Érvénytelen lett az országos népszavazás, mivel az érvényes szavazatok száma nem érte el az alaptörvény szerint szükséges 50 százalékot - közölte a Nemzeti Választási Iroda (NVI) elnöke az MTI-vel vasárnap este.
Orbán Viktor: Módosítjuk az alaptörvényt - Origo

Bevallom, vasárnap délután, meg estefelé olyan micimackós hangulatom volt. Ugyan nem dúdolgattam magamban (trallala, trallala), de azon tűnődtem a Csekély Értelmű Medvebocshoz hasonlóan, „vajon mivel foglalkoznak ilyenkor mások, és általában milyen lehet az, másvalakinek lenni”. Súlyos kérdés, különösen egy olyan napon, amikor egy közös foglalkozása minden 18 év feletti állampolgárnak lehetett volna. De hát „pritty-pretty-prütty”. Nem érdekelte őket.

Mivel lehet foglalkozni azon kívül, hogy élünk politikai jogainkkal? Mellesleg az egyetlennel, ami egy átlagpolgárnak megadatik. Kevesen vagyunk döntési lehetőségben, közülünk kevesen ülnek a parlamentben, vagy különböző regionális vezetői, önkormányzati pozíciókban. A többség csupán akkor élhet politikai jogaival, amikor elmegy, hogy ikszeljen egy népszavazás, egy választás alkalmával.
A passzivitás megdöbbent, mert amúgy az emberek többsége oly hevesen és sűrűn tud véleményt nyilvánítani. Döbbenetem nem a „nem” és az „igen” válasznak szól, hanem a teljes politikai passzivitásnak, közönynek. Európa felszámolja magát, mert legfontosabb értékeit sárba tiporja? Kereszténység – szitokszó? Demokrácia – ostobaság? Nem inkább emberi méltóságunk egyik pillére a megnyilatkozás lehetősége? Amikor nem lehetett szavazni az átkosban, de még szabadon választani sem, hittük-e valaha, hogy egy lehetséges szabad világban fontosabb lesz a délutáni szunyóka egy tízperces sétánál a szavazófülkéhez? Vagy akkor is jobban fájt az anyagiak hiánya, az üresen tátongó boltok, és szívünk kizárólag az osztrák bevásárlóközpontok után fájt? Akkor is tök mindegy volt, ki mire szán minket, és mivé leszünk?
Szóval, Micimackóval együtt én sem tudom, mivel foglalkoznak mások ilyenkor. Mondhatnánk trallala, nekem a délutánom még akkor is pritty-prütty volt, hogy régióm messze vezetett a részvételben. Mert félelmetes az a tömeg, amelyik nem hajlandó sem egy igent, sem egy nemet odaikszelni. Aki inkább mással foglalkozik. Mivel? Tulajdonképpen lényegtelen. Bevásárlás, fűnyírás, tévézés, főzés, evés, gyerek utáni rohangálás, takarítás. Egy fél országnak annyi dolga van, hogy képtelen élni a demokrácia által felkínált jogával, miszerint dönthet saját és utódainak jövője felől.
Mit gondolhatok afelől, aki a vasárnapot eltölti egy plázában, aki megvonja a vállát, és azt mondja, úgyis mindegy? Mit gondoljak afelől, akit nem érdekelnek olyan értékek, mint a demokrácia, ami mégiscsak a legjobb a létező és kipróbált politikai rendszerek közül? Nem dereng olykor, hogy a plázázás lehetősége, vagy a nyugodt délutáni szunyóka alapja egy olyan rend körös-körül, amely jólétet és biztonságot biztosít a benne élőknek? A közöny pedig olyanokat tol felülre, akik élősködnek a tömegek politikai tehetetlenségéből?
Legyek azonban igazságos: egyrészt mögöttünk van egy kampány, ami akár a „nem”-et hirdetők, akár az „igen”-t javaslók részéről kommunikációjában, minőségében a butaság eszköztárával dolgozott. Ha a pártok egy kicsit több árnyaltsággal tárgyalták volna a kérdéses témát, ha megfelelő szellemi partnerként kezelték volna a szavazókat, talán nagyobb lett volna a részvétel. Talán. És igen, ott van Svájc, ahol az ötszáz éves demokrácia alapja a népszavazások sora. Megnéztem a svájci statisztikai hivatal kimutatásait. 1990 és 2015 között a részvételi arány 43,65 volt. A tudatos demokrata Svájc sem üti meg mindig az 50 %-os határt, és gyakran 40 % alatti a részvételi arány a referendumok sorában. Olykor bizony még a 25 %-ot sem érik el. Ejnye-bejnye (mármint derék svájciak)!

(A bejegyzés azon frissiben, hétfőre virradólag készült el. Egy több országra kiterjedő szolgáltatói hiba miatt nem lehetett feltenni oldalunkra. Kicsit késve, most tudjuk megosztani.)

Hozzászólások