Kínában éltél volna 1018-ban, akkor azt tudtad volna, hogy 1050-re talán összeomlik a Szung-birodalom, hogy a kitajok észak felől fognak betörni, és hogy a pestisjárványok milliók életét fogják elvenni. Ugyanakkor biztos lehettél abban, hogy az emberek többsége még 1050-ben is farmer vagy takács lesz, az uralkodók még mindig az emberekre lesznek utalva hadseregeik és közigazgatásuk feltöltéséhez, a férfi még mindig uralkodni fog a nő fölött, a várható élettartam még mindig 40 év körül lesz, és az emberi test mit sem változik. Így 1018-ban a szegény kínai szülők arra készítették fel gyermekeiket, hogyan kell rizst ültetni vagy selymet szőni, míg a jobb módú szülők arra tanították a fiúkat, hogyan kell konfuciánus klasszikusokat olvasni, hogyan kell kalligrafikusan írni és lóháton harcolni – a lányokat pedig arra, hogyan kell szerény és engedelmes feleséggé válni. Nyilvánvaló volt, hogy ezekre a készségekre, ismeretekre 1050-ben is szükség lesz. ... Ma azonban nem tudjuk, hogyan fog kinézni Kína vagy a világ többi része 2050-ben. Nem tudjuk, miből fognak megélni az emberek, nem tudjuk, hogyan fognak működni a hadseregek és a közigazgatás, és nem tudjuk, hogy miféle genderviszonyok alakulnak ki. ... Annak, amit a gyerekek ma tanulnak, a jelentős része valószínűleg irreleváns lesz 2050-ben. 

Harari leckéje a jövőből: mire tanítsuk a gyerekeinket? tenygyar.hu

"Egy ilyen világban semmire sincs kevesebb szükségük a diákoknak, mint még több információra. Már így is túl sok van belőle. Ehelyett inkább az kellene, hogy megtanuljanak értelmezni, hogy különbséget tudjanak tenni lényeges és lényegtelen között, legfőképpen pedig arra, hogy a széttartó információmorzsákból egységes képet tudjanak formálni az őket körülvevő világról."


Talán nem véletlenül írták a cikk elejére figyelmeztetésül, hogy 20 percnyi olvasnivaló. Talán nem véletlenül utálják azokat, akik blogírás címén csak szemelvényeznek. Várom a hu-hú és le vele, Soós takarodj, de ennek az írásnak minden sora, na jó, bekezdése megérne egy vitát.

Már eleve megalapozza itt a kilátásokat az eljövendő bizonytalanságával. Régi közhely, hogy csak a változás állandó. Ezt valami görög (Hérakleitosz) is leírta, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. De azt, hogy ha kilépsz a folyóból és amikor vissza akarsz lépni, az már lehet, hogy tó, esetleg patak, de menjünk tovább, láva, vagy négysávos autópálya, vagy lakópark, azt ő se gondolta volna.

Ráadásul olyan információs tömeg ömlik ránk, amit nem tudunk értelmezni. Tehát válogatni, szűrni, cenzúrázni(bárhogy is félünk ettől a kifejezéstől) kell. Meg kell tanulni különbséget tenni értelmes és értelmetlen között, lényeges és lényegtelen között. A sokféle dezinformációtól elaprózódott világból, kiválogatva a lényegeset egy egységes képet, rendszert kell felépíteni. Lehet, hogy hibás, de mégiscsak eligazít egy darabig.

Máris itt a következő övön aluli ütés:

"A tekintélytől való félelem következtében a liberális iskolák különösen rettegnek a nagy narratíváktól. Azt gondolták, hogy amíg a diákok rengeteg információt és egy csipetnyi szabadságot kapnak, majd megalkotják saját képüket a világról, és ha ez a generáció nem is lesz képes valamennyi információt egy egységes és jelentésgazdag történetté szintetizálni, bőven lesz még rá idő, és egyszer csak megvalósul majd ez a hőn áhított szintézis. Mostanra azonban kifutottunk az időből. Az elkövetkező évtizedek döntései magának az életnek a jövőjét határozzák meg, és ezeket a döntéseket meghozhatjuk jelenlegi világnézetünk alapján. Ha ez a generáció nem képes értő képet alkotni a kozmoszról, úgy az élet jövője a véletlenen múlik."

