A gyógyító órák biztos kapaszkodót jelentenek a kisdiákoknak, akik közül sokan csak itt tapasztalják meg először, mit jelent fontos témákról beszélgetni, gondolkodni és változtatni. Nincsenek tudatában, de óráról órára egyre nő az önbecsülésük, és egy olyan egészséges életszemlélet kapnak, ami segíti őket a hétköznapokban – és segíthetne minden kisgyereket, olyanokat is, akik szorongva és sápadtan indulnak reggel az iskolába.

Egy magyar iskola, ahol az órarendbe került a boldogságóra - nlcafe.hu

 

Új tantárgy az iskolában. Nem tudom, hányan fogadnák kitörő lelkesedéssel, ha ilyen hírt kapnának. Például a szülői értekezleten. Nem örülnének a szülők. Hiszen azt tapasztalják nap, mint nap, hogy gyermekük bizony le van terhelve. Sokszor panaszkodik a miatt, hogy túl sok a házi feladat, túl sok a tanulnivaló. Sokszor olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amelyek meghaladják az erejét. A szülő pedig aggódik gyermekéért, szeretne segíteni neki és rajta, megkímélni a csalódásoktól és a kudarcoktól. Lehet-e, kell-e fokozni a családokra nehezedő nyomást?

Nem örülnének a diákok sem. Sőt, tiltakoznának. Arról beszélnének, hogy nem tudnak újabb elvárásnak megfelelni, mert már így is túl sok van belőlük. Elvárásai vannak a tanároknak. Mindegyik pontosan elmondja, mit és mennyit vár a saját óráján. Elvárásai vannak a szülőknek, hiszen azt szeretnék, hogy gyermekük mindenből a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa. Elvárásai vannak a gyerekeknek saját magukkal szemben is. Sokszor túlzóak, irreálisak, mégis megpróbálnak teljesíteni. Minden áron.

Vajon szükség van-e ezek után arra, hogy új tantárgy kapjon helyet az órarendben? És ha az új óra neve így hangzik: boldogságóra?

Először talán nem is tudunk mit kezdeni ezzel a megnevezéssel? Vajon mit takar? Mit tanulhatnak ezen az órán az iskolások? A boldogságot? Tanulható az egyáltalán? Mert ha igen, akkor teljes meggyőződéssel mondjuk: szükség van rá. Szükség lenne rá. Nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is. Mindenkinek. Ugyan ki ne szeretne boldogabb, elégedettebb lenni? Ki ne szeretne boldogabb arcokat látni maga körül?

Mi is történik egy boldogságórán? 45 perc lelki ölelés – olvashatjuk abban a rövid összefoglalóban, ami egy győri általános iskola eme különleges tanórájáról szól. Ahol a matematika, ének, hittan, testnevelés után az ötödikeseknek boldogságórája van. Ahol a lelki történések, folyamatok, elakadások és az ezekben való segítség van a középpontban. Mert a tanórák a gyermekek érzelmeiről szólnak, és olyan bonyolult kérdésekre segítenek megkeresni a választ, mint: Ki vagyok? Miért jöttem? Hova tartok? Hogyan tudok oda eljutni? Ha bajban vagyok, ki tud nekem segíteni? Hogyan vezethetem le az indulataimat? Hogyan fejezhetem ki az érzéseimet? Mit jelent a hála? Mi a pozitív gondolkodás?

10 hónapon keresztül minden hónapnak megvan a maga témája. A legelső téma pedig a hála. Mert ha tudom, mi mindenem van, amiért köszönetet mondhatok, máris boldogabb vagyok. Nem arra koncentrálok ugyanis, ami nincs, ami hiányzik, amiről úgy látom, hogy mások rendelkeznek vele, akkor én miért nem, hanem arra, ami az én ajándékom, áldásom, amit úgy kaptam.

A mi kisfiúnk még csak óvodás. Nemrégiben volt szülői értekezlet, ahol kézbe vehettük első értékelését. Az volt benne a legjobb, hogy amikor otthon erről beszéltünk, akkor férjemmel együtt láthattuk azt az utat, amelyet eddig járt be. Tudatosodott bennünk, honnan hova jutott. Újra felidéztük, milyen volt, amikor először emelte meg a fejét, amikor átfordult, amikor felállt, megtette az első lépéseket, kimondta az első szavakat. Most pedig már része egy közösségnek, ahol együtt alkot, épít a többiekkel. Hálásak voltunk azért, hogy mindezt láthattuk, megélhettük. Hálásak voltunk gyermekünkét, aki ajándék számunkra és aki ránk bízatott. Ugyanilyen jól volt azt hallgatni, ahogy az óvó nénik arról beszéltek: milyen sokat fejlődtek a csoportba járó gyerekek, mennyi mindenre képesek már, a szeptemberi óvodába érkezés óta is látványos a változás.

Mi lenne, ha otthon, a családban néha-néha - de inkább gyakran -, szánnánk arra időt, hogy mondunk csak 3 dolgot, amiért hálásak vagyunk? Először lehet, hogy több idő kell ahhoz, hogy egyáltalán észrevegyük mindazt, aminek örülünk és ami jó az életünkben, de ha gyakoroljuk a hálaadást, egy idő után már könnyen fog menni. Rááll a szemünk, a szívünk arra, hogy ne vegyünk mindent természetesnek és magától értetődőnek, ami és aki jelen van. Egészen biztos, hogy egy-egy hálakör után boldogabbnak fogjuk érezni magunkat.