Záró, 30. fordulójához érkezett az NB I. Az első mérkőzésen két, az élvonaltól búcsúzó csapat csapott össze, ahol a Pécs 2-1-re legyőzte a Nyíregyháza együttesét, így méltóképpen búcsúzhattak az élvonaltól.De nem csak ezért maradt emlékezetes a mérkőzés: a meccs után jelképesen eltemették a pécsi focit.

Koporsót vittek, temettek a pécsi focipályán - blikk.hu

 

     Régóta foglalkoztat, s ez a pécsi futballtemetés újra felébresztette bennem a kérdést: Hogyan értékeljük és hogyan viszonyuljunk a vallási kifejezésekkel felturbózott reklámokhoz (mennyei ízek, édes bűnbeesés, pokoli élmény stb.), bulvárlapok szalagcímeihez (Magyar feltámadás, Életét áldozta unokájáért, Katinka legyőzhetetlen, Messi(ás)! stb.), profán (szöveg)környezetben megjelenő egyházi jelképekhez (pl. kereszt-tetoválás)?

S hogy a Nagy Rendező még jobban segítsen nekem mindezt átgondolni, két helyszínre is elvitt a hétvégén: Szombaton Flóra lányom osztálykirándulásán vehettem részt a Sóbri Jóska Bakonyi Kalandparkban, melyben van egy ízléses, szép, faragott kápolna, oltárral, kettős kereszttel, Mária szoborral, mindez a drótkötélpályák, a vízi csúszda és a lézeres céllövölde szomszédságában. Vasárnap pedig Varnus Xavér orgonahangversenyén/bulvárestjén vettem részt, melyet a művész úr így konferált be: „Élvezzék az életet, dőljenek hátra, s hallgassák, hogy Bach által hogyan szólalt meg az Isten...!”
      Nos, hogyan értékeljük ezeket a jelenségeket?
  Mondhatjuk azt, hogy nem kell ezeknek nagy jelentőséget tulajdonítani. Nem tudnak már mit kitalálni, nem tudják, hogyan übereljék az e világi minőséget, ezért lépik át -némi képzavarral élve- a transzcendencia határát...
   Lehetünk azon a véleményen is, hogy a média-és reklámszakemberek részéről nagyon is tudatos dolog a „vallási eszköztár” használata! Arra alapozhatnak, hogy a szekularizált tudatú emberek (kollektív) tudatalattijában maradt még annyi spirituális érzék, s vallás iránti fogékonyság, hogy többet jelent számukra, ezért jobban eladható nekik egy tiltott gyümölcsből készített joghurt vagy éppen egy isteni welness hétvége az Éden hotelben...
     Hankiss Elemér ennél is továbbmegy. Egyik könyvében olvastam, hogy a közösségi-, lelki- és spirituális vákuumba került mai ember élete mindezen kifejezések, szimbólumok, élmények által kap olyan méltóságot, imago dei-s súlyt, ontológiai értéket, mellyel kiemelkedhet a fogyasztói kultúra lélektelen nihiljéből... Valláspótlék. Csak óvatosan merem leírni, hogy a reklám- és bulvárvilág bezzeg beszél helyettünk is, „alkalmas és alkalmatlan időben” (II.Tim. 4, 2), helyen, rendezvényen, felületen, ráadásul olyan „alaptémákról” (menny, túlvilág, feltámadás, megváltás, bűn), melyeket mi sokszor nem tudunk még híveink felé sem őszintén és hatékonyan kommunikálni...
Ezek után nézzük, hogyan viszonyulhatunk ezekhez a „valláspótlékokhoz”?
                                                                                                                                                                  
     Felháborodhatunk, hogy milyen ízléstelen dolog a számunkra Krisztus váltsághalálát jelentő keresztfára ráírni, hogy „Pécsi labdarúgás. Élt 65 évet!”  Megsértődhetünk, hogy ellopják, kisajátítják és eladják legszentebb szavainkat, kifejezéseinket, üzeneteinket és jelképeinket! Irigykedhetünk, hogy ha ők mutatják pl. az egyik fájdalomcsillapítós reklámban a gonosz kis nyilazós angyalkákat, azokra figyel a nép, ha mi prédikálunk róluk, mint Isten örömhírt hozó küldöttei, akkor csak legyintenek rá, mesevilág... Duzzoghatunk, hogy az ilyen és ehhez hasonló egyházellenes (?) reklámhadjáratokban hogy devalválódik a mi evangéliumunk ügye és értéke... De érdemes?
    Lehetünk pl. közömbösek is... Beletörődhetünk, tudomásul vehetjük, hogy ez egy ilyen világ... Semmi sem szent... Hiába mondja ki a Magyar Reklámetikai Kódex 4. cikkhelyének 5. bekezdése, hogy „a reklám nem sérthet semmilyen világnézeti (ezen belül) vallási meggyőződést. Vallási jelképek, motívumok a reklámban kizárólag a jó ízlés határai között használhatók fel.”
     S lenne egy harmadik lehetőség is: Jómagamat is erre próbálom ránevelni, hogy ne konkurenciát lássunk bennük, hanem segítséget és ne a vélt károk miatt bosszankodjunk, hanem próbáljuk felfedezni áldásaikat és pozitívumaikat!
     Felfoghatjuk úgyis ezeket pl., hogy a kereskedelmi- és bulvármédia a maga elképesztő hatásfokával felszínen tartja, forgatja, házhoz viszi a mi kis evangéliumunk „portékáit”...
     Szintén nagy szolgálatot tesznek ezek a reklámok, szalagcímek abban, hogy az Istentől, Szentírástól, Egyháztól elidegenedett emberek szívét és lelkét legalább a spiritualitásra fogékonnyá teszik...
   S ha már megvannak a lelki termékek és szolgáltatások, s van a tömegekben egyfajta és bizonyos szintű fogadókészség, onnantól már tényleg nem tudhatjuk, hogy „kit hogyan talál el...” S mikor fordul át az emberben a külsőség lényeggé, az üres forma tartalommá, a vallásos kifejezések Isten megszólító üzenetévé, Igéjévé, a szenzáció evangéliummá!
     Említettem napjaink legnagyobb futballsztárját (majdnem azt írtam csak úgy bulvárosan, hogy futballistenét...), Messit... A pályára lépés előtti keresztvetést már meg sem említem, de amikor ez az egyébként pici kis emberke gólt lő és két kezével az Ég felé mutat és feltekint, kifejezvén, hogy „onnan, felülről kaptam tehetségemet”,  s ezt adott esetben látja 1-2 milliárd ember ezen a földgolyón, akkor talán jogosan gondolhatjuk, hogy a média a legnagyobb szószék a világon... Vagy egy korábbi aranylabdás, a brazil Kaka, aki többször is „I belong to Jesus” (Jézushoz tartozom)-feliratú pólóban tett bizonyságot keresztyén hitéről -szó szerint- ország-világ előtt!
   Igen, -ennél a képnél maradva- azt gondolom, hogy öngólt rúg az Egyház, ha belemerevedik abba a felfogásába, hogy a Szentlélek csak és kizárólag az ő kétezer éves, zárt felhasználó körű, lekódolt, szellemképes csatornáin keresztül juttathatja el erejét és üzenetét az emberekhez!
      (Ha ezért a nézetemért esetleg néhányan szeretnének megkövezni, ennek helyszínéül javaslom a celldömölki református templom előtti viszonylag szűk, de térkövezett teret... Az utolsó szó jogán viszont annyit hadd kérjek, hogy az eseményről kép-és videofelvétel ne készüljön, nehogy illetéktelen személyek a YouTube-ra feltegyék vagy hogy a kereskedelmi média a maga céljaira felhasználhassa, esetleg leleplezhessenek, hogy nem tudtam szemeimet az égre függeszteni, mint István vértanú vagy Lionel Messi... S még valami: A fejfámra se írják rá, hogy „N.T., a médiaevangéliummal szembeni felháborodás áldozata. Élt 45 évet!”)