Kiröhögjük a vallásokat, a nagy narratívákat, mert majd csinálunk magunknak valamit. Ezt a gyászos popkultúrát sikerült létrehozni, untig ismételt klisékkel, érzésekkel, s néha rímekkel. Nekem, érzem, én, velem stb... Kiröhögjük a régi kultúrákat. Nem értjük a vallás alapján épített városaikat, borzalmasnak tűnő ceremóniáikat (pl. inkák, emberáldozatok, Egyiptom és piramisok, Babilónia, Izráel, Kína). De mi marad meg a mi időnkből? Az övékét ezeréves távlatokból is vizsgáljuk. Építményeiken csodálkozunk, tetteiken értetlenkedünk, vagy kitágult szemekkel irigykedünk, de van bennünk valami borzongás, amikor a korra emlékezünk. Ezek tudtak valamit. Jól, rosszul, de tudtak. Mi marad belőlünk? Egy "0" és "1" jel a homokban dagály előtt.

"Szóval, mit kellene tanítanunk? Sok pedagógiai szakértő amellett érvel, hogy az iskoláknak át kellene állniuk a „négy K” – kritikus gondolkodás, kommunikáció, kollaboráció és kreativitás – tanítására. [teaching „the four Cs” – critical thinking, communication, collaboration and creativity.] Általában elmondható, hogy az iskoláknak hátrébb kéne szorítaniuk a technikai ismeretek átadását, és az általános rendeltetésű készségeket kellene előtérbe állítaniuk. A legfontosabb ezek közül a változással történő megbirkózás képessége, hogy új dolgokat tanulj, és megőrizd mentális egyensúlyodat a szokatlan helyzetekben. Ahhoz, hogy lépést tarthass 2050 világával, nem lesz elég pusztán új ötleteket és termékeket kitalálni – legfőképp arra lesz szükséged, hogy újraalkosd magad. Aztán megint újra és újra."

Íme a szakadatlan igény a változásoknak való megfelelésre. Dömping emberiség ezt hozza. Sokan vagyunk, résen kell lenni. Jól, rosszul meg kell birkózni a kihívásokkal.   De erre vagyunk teremtve? Erre van a pszichénk beállítva? Nehéz erre átállni. Nyilván kiválasztódnak azok az emberek, akik alkalmasak erre. A többi depressziós lesz, mentálisan beteg. Nem lehet, hogy a tömeg hatására egy új, az új életfeltételeknek megfelelő emberfaj, típus jön létre? Aki kibírja. Aki nemsemleges. Aki inkább pszichopata. Aki el tudja felejetni a szerelmét, anyját, testvérét, kordában tudja tartani az érzelmeit. Felbomlanak az ősinek gondolt kapcsolati rendszerek. Nincs család, törzs, nép. Nincs haza, csak ahol jól élhet egy darabig. Az új nomádkor. Csak a nomádok nem fognak látszani, mert eltűnnek a többi ember között. Véletlen ez a rengeteg guru, varázsló, még a keresztyénségben is megjelenő kis spirituális szektacsorda? Véletlen lenne az iszlám térhódítása, akik határozottan állítanak valami ősit? Ha már a keresztyének ezt elfelejtették. 

"A 21. század közepére a gyorsuló változás és a hosszabb élettartam következtében ez a hagyományos modell elavul. Az élet szétszakad a varratok mentén, egyre kevesebb folytatólagossággal a különböző epizódok között. A „ki vagyok?” kérdése sürgetőbbé és összetettebbé válik, mint valaha."

Ki vagyok? A régi jó kérdés. Pont mikor fel kell tenni ezt a kérdést, véletlen, hogy ekkor verjük szét azt, ami választ adhatna erre? Túl félelmetesnek tűnik a válasz. Nem ezt akartuk hallani. Technikailag fejlettek. Orvosilag pazarul ellátva. Mégis mintha semmi értelme nem lenne a hosszabb életnek. Mert az csak egészségesen jó, mentálisan egészként, értelmezhető célokkal. Mert azon kívül minek? 

