A DDT (diklór-difenil-triklóretán) olyan rovarölőszer, amelynek igencsak rossz híre van világszerte súlyos egészségkárosító, tumorkeltő hatása miatt. Be is tiltották már évtizedekkel ezelőtt, de az MTI híré alapján úgy tűnik, még a közelmúltban is ki tudták mutatni finn kismamák vérében, ráadásul a rákon kívül az autizmus kockázatát is megnövelheti.
Általános iskolai földrajzórán az egyik vegyszeres példa a DDT (diklór-difenil-triklóretán) nevű rovarölő szer volt. Egy friss (augusztus 16.) hír szerint viszont ennek nyomait (a szer egyik, DDE nevű bomlásterméke) még ma is ki tudták mutatni finn kismamák vérében. Ráadásul egyelőre úgy fest, hogy a kismamák vérében mért rovarölő szer szintje és az autizmussal világra jött újszülöttek között is kapcsolatot találtak. Bár a hivatkozott MTI forrás (American Journal of Psichiatry) hangsúlyozza, hogy ez utóbbi, nevezetesen, hogy az anya szervezetébe került DDT növeli a magzatban az autizmus kialakulásának kockázatát, további alapos vizsgálatok tárgya, a tény, hogy egy bizonyítottan veszélyes és ezért évtizedekkel ezelőtt betiltott vegyszer nyomai a mai napig kimutathatóak sokkoló.
A mintavétel óriási volt: egymillió finn kismama vérmintáját vizsgálták, akik 1987 és 2005 között hozták világra gyermeküket. Akiknél a DDT fenti bomlástermékének szintje magasabb értéket mutatott, 32 %-kal nagyobb valószínűséggel hoztak világra autista gyermeket azokhoz képest, akiknél alacsonyabb.
Egyelőre két elméletet állított fel a vizsgálat egyik kutatója. Az egyik szerint a DDT-ről eddig is tudták, hogy növeli az alacsony születési súly és a koraszülöttség kockázatát – ezekben az esetekben nagyobb az autista gyermekek aránya. A másik szerint az anya szervezetébe jutó rovarölő károsíthatja a magzat agyfejlődését. Ez utóbbit rágcsálókon végzett kísérletekkel már bizonyították, náluk főleg a hím példányok agya károsodott. Embereknél pedig az autizmus a fiúknál gyakrabban fordul elő, mint lányoknál.
Jelenlegi tudásunk szerint az autizmusért nemcsak a környezeti hatások felelősek, hanem genetikai okai is vannak, de a kockázatot az előbbi nagymértékben növeli. A DDT hazánkban a 60-as évek végén tiltották be. Gondolom Finnországban sem később. A fenti eredménnyel.
Múlt héten pár apróságért mentem Enyingen a Vasudvarnak hívott barkácsboltba, az eladó pedig megkérdezte, hogy nem baj-e, ha nem ad nejlonzacskót. Ha nem tudom hova tenni a holmit ad, de feleslegesen inkább ne szennyezzük a környezetet. De a gyógyszertárban sem kell külön szólni, hogy pár kis doboz miatt nem kérek nejlon szatyrot. Úgy tűnik, hogy egyre inkább célba érnek a zöld-kampányok. Mintha politikai orientáltságtól és világnézettől függetlenül éledezne hazánkban is a zöld civil kurázsi. Az ebbe való beleállást nem lehet túltolni, egyre többször foglalkozunk vele mi is, nemcsak a Reposzton és saját közösségi megosztásainkkal, hanem gyülekezeteinkben, iskoláinkban és saját életünkben.
Azért, mert szeretnénk „művelni a kertünket”. Ami viszont nem ad okot az optimizmusra, az az, hogy a különféle iparágak szövevényes cég- és lobbihálói és a beléjük gabalyodott állami döntéshozók és kijáróemberek a főfelelősök. Mi pedig akármekkora elánnal gyűjtünk szelektíven és kampányolunk, mire a mi hittanosaink, tanítványaink közül kerülnek felelős pozíciókba (ha), addigra késő lesz. Mert már most késő.
„Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!” Mondta az Úr a hatodik napon (1 Mózes 1,28/b). Az elit nem képes felelős uralkodásra, hanem leuralta a teremtett világot.
Többet akarok olvasni:
- az azbesztről
- a magyar méhpuszulásról itt és itt, az állam felelősségéről pedig itt
- az alaszkai olajversenyről
- a glifozátról
- az Egyesült Államok és az ipari lobbi felelősségéről