Mit ihrem Debütalbum "Mit K" sind Kraftklub von null auf eins in die Charts eingestiegen. Jetzt werden ihre Songs über Langeweile und Verzweiflung wohl endgültig zu Hymnen einer Generation werden - ob die Chemnitzer das gut finden oder nicht.
Úgy alakult, hogy rövid időn belül kétszer is el kellett utaznom Budapestre. Az első egy durva mélyreszállás volt, célomhoz érve keveset találtam alapvető emberi gesztusokból, annál többet nagykörúti provincializmusból. A második utazásnak úgy mentem elébe, rosszabb már úgysem lehet.
Tudni kell, hogy tőlünk legjobb esetben is háromórányi az út a székesvárosig. Hacsak nem repül az ember. Két útitársammal csak amolyan mezei tündérek vagyunk (=nőszövetségesek), szárnyat egyelőre még nem tudtunk növeszteni. Az autó az utazás előtti este elromlott. Maradt tehát a vonat. Három nő felpakolva pontosan úgy, ahogyan a vidékről érkezett felcihelődik a nagyvárosba. Vittük magunkkal a konferenciára, amivel odaígérkeztünk: díszletkészítési kellékeket, és malajziai mintára készült ételeket. Fűszeres csirkedarabkák utaztak egy bőrtáskában, Judit valószínűleg a kínai hadseregre méretezte a kurkumás rizst, mindezt a vastag falú vaslábasában hozta egy hihetetlenül citromsárga bőröndben, amiből még valami fokhagymakábulat is kikívánkozott. Rózsaszín strandtáskában érkezett a halotthalovány színű rizses sütemény elég vegyes társaságban, könyvek, jegyzetfüzet, színes papírok, sárga nap és sárga hold között. A nagyvárosi cihelődésünk buszon, villamoson csak kicsalta azt a markáns fokhagyma bódulatot, boszorkányok messze nem is mutatkoztak a környékünkön. Egy szürke, fásult tömegben hoztuk magunkkal a pannon derűt, még bundánk sem tudta letompítani.
Vidékről érkeztünk, mit is hozhattunk volna kétszáz kilométer távolságból, mint egzotikus ételeket? Meg is kérdezték ebédkor, bizonyára eredeti alapanyagokból készítettem. Önkéntelen kacagásom még Pitti Katalinét is megszégyenítette, pedig széles ez országban még olyan dallamos nevetést senkitől sem hallottam, mint tőle. De csak felbuggyant belőlem is a széles jókedv, mire aki csak az asztal körül volt, mind odakapta a fejét. Eredeti? Magyar módra!
Hazafelé Ágival betévedtünk a kelenföldi állomásra. Ági döbbenete az arcára volt írva. Mintha a poklok kapujába pislantottunk volna be. Hogyan engedhetik meg ezt a város szívében, csóválta fejét. Na ja, mi egy olyan városból érkeztünk, ahol szégyelltük a rózsaszín strandtáskát, és a jajszínű sárga bőröndöt. Vidékről.
Azóta nem tudom kiverni a fejemből a fiatal, és a német zenei életbe elementáris erővel berobbant együttest, a KraftKlubot. A huszonéves fiúk Chemnitziek. Igen, rögtön felkiáltanak kortársaim: Karl-Marx-Stadt! A fiúk nem is aprózzák Chemnitzzel. Karl-Marx-Stadt-iak vagyunk, mondják. Felfigyelt rájuk az egész német sajtó, és elsősorban nem ütős rock dallamaik, hanem provokatív szövegeik miatt, amiket természetesen németül énekelnek. Bemutatta őket több komoly médiafelület, a Spiegel, a ZDF közszolgálati televízió esti hírmagazinja, több más országos híradó. Egyik legsikeresebb számuk, az Ich will nicht nach Berlin refrénje beleüvölti a világba, hogy ezek a fiúk nem akarnak Berlinbe. Pedig kell nekik, merthogy koncerteztek a német fővárosban is, hallgatóságuk pedig egyáltalán nem bánta, hogy a KraftKlub utálja a trendiséget, kigúnyolja a divatosnak kikiáltott életstílust és életcélokat.
„Van éppen egy ilyen projektem – szuper!
Még semmi konkrét, de tök menő
Hogy milyen üzletág, még nem döntöttem
Valami „creative” – az tuti!
Semmi esetre sem valami nine to five job – No-Go! – az tökre genny!
Tényleg, csinálok egy Fashion blogot – király!”
A berlini koncertezők zseniálisnak találták az üzenetet. Nem zavart senkit a refrén sem. Nyilvánvaló volt, hogy ezek a fiúk érnek annyit, mint bárki más. Pedig csak Chemnitziek.
„Ha más városok trék is.
Nem akarok Berlinbe!
Még ha ezzel tökre egyedül vagyok is.
Nem akarok Berlinbe!
Még ha ott van minden barátom is.
Nem akarok Berlinbe!”
Hozzászólások