Ezek azért gyűlölnek, mert azt hiszik, azokhoz tartozom, azért nem megyek közéjük. Azok meg viszont. Mindenféle harc folyik. Nem tudom, éppen ki van soron, lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van? Semmi. Nem is értem, hogy valakit a világnézete miért zár ki egy művészeti közösség, ahol mondjuk, rajzolni kell, vagy énekelni, előadni? Miért baj az, ha valaki nemzeti érzelmű, a másik meg liberális? Én nemzeti liberális vagyok, mert engem nem zavar, ha másnak más a világnézete. De ugyanolyan nemzeti identitásom is van, különös tekintettel a magyar történelemre és kultúrára. Megy a nagy kultúrharc, mocskolják egymást, ahelyett hogy az energiáikat arra fordítanák, hogy bemutassák, micsoda kincs van itt, a ValóVilág meg celebvilág alatt. Hogy jutottunk idáig, hogy ennyire domináljon mindent a politika?  

Hobo: „Lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van? hvg.hu

„Mit kell itt ellensúlyozni, tiszteletes úr?!”– kérdezte tőlem valaki, amikor átnyújtottam neki egy meghívót arra a rendezvényünkre, amellyel a magyarságtudatot szerettük volna erősíteni gyülekezetünk tagjaiban a centenárium évében. Próbáltam magyarázni, hogy ezzel az ünnepéllyel is ellensúlyozni szeretnénk azt, ami Erdélyben száz éve folyik, és ami főként az utóbbi években, évtizedekben oly romboló hatással volt erdélyi magyarságunkra. Nem vagyok idegengyűlölő, sem nagy magyarkodó, mégis fájdalommal tölt el az, hogy sokak identitástudata annyira elsorvadt, hogy már azt sem érzékelik, hogy itt bármit is ellensúlyozni kellene. Eddigi lelkipásztori szolgálatom során több vegyespárt eskettem, mint egyezőt, sok olyan gyermeket kereszteltem, akiket később nem magyar óvodába és nem magyar iskolába írattak be szüleik, és legutóbb azt is megértük, hogy az imaterem előtt várakozó, tiszta magyar családból származó kátéórások egymással románul beszéltek, ugyanis mindketten román iskolába járnak. Van tehát mit ellensúlyozni. Erdélyi magyar református egyházunk ezt a szolgálatot is vállalja. Ó, Erdély, szép hazám! - Identitáserősítő nap Gyaluban reformatus.ro


 

Többször el kellett már mondanom, hogy tüntetésektől és tömegektől irtózom. Zsigereimben van ez. A nagy egyházi események is szorongást keltenek bennem, ha nincsenek itt-ott eltördelve kisebb etapokra, terekre, alkalmakra. A tömeg nem azonos az emberrel. Olyan 150 főig, amíg átlátható, el lehet viselni. Amíg személyes kapcsolatot lehet tartani egymással. A tömegnek sajátos törvényei vannak. Manipulálható, pánikolni tud. Nincs szó, vagy nem ér semmit. A tömeg egyes emberei később, ha szembesülnek a történésekkel, sokszor mondják, de hát ez nem is én voltam. Nem lehettem. Ilyen elképzelhetetlen. A világtörténelem ezt többször igazolta. A verbális és fizikális agresszió olyan könnyen jön a tömegben. A felelőség miatt. Úgymond eloszlik. Jézus keresztre feszítésekor egy egész tömeg ordít. "Feszítsd meg!". Akkor jó ötletnek tűnt. Minden tömegigény agresszió mögött van egy vagy több manipuláló agresszor. Ezt könnyű belátni, hogy érdekek csapnak össze a háttérben, de a látható felületen másokat tolnak előtérbe. A tömeg ebben a formájában nem azonos etikájú, jellemű, gondolkodású emberekből áll, hanem csak azonos, egy érdek szolgálatában áll és azt szolgálja ki. 

Van másik formáló erő is. Erről beszél Hobo is, és erről szól az Erdélyi Gyaluban megtartott alkalom. Identitás. Ez már egy érdekesebb történet. Az identitás a közös kincs megkeresése. Különböző véleményű, pártszimpatizáns embereknek lehet azonos identitása. Mert az nem ennek a függvénye. A politikai, gazdasági és egyéb celebség alatt tényleg kincseink vannak. Sokkal inkább azok határoztak meg bennünket. Azok közösek. 

"Először is, én viszketek attól, ha a rendszert szidják. Tudjuk, hogy a rendszer rossz, de azzal nem leszünk előrébb, ha csak szidjuk. Ha tehetünk bármit is hatóságként, pedagógusként, szülőként, gyerekként azért, hogy a helyzet, amiben vagyunk, jobb legyen, akkor tegyünk!"  „Én viszketek attól, ha a rendszert szidják” – interjú Joós Andrea élménybiológussal nlcafe.hu

A három különböző idézet, három különböző helyzetből és más világnézetből beszél. Azonban mégis azonosak abban, hogy ha tehetünk valamit, amivel jobbá lesz a helyzet, akkor tegyük. Nem a beszólás, szidás, gyűlölködés, agresszió fog segíteni. Mert az a hatalom megragadásának eszköze csupán, hogy újra elölről kezdődjön a küzdelem. Ez az identitásküzdelem, ez hosszabb távú és sokkal nehezebb. Nincs látványos eredmény. Lassabb, de hosszabb ideig hat. Ráadásul közösségi és nem egyéni érdekeket tesz előtérbe. 

A reformátusságunk, keresztyénségünk is identitás. Az advent is identitás. A karácsony is identitás. Isten szava is identitás. A megjelent Ige is identitás. Ez a megjelent Ige különböző módon hat és fejeződik ki emberek életében. Különböző emberek életében. "14 Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. 15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket 16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által." Római levél 2, 14-16 

Számomra mindig furcsa azt hallani azt amikor az iszlámról beszélnek, hogy az egy életmód és egész államigazgatási rendszer is (ez igaz), de a keresztyénség csak vallás (ez nem igaz).  A keresztyénség olyan identitás, amely teljesen áthatja az életet. Bármilyen világnézetű rendszerben ad olyan impulzust, hitet, reményt, amellyel élhetővé lesz az a föld, az az ország és az a társadalom. A keresztyénségünk nem államigazgatási rendszer, nem világnézet, jóllehet bizonyos időszakokban mutathat olyan tulajdonságokat is. Identitás, és ez alapján megélt élet. Döntésekben, gondolkodásmódban, emberekhez való viszonyulásban is látszik. Krisztushoz tartozni kiváltság. (nyilván vannak érdek keresztyének, akik annak mondják magukat, de nem azok, és nem identitás keresztyének) 

Jézus Krisztus, a közössége, adventje, karácsonya, húsvétja az identitásom. 

 

 

 

Képgaléria: