Az aradi vértanúk nem tizenhárman voltak, hanem tizenhatan. Az 1848-49-es szabadságharc résztvevői közül ugyanis egyet már korábban, kettőt pedig a tizenhármak kivégzése után ítéltek halálra az osztrák hatóságok. Lett volna egy további is, de az elborult elméjű tizenhetediket az osztrákok nem végezték ki, inkább csak meghalni hagyták.

Tizenhatan voltak az aradi vértanúk - origo.hu

Számok ide vagy oda, október hatodika, az október hatodika: kivégzett mártírok hosszú sora. 1+13+2+1...

Alap, hogy október 6. = 13-mal. Ezen a napon Aradon ennyien fizettek életükkel a hazáért. Viszont előtte és utána is hullott még vér a szabadság(harc) miatt. Vannak a név szerint ismert halálraítéltek, és vannak a névtelenek, akik szintén nagy árat fizettek. Ezerszámra voltak háromba tört pengéjű kardok, melyekből néhány összekovácsoltatott újra. Ott lógnak nappalikban, dolgozó szobákban ma is. Emléknél többek: hagyatékok, belső tartás merevítői. Hüvelyéből kihúzva látszanak a penge hegek, melyek harcra alkalmatlanná teszik a szabadság ereklyéjét. A kor is elhaladt feledte: senki nem indul karddal harcba ma. Mégsem vetik sutba, hanem generációk óta őrzik a családok.

Alap, hogy október 6. = -nel. Összeszámlálhatatlan, hogy hányan fizettek már 1849 után is azért, mert a haza függetlenségét és a honpolgárok szabadságát életük legfontosabb részének vallották. Hangos kiállás helyett inkább csendesen meghúzódó munkanap ez. Mégsem feledhető tartalommal, mert piros betűvel szedték a fehér papíros állami naptáramban, és feketével színezett a fehér számok között a zöld hátterű gyülekezeti naptárunkban. Gyerekszájból származik a megfogalmazás: "Szomorkodik a hatos." Ahogy ránézek, látom, valóban szomorkodik ma is. 

Alap, hogy október 6. = gyógyuló sebeinkkel. A varasodás folyamata hosszú egy szabadságától gyakran megfosztott szabad lelkű nép életében. Ez idő alatt a különböző nemzetiségű mártírjaink magyar honért mondott utolsó mondatai lassan beteljesednek. Nem bibliai próféciák ugyan, mégis jelentőségük van. A szerb Damjanich János tábornok igazsága, miszerint legyőzték a halált, mert bármikor készek voltak elviselni azt, kiegészült azóta feledhetetlenséggel is. Az utókor emlékezete egyfajta halhatatlanságot adott azoknak, akiket Poeltenberg Ernő osztrák lovag és tábornok felismerése szerint az ellenség dühös bosszúja kényszerített a nagy ár megfizetésére. A német Aulich Lajos tábornok szolgálatát megértette forrón szeretett magyar népe; és Dessewffy Arisztid magyar gróf igazsága is kétségtelen: a haza néha hősöket, máskor pedig mártírokat kíván. Adatik olyan is, hogy rövid időn belül kell egy azon személynek ugyanezt megélnie. S a világ néha valóban feleszmél a hóhérok munkája láttán, ahogy gróf Leiningen-Westenburg Károly német tábornok remélte. Sajnos Knezic Károly horvát tábornok felismerése nagyon is igaz, és az ördög azóta is összekeveri a kártyákat, ezért Kiss Ernő örmény altábornagy fohásza még várat beteljesedésére, miszerint a magyar ifjak élete a hazáé és szíve Krisztusé lesz. Azé a Krisztusé, akinek áldozata mellett minden vértanúság, így Láhner György német tábornok halála is eltörpül, és Lázár Vilmos örmény ezredes halála is csak egy cseppnyi forradalmárrá érlelő anyag az utókor magyar lelkeinek. Gróf Vécsey Károly tábornok minden tettét Istentől kapott szívének lángoló eredményeként értelmezte. Ha hős, igaz ember és jó katona valaki, azt Istentől kapja ma is az ember, és mindezért Isten előtt kell leborulni, ahogy Nagysándor József magyar tábornok tette. S ahogy Török Ignác állandó istenszolgálatként értelmezte parányi súlyú életét. Schweidel József magyar tábornok prófétikus szavainak beteljesedése békét, igazságot és rendet hozhatna: a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Alap október 6. mártírjainak példája? Építünk-e rá? Vagy csak körülálljuk és megcsodáljuk? Netalán érteni és érezni vélünk valamit örökségünkből önmagunk belsejében? Végül ez késztet-e népem és hazám szolgálatára?

Hozzászólások