Másfél hónapja nem lehetett hallani arról, hogy az indiánok felemelték szavukat egy épülő olajvezeték miatt – egészen mostanáig. A Dakota Access Pipeline-t (Dakota Hozzáférés olajvezeték) a dallasi Energy Transfer Partners négy államon – Észak- és Dél-Dakotán, Iowán és Illinois-on – keresztül építi 3,8 milliárd dollárért, a tervek szerint 450 ezer hordó olajat szállít majd naponta. A sziúk és a hozzájuk csatlakozó indián törzsek szerint az építési területen, de a rezervátumon kívül indián sírok találhatók, ráadásul a vezeték kulcsfontosságú ivóvízforrások mentén halad. Egy sziú jóslat szerint eljön egy fekete kígyó, amely tönkreteszi a földeket és szennyezi a vizeket is...
Az ördög tudja, honnan bújt elő... Talán a Bibliából, talán egy szíú legendából, gyermekkorunk indiános olvasmányaiból vagy felnőttkorunk napi hírei közül... Vagy mindenhonnan... Hiszen – biológiailag csoda lenne, teológiailag nem – osztódással szaporodik... És egyre több van belőlük... Látszólag könnyű felismerni őket... Merthogy milyenek a kígyók? Lehetnek színesek vagy feketék, rövidek vagy hosszúak... Mindenesetre: tekeregnek és sziszegnek...
Tekeregnek... Behálózzák a földet... A valóságos és a virtuális világot egyaránt... Most éppen Amerikában, Észak Dakotában, a sziú indiánok ősi földjén tekeregnek a leglátványosabban... Reflektorfényben... Mert hogy Lucifernek, fényhordozónak is hívják... De mindig más néven és más formában jelennek meg... Most éppen a Kőolajvezeték névre (nem) hallgatnak... Találó... Mindkettő fekete... Mindkettő hosszú... Mindkettő fosszilis energiahordozó... Napjaik meg vannak számlálva... Tekeregnek... És keresik a rést, ahová beférkőzhetnek... A réseket, a repedéseket, a hasadékokat az emberiség falán... Most éppen az Álló Szilkán... (Ez a neve ennek a sziú törzsnek) Bár a taktikájukhoz az is hozzátartozik, hogy ideig-óráig összehoznak, megbékéltetnek egymással egyébként ellenséges embercsoportokat, törzseket, olvasom, hogy a sziúhkoz csatlakoztak szolidaritást vállalni és tüntetni más törzsek is, például a pónik, s vittek magukkal ajándékba bölényhúst, többszázéves sérelmeket megemésztendő és gyógyítandó, no meg a békepipák is füstölögtek a facebookon... De ők alapjában véve a réseket keresik... A faji ellentéteket... A politikai megosztottságot... Naná, hogy Trump és Clinton elnökválasztási kampányrendezvényein is felbukkantak, mint ahogy Obama is felfigyelt erre és más, alternatív nyomvonalat javasolt... Újabban (na jó, már a 60-as évektől kezdve...) előszeretettel keresik és megtalálják az ökológiai, környezetvédelmi törésvonalakat... Meg persze a hagyományos hasadékokat, úgy mint a konzervatívok és a liberálisok vagy éppen a pragmatikus és a teoretikus politikai gondolkodású emberek között húzódóakat... Mert arra is lehet hivatkozni, hogy csak az ivóvizeinket féltjük, hogy egyáltalán az életünk biztosítva legyen és arra is, hogy az őseink szellemét ne háborgassák, hadd pihenjenek az ősi, 6-8 ezer éves temetkezési helyeken... És akkor a gazdasági érdekekről még nem is beszéltünk... Pedig majd 4 milliárd zöldhasú amerikai dollárért készül tekeregni ez a bizonyos fekete csúszómászó és ezt etetni, itatni, táplálni kell, hiszen akár 450 ezer hordó folyékony fekete arany is lefolyik a torkán, naponta... Nem baj, hogy a saját jövőnket zabálja fel, ezt a Dakota Access Pipeline-t (mondtam, hogy sok neve van...) táplálni és éltetni kell... Meg utat biztosítani neki... Mindenen át... Lehetőleg a föld alatt, hogy ne lássák, hogy rejtve maradjon... Egyébként a kígyók szívesen repülnek is, csakhogy éreztessék velünk, hogy fölöttünk vannak... Merthogy felfegyverzett rendőrségi drónok formájában is megjelentek már Észak Dakotában, a sziúk ősi földjén... De a kígyók a vizekben is otthon érzik magukat... (Na igen, Leviatán, a tengeri kígyó... Ismerős...?) Mindenhol, ahol felkavarhatják az állóvizet vagy éppen a történelem nagy, véresen hömpölygő folyóját... Egyben magukkal ragadva minket, hogy mi is, meg persze most sziú testvéreink is lépjenek be másodszor is meg századszor is ugyanabba a folyóba...