"Hogy túlélhess és kiteljesedhess egy ilyen világban, nagymértékű mentális rugalmasságra és az érzelmi egyensúly hatalmas tartalékaira lesz szükséged. Újra és újra el kell engedned egy részét annak, amit a legjobban tudsz, és otthon kell érezned magad az ismeretlenben. Szerencsétlenségünkre, arra tanítani a gyerekeket, hogy vegyék keblükre az ismeretlent, és őrizzék meg a mentális egyensúlyukat, sokkal nehezebb, mint megtanítani nekik egy fizikai képletet vagy az első világháború kirobbanásának okait. Az állhatatosságot nem lehet könyvekből vagy előadásokból megtanulni."

Ráadásul a hosszú életnek és a gyors változásoknak köszönhetően időnként ki kell törölni egy-egy életszakaszt, mert már csak az emlékei, mint tapasztalat nemhogy nem segít, mint inkább hátráltat a következő évek jó megélésében. Tehát meghasonulhat az ember a múltját tekintve? Talán ki is kell törölni  memóriát és újra kezdeni, mert a régi csak akadály lenne?  (Egy makulátlan elme örök ragyogása /Eternal Sunshine of the Spotless Mind/ amerikai romantikus dráma, 108 perc, 2004) Vagy marad az állhatatosság, a biztos cél tudatában a kitartás. Mi is ez? 

"A technológia nem rossz. Ha tudod, mit akarsz az életben, segíthet elérni. Ha azonban nem tudod, a technológiának túl könnyű dolga lesz céljaid alakításában és az irányítás átvételében. Ahogy a technológia egyre jobban érti az embereket, egyre könnyebben kaphatod magad azon, hogy őt szolgálod, ahelyett, hogy ő szolgálna téged. Láttad már azokat a zombikat, akik az utcákat róják okostelefonjaikhoz ragasztott arccal? Szerinted ők irányítják a technológiát vagy fordítva?"

Az emberiség nagy favoritja a technológia csak az emberiség egy kis részének lesz a szolgálatára. Egyszerűen az emberek jó része sem fizikailag, sem kognitiven, sem mentálisan nem alkalmas a technológia irányítására és felhasználására. Persze gombokat tudnak nyomkodni, sőt programozni is. De ezt mindig valamely vágyaik kielégítésére, ösztönigényeik betöltésére fogják használni, függetlenül bármilyen fogadkozásuktól, széplelkű humanista elveiktől. 

"Akkor hát támaszkodj magadra? Ez jól hangzik a Szezám utcában vagy egy régi vágású Disney filmben, de a valóságban már nem működik ilyen jól. Ezt még a Disney is kapisgálja. Ahogy az Agymanókban Riley Andersen, a legtöbben alig ismerik magukat, és amikor megpróbálnak „magukra hallgatni”, könnyedén válnak külső manipulációk áldozataivá. A hang, amit a fejünkben hallunk, sohasem volt megbízható, mert mindig is az állami propagandát, az ideológiai agymosást és a kereskedelmi reklámipart tükrözte, hogy a biokémiai bugokról ne is beszéljünk.
Ahogy a biotechnológia és a gépi tanulás fejlődik, egyre könnyebbé válik legmélyebb vágyaink és érzelmeink manipulációja, így pusztán a szívünket követni még veszélyesebb lesz, mint valaha. Amikor a Coca-Cola, az Amazon, a Baidu vagy a kormány tudja, hogyan kell mozgatni a szálakat a szívedben és nyomogatni a gombokat az agyadban, vajon még mindig meg tudod húzni a határt önmagad és a marketingspecialisták között?"

