Többet érsz, mint egy személyi szám,
Matek doga, évvégi bizonyítvány.
Többet érsz, mint egy gyerek, egy felnőtt, egy öreg,
Egy születésnapi köszöntő szöveg.Több, mint egy kereszt vagy családi név,
Az Isten is csodálva, szeretve néz,
De ha elvesztjük egymást: bolyongva élsz.Nem kell, hogy járj
Tó vízén, a kereszten megfeszülj,
Nem kell a vízből bort csinálj!
Mit mondjak még!?
Nem a tanácstalanság, nem is az alkotói válság szülte bennem ezt a kérdést, hanem ez az általam a múlt héten először hallott Kowalsky meg a Vega-dal... Rögtön bele is mászott a fülembe, szívembe, s mint egy kamasz, meg is hallgattam vagy 10X a Youtube-on... (Meg aztán beleolvasgattam ennek a Kowalsky Balázs Gyula nevű dalszerző más szövegeibe is.) Javaslom, hallgassátok meg ezt a slágert, aztán – ha van kedvetek – olvassátok el azt a néhány kósza gondolatot, ami nekem eszembe jutott...
Lehet, hogy régimódi emberke vagyok, de az a véleményem, hogy egy rock (blues, pop, punk, rap, hiphop stb.) zenekarnak az a társadalmi küldetése, hogy ne csak szóljon (jó hangosan), hanem szólítsa is meg célközönségét, elsősorban a tízen- és huszonéves generációt, X, Y és Z nemzedéket és segítsen nekik abban, hogy megtalálják magukat, megtalálják egymást és megtalálják... az Istent – vagy legalábbis éreztessék velük a transzcendenciát...
Örülök, hogy ilyen szempontból a szóban forgó zenekar szövegírója is régivágású harcos, aki tudja, hogy a „tucc-tucc-zenének” nincs alternatívája és az sem elég, hogy nagy dumával meg szókimondással ámulatba ejtsük a fiatalokat, mert nekik igenis van igényük – a látvány , a felszín, a ritmus, a hangok és az effektek mögött – komoly tartalomra, elgondolkodtató mondanivalóra, nekik szóló üzenetre is... Annál is inkább, mert ebben a korban, ennek a korosztálynak ezek a zenekarok jelentik az „apai bölcsességet”, a szülői tekintélyt, az útba igazító „igét...”
Igen, ebben a korban (is!) keressük önmagunkat... Helyünket a világban... Szeretnénk tudni, hogy kik vagyunk...? Miért vagyunk...? Mennyit érünk...? Hallgassuk csak még egyszer...!
Ami vagy, amit hinni se mersz,
Hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz,
Hogy ami bánt az is szebbre csiszol,
Amit látsz, amit érzel, azt értsd meg jól.
Hogy többet érsz, mint az éveid száma,
A ruhád, cipőd, autód ára,
Hogy a Twitteren, Facebook-on mennyi az arc,
Aki bejelölt, vagy annál, hogy mire tart.
Többet érsz, mint egy személyi szám,
Matek doga, évvégi bizonyítvány.
Többet érsz, mint egy gyerek, egy felnőtt, egy öreg,
Egy születésnapi köszöntő szöveg.
Több, mint egy kereszt vagy családi név,
Az Isten is csodálva, szeretve néz,
De ha elvesztjük egymást: bolyongva élsz.
Aztán keressük egymást... Ez a kor, ez a személyiségfejlődési életszakasz a kortársakról, a barátokról, szerelmekről szól... A közösségről, egymásról, az emberekről... Hallgassunk bele, mit is üzen egy másik dal ennek a digitális nemzedéknek?
Hallom a hangodat
Kicsit programozott a hangulat
A Holdra vágyik, a Marsra, csak innen el
De maga körül senkit nem ismer
De van, ahol igazi az élet, igazi a lényeg és igazi a szó
Igazi az Isten, az ember, a szeretet
Ez szívtelen robotnak nem való...
Ebben a korban különösen fontos az őszinte szó... A ki nem mondott érzés... Egy, a szavaknál is többet mondó mosoly...
A Föld mint egy album
Az albumban fényképek az emberek
A képekre Isten azt írta, hogy:"Csak örömmel nézheted"
A Föld csak egy album
Az albumban fényképek az emberek
A képeket nézve megérted, hogy
A haragra fakul és a mosolytól lesz színesebb
A haragtól kopik és a mosolytól fényesebb
S persze, hogy hogyan élünk...? Hogy viszonyulunk egymáshoz...? Hogy tekintünk a másikra...? Mennyire tudjuk szeretni egymást?
Ahogy jössz, úgy mész,
amit adsz azt kapsz!
És ha nem szeretsz tényleg mindenkit, hát majdnem mindenhol:
Idegen vagy!
Magadban tudd ki vagy!
Magadban bízz és elfogadj!
Magadban mindenkit!
Annyit érsz, ahogy elfogadsz másokat!
Végül ebben a korban keresünk Valakit... Valakit, aki fölöttünk áll és bennünk él... Aki megteremtett minket és akit mi is próbálunk magunk számára megalkotni, elképzelni... Igen, keressük az Istent,
aki szeret bennünket és kész megbocsátani nekünk...
Hogy az élet szép, a szerelem vak,
Hogy a Red Bull nem ad szárnyakat.
Hogy az anyád szült, senki más,
Ami igaz, az igaz! Nem vitás!
Hogy a pia az üt, a másnap vad,
Hogy a Mennybe nem vihetsz tárgyakat.
Hogy az Isten szeret, megbocsájt!
Ami igaz, az igaz! Nem vitás!
Hogy a sorsod a tied, rajtad áll!
Így a végén már leírom: legjobban annak örülök, hogy ez a zenekar – talán az eredeti szándékon kívül is – evangéliumot hirdet! Persze, lehet vitatkozni, hogy teológiailag mennyire tiszták és csiszoltak ezek a szövegek, vallomások... De nem érdemes... Inkább hallgassuk meg még egyszer pl. a kezdő dalunkat és nézzük meg, hogy 2.637.381. ember, önmagát, egymást és Istent kereső fiatal hallgatta meg, aztán kicsit gondoljunk arra, hogy mi hány embert tudunk elérni igehirdetéseinkkel, szövegeinkkel, énekeinkkel...?
Mit mondjak még...?