2017-ben Győr rendezheti meg az ötkarikás mozgalom harmadik számú világversenyét, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált.Az öt év múlva sorra kerülő esemény helyszínéről az Európai Olimpiai Bizottság [EOC] római közgyűlésén döntöttek, miután a tagok meghallgatták Borkai Zsoltnak, az egyedüli pályázó Győr polgármesterének, a Magyar Olimpiai Bizottság [MOB] elnökének prezentációját. A fogadó város szerződését Borkai Zsolt és Somogyi Tivadar alpolgármester, valamint Patrick Hickey, az EOC elnöke írták alá.

MOB: Győré az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál - sportsmarketing.hu

Most, hogy lementek az ünnepek, lassan visszazökken az ember a hétköznapokba. Készítjük a múlt év zárszámadásait, jelentéseit, és olykor-olykor rájövünk, hogy voltak dolgok, amik fölött átsiklottunk, nem a helyén kezeltük vagy elfelejtettük őket.

Ahogy mazsoláztam szűkebb pátriám tavalyi eseményeiben, rájöttem, hogy nem mehetek el szó nélkül egy decemberi esemény mellett: Győr megkapta a 2017. évi Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál rendezési jogát. Erre a tényre egy a Facebookon keringő klipp hívta fel a figyelmemet a napokban.

 

Megnéztem a klippet, és akarva akaratlanul elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy mennyi minden köt ehhez a városhoz. Ott szerepel a hivatalos irataimon születésem óta.  Ott van a lakcímkártyámon, de olvasható az általános és középiskolás bizonyítványomban, a konfirmációs emléklapon, még a munkahelyem nevében is szerepel. Ezer és ezer szál, ezer és ezer élmény, ezer és ezer arc, ezer és ezer öröm és nehézség fúz ide. Az írást idézve szokták mondani, hogy senki sem próféta a maga hazájában, én kajánul fűzöm mindig hozzá, hogy a prófétanőkről azonban nem szól az írás. Nekem ez a város nemcsak lakhelyem, nemcsak munkahelyem, hanem  ez az otthonom. 10 hónapnál hosszabb időt még nem töltöttem folyamatosan távol tőle. Bár fizikálisan jártam már több mint 16.000 km távolságra is innen, a szívem mindig is hazahúzott ide.  Győzöm követni azt a sok változást, amin keresztül ment a város az elmúlt évtizedekben.
Különösen is örülök, amikor városom valamiben sikert ér el. Örül a lelkem, amikor kimondom valahol, hogy győri vagyok, és elismerően bólogatnak, és felidéznek valami szépet a városból. Nevetek, mikor külföldiek próbálják kiejteni a nevét, és szorgalmasan tanítgatom őket, hogy nem gior, nem djor, nem gjor, hanem Győr a helyes kiejtés. És amennyire rajtam múlik, igyekszem öregbíteni a nevét a magam szerény lehetőségeivel.
Büszke vagyok rá, hogy a szívemhez közel álló sport terén sem kell szégyent vallanunk, mindig van kikért szorítani a legjobbak között. A polgármesterünk is hajdani győri sportoló, egykori olimpiai bajnok, a NOB elnöke. Ezek után talán nem csoda, hogy miért rendez Győr Ifjúsági Olimpiát. Ha a világeseményről, nagy Olimpiáról egyelőre nem igazán álmodhatunk mi magyarok, legalább az Olimpia előszobájáig eljutottunk. Persze jöttek a rosszalló megjegyzések: így könnyű, nem is pályázhatott más Magyarországról. Meg, hogy milyen megterhelés lesz ez a városnak, mire költik már megint az adófizetők drága forintjait stb.


Győrben most valami olyannal próbálkozunk, amihez megvan a szakmai háttér. Egy helyi ember otthonosan mozog ezen a területen. Nem tudom miért baj az, hogy valaki tapasztalatait, kapcsolatait beveti ott veti be, ahol és amiben otthonosan mozog. Amikor valaki nem a messziről jött ember lendületével és csodájával álmodik nagy dolgot, hanem ismerősként, helyi emberként városának akar abból visszaadni, amit tőle kapott, ezt a várost akarja fejleszteni, hírnevét öregbíteni. Nekem ez így hiteles. Sőt, megkockáztatom bűne az annak, aki nem pártolja a sajátját. Aki mindig és mindenben az ismeretlent, az idegent többre tartja, mint a sajátját. Nagy baj, ha nincs a szívekben egészséges lokálpatriotizmus, ha nem vesszük észre azt a sok jót és szépet és értéket, ami saját berkeinken belül található. Mert akkor nem leszünk otthon sehol. Vallom Tamási Ábelével, hogy „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Otthon nincs értelme megjátszani magunkat, ott jól ismernek bennünket. Otthon igazán önmagunk lehetünk. De otthonunkért felelősséggel is tartozunk, kötelességünk megtenni érte azt, ami csak tőlünk telik, mert otthonunkat magunk is formáljuk. Örülök, hogy Győrben sok jó példát látok ezen a téren, és ez az ifjúsági Olimpia sikeres lesz. És azt is nagyon remélem, hogy máshol is sok ilyen lelkületű ember munkálkodik saját szűkebb pátriájáért!
De hozzá kell még tennem, hogy nemcsak győri lokálpatrióta vagyok. Van egy lelki otthonom is, ez pedig református egyházunk. Lelki otthonom, egyházunk jövője nagyban múlik azon is, hogy mennyire vagyunk otthon benne, és mennyire érezzük kötelességünknek, hogy minden tőlünk telőt megtegyünk érte, és mennyire tudunk büszkék és hálásak lenni - református lokálpatriótaként - azokért az áldásokért, amiket itt, saját berkeinkben megtapasztalhatunk.


 

 

 

Hozzászólások