Ha ez a szív dolog esetleg szíven ütne, mert nagy romantikus vagy, és tiltakoznál is, mert csak így érdemes élni. A szív és az érzelmek, egyem a csöpp kis száját. Itt szaladgálnak egyik hónaljam alól a másikig. Csiklandoznak a kis huncutok. Nem sikerült meggyőznöm téged és ha ma a társadalom azon részéhez tartozol, aki ellenzéki és tüntetni is szeretsz, akkor mégis megérted a következő mondat nyomán és Disney érzelmek kikerülnek a szótáradból. "Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!" Na ugye. Ha meg véletlenül kormánypárti vagy és nem értettél egyet ezzel a szívzűrrel, akkor gondolj bátran a liberális mantrára, hogy mindenki azt csinál amit akar. Azt mond amit akar. Azt sérteget, akit akar.  Köntös László írt itt arról, hogy bizonyos emberek felszólítanak másokat, szimplán érzelmi alapon Isten Fiának a meggyalázására. Ha meg apolitikus alkat vagy, de ilyen szívájulós, akkor Adyt ajánlom, aki addig gondolt a szívére, míg szifiliszt szerzett a. Ez van a szívünkkel. Úgy csapatják, facsarják, hogy végül úgy érzünk és úgy menetelünk, nevetünk, sírunk, ahogy és amikor akarják.

"Persze ez a legősibb tanács: ismerd meg önmagad. Évezredeken keresztül filozófusok és proféták sürgették az embereket, hogy ismerjék meg magukat. De ez a tanács sohasem volt fontosabb, mint a 21. században, mert Lao-Ce vagy Szókratész korával ellentétben ma elég komoly konkurenciád van. A Coca-Cola, az Amazon, a Baidu és a kormány mind azért versenyeznek, hogy meghekkeljenek. Nem az okostelefonodat, nem a számítógépedet, és nem a bankszámládat – azért versenyeznek, hogy téged törjenek fel és a te organikus operációs rendszeredet. Talán hallottad, hogy a számítógépek feltörésének korában élünk, de ez csak féligazság. Valójában az emberek feltörésének korszakában élünk. Az algoritmusok most is figyelnek. Nézik, hová mész, mit vásárolsz, kivel találkozol. Hamarosan minden lépésedet követni fogják, minden lélegzetvételedet és szívverésedet. A Big Data és a gépi tanulás segítségével egyre jobban és jobban ismernek. És mire ezek az algoritmusok jobban ismernek téged, mint te magad, irányítani és manipulálni tudnak, míg te alig tehetsz ellene bármit is. A Mátrixban fogsz élni, vagy a Truman showban. Végső soron ez egyszerű, empirikus probléma: ha az algoritmusok valóban képesek nálad jobban megérteni, hogy mi történik benned, a hatalom hozzájuk vándorol."

Megérkeztünk a Mátrixba. Ismernek és felhasználják ezt az ismeretet. Mikor jön el az idő, amikor beépített génekkel majd akár le is tudnak kapcsolni, ha kilógunk a sorból. "Végül nem a kommunizmus, vagy fasizmus fog bennünket elpusztítani, hanem az ember, aki Istent játszik." Malcolm Muggeridge

Szép és jó ez a prófétikus hangnem. Ez a diagnózis. De mi a terápia? 

Engedjétek vissza Istent a trónjára, persze szálljatok le róla! Fület, szemet, szívet, lelket (mindazt amit fontosnak tartasz) kinyitni és minden érzékszervvel tudakolni, hogy mit is cselekedjem Uram? 

 

"Tiszta víz a ruhám, és ez a te lelkeden szárad."

Linkajánló: 

Már csak 4 napig nézhető meg    Écsi Gyöngyi narratívája és jó   https://www.mediaklikk.hu/video/ahonnan-elindultam-ecsi-gyongyi/#

Egy makulátlan elme örök ragyogása /Eternal Sunshine of the Spotless Mind/ amerikai romantikus dráma, 108 perc, 2004   https://videa.hu/videok/film-animacio/egy-makulatlan-elme-orok-ragyogasa-agy-ragyo-eljaras-xdYRcv5ztAZmecwd

mi van, ha ezek a mentális betegségek nem rendellenességek, hanem teljesen természetes reakciók arra a világra, amit kialakítottunk magunknak? 444.hu/2019/01/12/csak-a-nyilvanvalot-mondja-ki-a-depressziorol-epp-ez-benne-a-radikalis?fbclid=IwAR1KQGFrBuRNLFXUrV9nz6sT_lU1vF_88usWB9Bw_f5MF1YrLa5IvnPBWSE