Egyiptom talán legismertebb régészeti műtárgya maradandó károsodásokat szenvedhetett egy szerencsétlen baleset, majd az azt követő elhibázott helyreállítási kísérlet során.

Megrongálták Tutanhamon halotti maszkját - origo.hu

Bárcsak azzal kezdhetném, hogy "amikor Kairóban jártam, még tökéletes volt a halotti maszk". De csak Pápán láttam egyiptomi koporsót és múmiát, azok sem tartoztak eredetileg össze... Sajnos nem jártam (még) Kairóban, hát nem is kezdem így, hanem úgy:

Amikor ezt a cikket olvastam, a pancser restaurátorokról,  Mr. Bean jutott eszembe, aki teremőrként totyogós félelmében tüsszentésnyi hibájából még nagyobbat csinál. Tulajdonképpen megsemmisíti Whistler anyjának arcát, és végül egy gagyi ceruzarajzzal pótolja a pótolhatatlant.

Egyiptomi és angol fene megette jó szándékú restaurálgatók után nyugodtan nézzünk körül a saját portánkon. Hogy bánunk mi a kincseinkkel? Mi, akik azon is fennakadunk, hogy az új gazdasági törvényünk miatt az Ariadne (ennél pogányabb neve nem is lehetne egy református programnak, amiben szfinx van jelképként, no de lapozzunk) programba be kell írni a klenódiumokat, esetleg fotót is lehet hozzá társítani, és valami reális értéket hozzárendelni. Tudatában vannak-e közösségeink, elöljáróink, hogy micsoda csodás értékeket tarthatnak kezükben?

Szerintem nem mindenütt. GY........E templomocskájában legátus koromban olyan kókuszkehellyel osztottunk úrvacsorát, ami palmatex ragasztóval volt kinyomva, hogy ne eresszen. Nem is eresztett. M........D egyik fészerében a földön kukoricás zsákokban és banános dobozokban voltak XVII-XVIII. századi iratok egy hason korú bőrkötéses héber Bibliával együtt. Elképzelhető, milyen jót tett a nedves föld hosszú évek alatt.  A sort hosszasan lehetne folytatni: celluxozott anyakönyvek, ciroksöprűvel portalanított aranyozott orgonaszekrények, barnára mázolt festett padelők, stb. Még elkeserítőbb a helyzet, ahol már alig van gyülekezeti élet, és bent dohosodnak egy szellőztetés nélküli terem hátsó vizes falához támasztott szekrényben az iratok, úrasztali terítők.

Ne vegye sértésnek egyetlen biblikus és rendszeres tanszék se, de visszatekintve a teológiai évekre, különösen hasznosnak az a kurzus bizonyult, ahol műemlékvédelemről, karbantartásról és klenódium tisztításról esett szó, valamint egy alkalommal a Pápai Református Gyűjtemények akkori muzeológusa felhívta a figyelmünket a szent eszközök méltó tárolásának fontosságára. Csak remélni tudom, hogy ma is, mindegyik teológián találkoznak ezekkel leendő lelkipásztoraink. S ha mást nem is, de azt megjegyzik, hogy házilag nem javítgatunk semmit.

Mert nem engedhetjük meg magunknak a felelőtlenséget. Mert nem mentesít, hogy nem értünk hozzá. Mert apró gondból óriási kerekedhet. Mert a meglévő töredezett még mindig többet ér, mint ami megsemmisült.