Szó volt arról, hogy a szabálysértést az követi el, aki életvitelszerűen él a közterületeken. A kérdésre, hogy elfogadható-e a kormány érvelése hogy az új törvény a hajléktalanok védelme céljából született, Kollarics Flóra úgy reagált, hogy ez az érvelés téves, mert az Alkotmánybíróság még 2012-ben kimondta, hogy a hajléktalanságot mint szociális állapotot szabálysértési, büntetőjogi tényállásokkal kezelni, ahelyett hogy szociálpolitikai intézkedéseket hozna a kormányzat, nem lehet, mert emberi méltóságot sért. 

 Az Alkotmánybíróság elé kerül a hajléktalan-ügy? atv

'Az asszony élettársa tavaly meghalt, elmondása szerint ezért került bajba, idén februárban élettársa családja miatt el kellett hagynia a lakást. "Elmentem hajléktalanszállóra,, ott nem maradtam: kutyám is máshol volt, bent meg gennyes lábú emberek voltak, büdösek, ezt nem tűrtem."

Néhány napig a 4-6-oson ingázott, majd elment régi otthonához a Kosztolányi Dezső térre.

"Leültünk a padra, két kis motyóval. Ott éjszakáztunk, hűvös volt. Egy mérnökember hozott nekem takarót, hogy le ne fagyjak. Ezután sok ember jött hozzám jó szándékkal, sokan ruhákkal." - adott képet arról, hogy az életvitelszerűen közterületen tartózkodás azért nem mindenki szemében tűnik szabálysértésnek. "Sok segítséget kaptam, tudtam, hogy nem maradok végleg hajléktalan."Állam vs. hajléktalanok: 2:0 index.


 

Kik a hajléktalanok? (wikipédia)

"A hajléktalanság egy életkörülmény, amelyben emberek nem rendelkeznek állandó, megfelelő minőségű és biztonságos lakhellyel. A hajléktalan emberek nem rendelkeznek kellő kapcsolati tőkével vagy jövedelemmel, amely átsegítené őket a lakhatási problémákon. Ennek hiányában nehezebben jutnak állandó jövedelmet biztosító munkahelyhez, nehezebben jutnak lakhatási lehetőséghez, élelmiszerhez, ruházathoz és mindazokhoz a javakhoz, amelyek az egyszerű túléléshez szükségesek egy mai ember számára."

Nem csak a fedél hiányzik. Sőt. Létezik olyan hajléktalan, akinek van fedél a feje felett, de mégis úgy él, mintha nem lenne, mert minden más hiányzik. Nincsenek közművek. Nincs lehetőség a tisztálkodásra, ételkészítésre és vagy a család együttélésére. 

Létezik a hajléktalanok számára felépített szociális rendszer. Krízisotthonok, szállók, melegedők, menhelyek. Ezekben lehetőség nyílik az életet kicsit komfortosabban megélni, neten munkát keresni, lakhatási ügyet intézni.  Azonban több hajléktalan van, mint lehetőség.

Nem minden hajléktalan megy szállóra. Nem mindenki szereti. Leggyakoribb indokok: lopnak, büdös van, rosszak a körülmények. Az emberi méltóságot, nyugalmat nem a szállókon osztják. Bizonyosan nem könnyű ott tartózkodni. Mert az élet több, mint meleg és étel. 

A valós okok között azonban sokszor az is ott van, hogy a hajléktalanok jó része valamilyen alkohol, vagy szerfüggő is. A szállón ezt nem lehet megtenni. A többi ember között nem lehet lerészegedni. Ne legyünk álszentek. A hajléktalan lét gyakori velejárója az alkohol. Valahogy ki kell bírni. 

A hajléktalanok nem egyenlőképpen oszlanak meg az országban. Inkább városban jellemző. Falun a hajléktalanszerű embereket igyekszik a környezete istápolni. Vannak kivételek, amikor már teljesen elszállt a bizalom. Városokban pedig a nagyobb számuk miatt többféle indulatot gerjesztenek.

