Vérnyomás-, és vércukor mérés is várta az érdeklődőket kedden délelőtt a Kaposi Mór Oktató Kórházban, ahol a betegek világnapja alkalmából a somogyi megyeszékhelyen működő egyesületek tanácsaikat, tapasztalataikat osztották meg az érdeklődőkkel.

Életmentő megelőzés: szűrések várták az érdeklődőket a kórházban - sonline.hu

Mindannyian hallottunk már arról, hogy vasárnap kezdődött a házasság hete. Több rendezvényen is részt vehetünk, hallgathatjuk olyan házaspárok bizonyságtételét, akik már évtizedeket töltöttek el egymással szövetségben. Újból és újból rácsodálkozhatunk arra, mekkora ereje van a családi közösségnek, az egymás mellett való megmaradásnak, a hűségnek.

A mai nap szintén kiemelhető a többi közül – persze, csak akkor, ha valaki szeretné. A Bálintokat köszöntjük. Esetleg a szerelmeseket. Nekem bőségesen elég, ha figyelmesek vagyunk azokkal, akik körülöttünk vannak – ráadásul ennek nemcsak február 14-én kellene így lenni.

Hétfőn, február 11-én azonban volt még egy jeles nap. A betegek világnapja. Még II. János Pál pápa kezdeményezte ezt 1992-ben. A világnap célja, hogy Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését. A hírek között azonban csak elvétve olvashatunk minderről. Mintha nem is lenne annyira fontos. Mintha a betegség nem is érintene minket. Vagy talán arról van szó, hogy szívesebben fordulunk azon dolgok felé, amelyek arról szólnak, hogy minden rendben van, minden egész és teljes? Jól esik éppen ezért olyan romantikus filmeket nézni, amelyek happy end-del zárulnak. Örülünk annak, ha mi is megtehetjük, hogy csokoládéba forgatott eperrel lepjük meg a másikat. Szeretünk valami rózsaszín ködbe burkolózva arról álmodozni, milyen csodálatos emberi érzések vannak és mi minden emelhet bennünket a szürke hétköznapi fölé.

A valóság talajára azonban rögtön lehúz bennünket egy-egy olyan hír, amely arról szól: valakinek az egész-sége romlott meg, vált törékennyé. Szeretnénk a legszívesebben elfordulni, elmenekülni, amikor fájdalomról és szenvedésről hallunk. Sokan képtelenek arra, hogy meglátogassanak valakit, aki beteg, akár otthonában tartózkodik, akár a kórházban. A gyengeség, a törékenység, a hiány olyan fogalmak, melyekről nem szívesen hallunk. Amíg nincs látható, érezhető, tapintható jele annak, hogy valami nincs rendben a testünkben, testünkkel, nem is megyünk orvoshoz. Kerüljük, kikerüljük a problémát, azt gondoljuk, velem, velünk úgysem történhet meg.

Több kórházban éppen ezért, a betegek világnapján is, arra hívták fel a figyelmet, hogy a megelőzés, egy-egy betegség időben való felismerése mennyire fontos. Lehetőséget adtak arra, hogy aki szeretne, szűrővizsgálaton vegyen részt. Megszólaltak azok, akik valamilyen betegség terhét hordozzák már évek óta, és elmondták, hogyan figyelnek tudatosan magukra, mi mindent tesznek meg azért, hogy ne kerüljenek rosszabb állapotba.

Ami azonban leginkább elgondolkodtató, hogy hányan élnek egy-egy lehetőséggel? Hányan mennek vajon el a szűrővizsgálatokra? Van olyan szűrés, melyre évente érkezik behívó, mégis, a megszólítottaknak csak a fele megy el. Éppen ezért fogalmazott úgy a kaposvári kórház főigazgatói tanácsadója: küzdeni kell az otthon maradó ötven százalékért. Hányan veszik komolyan saját egészségüket vagy a mellettük élőkét, családtagjaikét? Vajon azzal nem szerethetnénk társunkat, ha gondoskodnánk arról, legalább évente egyszer egy laborvizsgálaton vegyen részt?

Nincs fájdalmasabb, mint azt hallani: most már túl késő. Ha hamarabb jött volna, ha korábban felfedezték volna, ha időben figyel a jelekre, tünetekre. Lehetett volna segíteni, de most már késő. Nem lehet semmit sem tenni.

A betegség nem olyasmi, ami csak rajtunk múlik. Hiába a fizikai vagy a lelki erő, az elhatározás, az akarat. Nem igaz, hogy velem nem történhet meg. Megtörténhet. De nem kellene e miatt lemondanunk magunkról és azt mondani: akkor úgyis mindegy. Azt az utat sem jó, ha választjuk, hogy állandóan aggódunk és rettegünk, figyeljük magunkat, mikor veszünk észre olyasmit, ami miatt reménytelennek érezzük helyzetünket. Inkább törődjünk magunkkal és egymással is! Éljünk a szűrővizsgálatok lehetőségével, menjünk el a szükséges vizsgálatokra, mert ezek valóban életmentők lehetnek!