok az élmények, azok az évek, amelyeket érzelmileg vagy fizikailag egyedül, család nélkül él meg valaki.
Éppen ezért őszintén nem értem azokat, akik a család intézményét támadják vagy azért harcolnak, dolgoznak, hogy fellazítsák a családi kötelékeket. Akár egyetlen családot támadnak – talán éppen a sajátjukat, akár nyilvánosan, szervezetten teszik ezt: felmérhetetlen a kár, amit okoznak. Legfőképpen pedig azt nem értem, hogy egy felnövekvő, új generációt miért akarnak megfosztani a családi fészek biztonságától?