A kígyók tekeregnek és sziszegnek... Igen, sziszegnek is... Sugdolóznak... Igyekeznek magát, az embert is megosztani... Meghasonlást támasztanak bennünk... Hogy értsük is őket, meg ne is... Egyszer békés indián dalok és imák hangján szólnak – ezeket akár érthetnénk is... Másszor pedig gránátok robbanásaiban, fegyverek ropogásaiban jelentkeznek, s az ilyen megszólítások ellen – hála a keresztyénségnek, a humanizmusnak, a pacifizmusnak... – azért zsigerből tiltakozunk és nem akarjuk megérteni... Egyszer úgy tűnik, mintha csendben lennének... És a Média nevű mutánsuk is hallgat... A sziúk földjéről például azért visszafogottabb a hangja, mert egyrészt a tengeren túl, Amerikában ez a konkrét sztori már nem eléggé osztja meg a lakosságot, a jogaikért kiálló amerikai őslakosok története már nem mélyíti tovább annyira a társadalmi szakadékot, hogy abban még gazdagabbra hízzon... Másrészt van annyira rafinált, hogy a Dakota Access Pipeline nevű testvére elleni küzdelmét nem fogja világgá sziszegni, mert azzal a saját fejős tehene nyakára is tekeregne egyben... (- hogy egy kis képzavarral még homályosabbá tegyem a kígyók természetrajzát...) Másszor viszont hangosak, beszéltetik a világot és felrobbantják az internetet: múlt hétvégén például több mint egymillió ember jelentkezett be a sziúk rezervátumába a Facebookon, hogy megtévesszék a hatóságokat... Hogy dúljon a harc, s ahhoz legyen ilyen modern csatazaj... Egyébként pedig sziszegni szeretnek... Arra, valahogy ősi, ösztönös, bűnös természetünkhöz jobban passzoló módon, inkább figyelünk... Egyszer úgy tűnik, hogy ezek a sziszegések csak életünk megszokott hangjai lennének, s ettől pezseg, morajlik, zajlik, burjánzik, pulzál és lélegzik a világ, benne az élet, az életünk és ezek a tekergések... Szóval, mintha ezek forgatnák ezt a vén golyóbist, önmaga körül... Másszor viszont a halál urainak és letéteményeseinek tartjuk őket, akik háborúba, pusztulásba, kárhozatba viszik az emberiséget, legalábbis annak egy jó részét... (Mármint egy jó nagy részét...)
Az ördög tudja... Azt meg én és a Kedves Reposzt-olvasók bizonyára jelentős hányada, hogy megszületett már Ő, aki a kígyónak a fejére tapos (I. Móz. 3, 15) és hogy az levettetett a mennyből és egy biztos hang zengi be a világmindenséget: „Most lett a mi Istenünkké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé...!” (Jel. 12, 10) A háború már eldőlt, a harcok még folynak... És nem csak a sziúk ősi földjén...