Közterületen élik az életüket. Hát ha a szállón nem, és a magánterületetekre nem engedik be őket, akkor marad a közterület. Ismét megoszlanak a vélemények erről. Most szabálysértésnek minősül az életvitelszerű közterületen való élés. Eljárások indulhatnak a hajléktalanokkal szemben. A kiszolgáltatottakat még a hatóság is üti.

Ez is megosztja az embereket. Egyfelől joguk van a közterületen tartózkodni. Másfelől ott élve a tisztálkodás és a vécézés nem megoldott. A közterületre ürítenek, szemetelnek. Koszos holmijukat ott tárolják. Ebben sincs egyetértés. Lehet vagy nem. Akkor fogja ezt mindenki megérteni, amikor a gyerekjátszótéren emberi fekáliában gázoló kisgyerekek fel is szedik kézbe, vagy az eldobott üvegbe lépnek, vagy fecskendő tűt szúrnak magukba. Ez nem higiénikus, sőt veszélyes.

Bizonyos helyeken megtalálták a hajléktalanítás módját. Azokra a helyekre, ahová előszeretettel húzódnak, ahol szél és esővédett, esetleg kicsit melegebb is, vagy csak szimplán jó hely, sokszor telepítenek tüskéket, kovácsoltvas szegecseket. Ezek teljesen lehetetlenné teszik az ott tartózkodást. Mint a galambok elleni védelem, hogy ne piszkolják össze a követ. Ez embertelen. 

A hajléktalan lét ( az igazi) céltalan lét. Annak akinek van célja és minimális akaratereje, az nem is hajléktalan, vagy csak átmeneti állapotban. A céltalanok, még ha hajléka is van, már elvesznek. Az igazán hajléktalan a céltalan állapotú ember. Mert nekik nem is nagyon lehet segíteni. Csak erővel, akarata ellenére.

A hajléktalanokhoz való hozzáállás is sokféle.

Szegények. Segítsünk. Oldjuk meg. 

Maguk tehetnek róla. Nyomorult férgek. Dögöljenek meg. El kell őket takarítani.

Nekem nincs bajom velük, de... ne legyenek szem előtt. Vagy ne az én szemem előtt. És ez nagyon érdekes hozzáállás. Hiszen nem a hajléktalansággal van probléma, hanem a láthatósággal. A szegényekből könnyedén válhat céltalan, alapfeltételekben is nélkülöző ember. Ma Magyarország lakosságának egyharmada szegény. Nem akarjuk látni.

Azt gondolom, hogy a mai vita a hajléktalanságról olyan fából vaskarika. Egyfelől bűnnek tartani, másfelől jogilag szabad választás lehetőségének ez teljes tévedés. Nagyon embertelen mindegyik álláspont, mert nem tud vagy nem akar a valós problémán segíteni. Tüneti kezelés. Eltávolítani, hogy ne bántsa a szememet, és ne emlékeztessen a szegénységre, mely ott lebeg a fejem felett. Vagy ne emlékeztessen a felelőségemre, mert én rendelkezem eszközökkel és tehetnék valamit. Illetve, hadd maradjanak. Pedig járvány veszélyt rejthetnek, áldatlan állapotokat teremtenek és tönkreteszik a környezetet. 

Ezek így, mind egyszerre igazak. Pártállástól, pszichés állapottól függően leszünk hisztérikusan hajléktalan ellenzők, míg máskor jófej segítők, akik szolidaritást vállalunk a szegényekkel. 

Végső soron azonban egy társadalom vizsgázik, amely olyan körülményeket teremtett, amelyben ez a fajta céltalan nyomorúságos állapot létjogosultságot kapott. Ha majd ez a társadalom valóban meg akarja oldani ezt, akkor a megfelelő szakemberekkel és módokkal, a mellérendelt pénzeszközökkel meg fogja tenni. Sőt a társadalom alapjait próbálja majd rendbe tenni. Olyan emberi kapcsolatokban, nagycsaládokban, többgenerációs modellben lesz érdekelt, amely maga tudja kezelni az elesettjeit. De ahogy ez most kinéz, nem ebben érdekelt a politikai és gazdasági szféra.

A hajléktalanság a társadalom betegségének tünete. Kísérői, de inkább okozói, a céltalanság, reménytelenség, keserűség.