Mintegy 160 kerékpáros tekert át vasárnap délután a városon az autómentes nap alkalmából. A Critical Mass program célja, hogy felhívja a figyelmet a biciklisekre. A szervezők azt szeretnék, hogy az utca ne a járművek harctere legyen. Mottójuk, az  „Együtt közlekedünk!”  is arra figyelmeztet, hogy  gyalogosok, biciklisek és gépjárművezetők odafigyeljenek egymásra.

Kritikus kerékpáros tömeg - Szombathelyi Televízió

Szombathely az a város, ahol rengetegen bicikliznek. Két keréken érkezik a néni takarítani, két keréken gördül be a szomszéd iskola igazgatónője az általa vezetett intézménybe, odakint biciklivel siet el mellettem a volt országgyűlési képviselő, mögötte a szobafestő egy vödörrel és abban pemzlijeivel, s a következő pillanatban már a református lelkész is ott suhan a Csepeljével. A nagy kerékpározási kedv sajátságos közlekedési szokásokkal is jár, s ideköltözésünk után nem sokkal az a gyanú merült fel bennem, hogy Szombathelyre kerülve az összes bicikliből kiszerelik a féket.

A fékezés a férfiak részéről ismeretlen fogalom, ezért amikor – természetesen szabálytalanul – a járdán kerekeznek, előfordul nem egyszer, hogy az ember mire észrevenné a háta mögött megjelenő biciklist, már vádlijában érzi az elülső kereket. A nők ennél izgalmasabbak: ha meg akarnak állni, egy többnyire középen megbicsakló lendülettel igyekeznek megszabadulni a nyeregtől, s miközben szoknyájukat próbálják kiszabadítani a vasak közül, két lábuk végül leér a földre. Ekkor a kerékpár még eredeti sebességével halad, ezért ők a kormányt tartva a bicikli mellett szaladnak, míg végül sikerül teljes testük megfeszítésével végre valahára megállítani az önálló életet élő járművet.

A kerékpárosok szeretnek errefelé a járdán közlekedni, de nem vetik meg a négysávos útszakaszokat sem. Mivel tudják, hogy senki nem őrült miattuk börtönbe kerülni, ezért nagy bátorággal át is szelik a négy sávot, lehetőleg egyszerre.

A város egyik különös figurája egy magas, elhanyagolt öregember, aki büdös és lerobbant ruházatában egész nap biciklijén rója az utakat és járdákat. Véleményét nem blogbejegyzésekben fejti ki, hanem sztentori felkiáltásokban, amelyek minősítik az autókat, a közlekedőket, a gyalogosokat, és úgy összességében ezt az egész büdös világot. Egyik reggel bőszen kerekezett a csúcsforgalomban, az egyik mellékutcában, majd minden piros jelzésre fütyülve áttért a négysávos útra. Itt éppen egy menetrendszerű busz araszolgatott a rengeteg autó közt, az öt sávra szélesedett utcán. Mintha félnének a kiabálós öregtől, a busz leállt, majd átment a másik sávra, nehogy elüsse őt, mindenki igyekezett kikerülni és megvárni, mit is akar valójában. Természetesen célja nem egyéb volt, mint egy határozott irányváltással átszelni az öt sávot, és lekanyarodni abba az utcába, ahol az anyukák és apukák egymásra torlódva próbálták kieregetni iskolába igyekvő gyermekeiket. Az iskola előtt rendőr állt, minden reggel ott posztolt, mert a szülők buzgósága nem ismert sem törvényt, sem KRESZ-t. A kurjongató öreg szokott méltatlankodásaival lekanyarodott az öt sávról az iskola utcájába, és már ott kerekezett a rendőr előtt. Nem kevés érdeklődéssel vártuk, vajon miként inti rendre a rend őre a rendetlenkedőt. A rendőr nézte az öreg egész mutatványát, majd amikor elébe ért, nem büntette meg, nem intette meg, még csak dádára sem emelte mutatóujját. A rendőr köszönt az öregnek. Talán tudta már, hogy ezt az emberalakot nagy gonddal őrzik az angyalok, mert baja még nem esett.

A biciklis még mindig egy kicsit felette áll a törvénynek. Hogy mivel vívta ki magának ezt a különjogot, fel nem foghatom. Nemrég szemtanúja voltam, ahogy egy vad biciklis férfi körülnézés nélkül nagy sebességgel ráhajtott a zebrára – amit a KRESZ már tilt, hiszen tolni kéne a járművet -, s csak azért menekült meg a balesettől, mert a szabályosan közlekedő autós hölgy, aki oldalról hajtott a telezöldbe, óvatos és lassú volt, s azonnal fékezett, amint lehajtott a férfi. De nem az történt most sem, hogy az autós méltatlankodott volna. Nem. A biciklis volt az, aki az utca tudomására hozta, milyen rossz véleménnyel van az autót vezető hölgy édesanyjáról.

Mindezek ismerete mellett csodának tekinthető, hogy a biciklisek többsége a szabálytalanságokat megússza épségben, baleset nélkül. Az amerikaik állítják, hogy Los Angeles az angyalok városa. Szombathely bátran elvitathatja a kaliforniai várostól a címet. Rengeteg angyal vigyázza az itteni kerekezőket. Hát Isten éltesse továbbra is őket, hogy maradhasson az Szombathely, mint eddig: a két kerekes, sok angyalos város!