A választások éjszakáján még a nem kívánt terhességek megszakításához való hozzáférést hangsúlyozta Karácsony Gergely, ma már inkább a megelőzést emelné ki.

Abortusz: „rendkívül félreérthetően” nyilatkozott Karácsony Gergely a Vasárnapnak - mandiner.hu

Karácsony Gergely, Budapest újonnan megválasztott főpolgármestere a választások után röviddel – nem meglepő módon –, nyilatkozott. Egyik nyilatkozatában, amelyben egyrészt kijelentette, hogy ő „életpárti politikát” csinál, a következő mondat is elhangzott: „A magam részéről azt viszont támogatom, hogy a főváros olyan prevenciós programokat vigyen, amelyek a nem kívánt terhességek megszakításához vezetnek.” Egyértelmű – számomra -, hogy többszörös ellentmondás van az elhangzottakban. Mert hogyan is lehet az élet pártján valaki, aki támogatja a nem kívánt terhességek megszakítását? Az abortusz az élet kezdetének drasztikus befejezéséről szól. Hogyan lehetne ez része bármiféle törekvésnek, ami az életet élni engedi? Másrészt, megdöbbentő arról hallani, hogy a prevenciónak, vagyis a nem kívánt terhességek megelőzésének egyik módja, eszköze ezen terhességek megszakítása?

A nyilatkozat tételt követően többen reagáltak. Kifejezve felháborodásukat, egyet nem értésüket. Többek között egy Budapesten élő egyetemista lány is, aki nagyon egyértelműen fogalmazott: „… a fogantatás pillanatától egy önálló DNS állománnyal rendelkező emberi egyedről beszélünk. Onnantól fogva már semmi nem „adódik hozzá pluszban” a táplálékon kívül, azaz minden abból fejlődik ki. Tehát megegyezhetünk abban, amiben a tudomány álláspontja egyértelmű: a méhen belül fejlődő szervezet is ember, tehát a terhesség „megszakítása” egyenlő egy emberi élet kioltásával. Ha kívánt volt az az élet, ha nem.”

Tegnap Karácsony Gergely újra megszólalt a kérdésben. Most úgy nyilatkozott, hogy amit a választások után mondott: „rendkívül félreérthetően sikerült”. Szeretné világossá tenni álláspontját: „Nagyon jelentős problémának látom a nem kívánt terhességek nagy számát Magyarországon. Budapest főpolgármestereként szívesen közreműködnék olyan programok indításában, amelyek a nem kívánt terhességek megelőzését célozzák.”

Megtörtént a helyre igazítás. Minden rendben van. Ilyen egyszerűen megy ez. Vagy mégsem? Vajon melyik nyilatkozat áll közelebb az igazsághoz, vagy mondjuk így: Karácsony Gergely szívéhez? Az, amelyiket a rendkívül mámoros, győzelmet követő, felszabadult pillanatokban mondott, ami minden kontroll nélkül, csak úgy kijött belőle? Vagy az, amelyiket higgadtan, átgondoltan, tanácsadói sugallatára megfogalmazott? Melyik helyzetben őszintébb egy ember?

Egy nyilatkozatot bármikor át lehet fogalmazni, meg lehet változtatni. Lehet azt mondani, hogy mégsem azt és mégsem úgy gondoltam. De azt a döntést és annak következményét, hogy valaki megszakíttatja nem kívánt terhességét, nem lehet utólag helyre hozni. Nem lehet megváltoztatni. Az a magzat nem fog újra élni, megszületni. Végleges, ami történik.

Még akkor is – és ez a legborzasztóbb -, ha sokan úgy beszélnek róla, mint rutin beavatkozásról. Ha vannak is olyan nők – fiatalabbak és idősebbek egyaránt -, akik büszkén mesélnek arról, hány meg nem született gyermekük van, hányszor döntöttek úgy, hogy most inkább nem kell. A múltkor sem kellett, most ez sem kell. Elmegyünk, megoldjuk. Aztán megint megyünk és megint megoldjuk. Nem kell ebből az egészből olyan nagy ügyet csinálnunk. Egyébként is: van olyan nőgyógyászati váróterem, ahol a tájékoztató táblán feketén-fehéren az olvasható, hogy a nem kívánt terhesség megelőzésének egyik módja a terhesség megszakítás.

Ha valóban szeretnénk megelőzni a nem kívánt terhességeket, sokkal korábban kellene kezdeni. Valódi felvilágosítással. Az iskolákban. Ami persze nehéz, mindenkinek kényelmetlen egy kicsit. Zavarban van az is, aki tartja az alkalmat és az is, aki hallgatja. A diákok kuncognak, vihognak, „éretlenül viselkednek”. Közben pedig – biológiai értelemben legalábbis – érettek. Sőt, talán több információval rendelkeznek, mint az eléjük álló felnőtt, aki kínosan ügyel arra, nehogy úgy fogalmazzon, hogy az bíztatás, bátorítás legyen valaminek a kipróbálására, amire a fiatalok még nem állnak készen. Csakhogy közben azok a fiatalok már régen gyakorlottnak számítanak, régen túl vannak az első alkalmon. Nekik kell elmondani először, melyek a nem kívánt terhesség megelőzésének valódi eszközei. Az abortusz nem ezek közé tartozik. Nekik kell elmondani, hogy a terhesség megszakításának milyen testi-lelki következményei vannak, mennyire végleges, vissza nem fordítható, ami történik és mennyire nem igaz, hogy könnyű túl jutni rajta.

A valódi prevenciós programokat támogatni kell. Ebben érthetünk csak egyet.