Nem csak Északkelet-Magyarországon, a Dunántúlon is munkaerőhiánnyal küzdenek a cégek. Ráadásul nemcsak mérnökökből van kevés, hanem szakmunkásokból is. „Nincs elég munkavállaló, nincs elég szakember, az a tapasztalat, hogy az igazán jó szakemberek vagy önálló vállalkozásba kezdenek, vagy kimennek külföldre dolgozni” – mondta Glasza Tamás, egy szegedi ablakgyártó cég ügyvezetője.
Nincs elég munkavállaló - hirtv.hu
Lábazatot csináltatunk. Nem mintha régen fizetett volna ezért a gyülekezet, csak éppen nyolc évet sem bírt ki a műgyanta, és levedlett. Volt azalatt lélegző-vakolat, volt amögött utólag szigetelt fal, de a műgyanta miatt egyiknek sem volt haszna. Ráadásul az északi falhoz visszaegyengették a földet, és a fal már nem alulról, hanem oldalról szívta magába a nedvességet... Ebben a szösszenetben van emberi ostobaság bőven. Evidens, hogy műgyantával nem fojtunk le egy lélegző vakolatot, és szigetelés fölé nem engedünk tenni semmit. Kidobott pénz volt az egész. Inkább nyaralt volna egy hétig a gyülekezet belőle, akkor legalább egy szép emlék maradt volna, így azonban semmi.
Lábazatot csináltatunk. Nem könnyű mutatvány ez egy 1881-es parókiánál. A falak girbegurbák, a szétmálló tégla öles részeken hiányzik, az északnyugati sarokbástya téglái közül hiányzik a habarcs, korábbról fa ékek voltak betolva. Vízszintesen és függőlegesen is ritka az egyenes, mint a fehér holló. Anyagválasztásban segít az építőmérnök, aki lohol egész nap. Siet, mert rengeteg a munkája. Hiába nem építenek már az emberek új házakat, minden egyéb más építéssel kapcsolatos munka néhányukra tornyosul, mert nincs utánpótlás. Elmentek és elmennek.
Lábazatot csináltatunk. Zoltán, a kőműves precíz ember. Precizitása nem lassítja. Nem iszik. Rá-rágyújt. Egyből észrevenni, hogy kiejtése nem somogyi, de nem is dunántúli. Felvidéki. A csapat, akivel dolgozik, tiszáninnenről való. Jók, azaz időben és minőségben, de még árban is megfelelőek. S ez utóbbi az igazán hangsúlyos mindkét oldalnak: munkavállalónak és kifizetőnek. Egyiknek az a jó, ha nagyobb, másiknak, ha kisebb számú összegről van szó. Mivel gyülekezetünk sem úszik a pénzben, így nagyon meg kell nézni, hogy mennyit fizetünk ki egy-egy tételre. A nagyobb összegre vágyók folyamatosan útnak erednek oda, ahol megfizetik az általuk elvárt összeget.
Lábazatot csináltatunk. Ez a ház azon része, ami már látható, ami szem előtt van. Csakhogy van ennél egy fontosabb, láthatatlan rész: az alap. Ami nálunk szó szerint láthatatlan, mert nincs. Hiányzik. Sosem volt. Csupán öt sor tégla van a földben, s pont az északi falnál már csupán 4 sor... Alap, aminek tartania kellene, amire nehezedhetnének a téglák, nincs. Lett helyette sok "csinos" repedés a falakon. Az iparban a szakemberek, szakmájukhoz értő munkások lennének az alap, amire minden mást szervezhetnének. De egyre kevesebben vannak. Főleg a fiatalok hiányoznak. Ők a repedés a munkavállalók falán. Az utóbbi négy évben nálunk megforduló vizes, ács, kőműves, festő csapatokban alig voltak fiatalok. Az itthon maradóknak rengeteg a munkájuk, és hogy mindenhova odaérjenek, ahova hívják őket, nem beletörődve elfogadják, hanem örömmel veszik, amikor azt mondom: a lábazatot leveri a gyülekezet, a betont feltöri a gyülekezet, a szigetelést leteríti a gyülekezet... Tíz évvel ezelőtt láttam a mesteren, hogy neki az a munka is kellett volna. Most pedig meg is mondják, hogy nem bánják, mert még ide és oda is muszáj menni, különben sincs sok idejük az aktuális munkára.
Lábazatot csináltatunk. Remélem, a szárítóvakolattal évtizedekig nem lesz problémája a gyülekezetnek. Mégis felmerül bennem a kérdés: vajon, amikor újra kell vele foglalkozni, KI fog itt dolgozni? Hova fordul a világ kereke? Merre lesz a magyar ember gyereke?
