Sarló-kalapácsra feszített Krisztust ajándékozott a pápának Evo Morales - keresztény mandiner

"ezt a tiltakozás műfajába sorolom, ami egyes esetekben sértő lehet, más esetekben nem. ... a teológiai valóság marxista elemzéséről ... ez nem helyes. Két különböző dologról van szó, ez nem helyes. ... Espinal költeményei is a tiltakozás műfajába tartoznak, ez volt az ő élete, gondolata, rendkívüli ember volt, zsenialitással, jóhiszeműen küzdött. Ilyen hermeneutikai elemzést végezve én megértem ezt az alkotást."

Ferenc pápa sajtótájékoztatója a Paraguayból Rómába tartó repülő fedélzetén - magyarkurír

Bolívia első indián származású elnöke, az anti-imperialista baloldali politikus Evo Morales sarló-kalapácsra feszített Krisztust ajándékozott a dál-amerikai körútját járó katolikus egyházfőnek. Ez a hír nem robbant különösebben nagyot a múlt héten, nem töltötte be a sajtót, ahogy ennek a "furcsa" alkotásnak/ajándéknak a képe sem az internetet. Én mégsem tudom, azóta sem "lenyelni".

Szimbólumok. 

"Metaforából származó szókép. (Eredetileg, a régi görögöknél, a felismerést lehetővé tevő, sokszor titkos jel volt.) A szimbólum valamely gondolati tartalom (eszme, érzés, elvont fogalom vagy egész gondolatsor stb.) érzéki jele. Nemcsak helyettesíti a kifejezendő gondolattartalmat, hanem vele kapcsolatban egész gondolatsort, különböző érzéseket, hangulatot, bonyolult lelki tartalmat képes felidézni."

Ősikők óta hozzátartoznak az ember önmagáról és a világról való gondolkodásához. Egyetlen egyszerű motívumba belesűrűsödk gondolat, hit, látás, mindaz, ami fontos, talán a legfontosabb, amit ki is akarunk fejezni, megvallani. Ezért van, aki hordja is magán, ékszerként vagy tetoválva, van, aki ráragasztja az autójára, feltűzi a ruhájára, vagy lobogtatja a kezében. Ki lehet tűzni az elfoglalt vár csúcsára, a meghódított hegymagas ormára vagy éppen a Holdra. Több, mint egy cégér vagy egy modern logo.

A jelképek nem statikus valamik, az emberi valósággal való élő kapcsolatuk miatt változhatnak is. Az egyik legmellbevágóbb ilyen átalakulás például a szvasztika horogkeresztté válása. Ez az egyik legősibb szimbólum számos kultúrában a jószerencse vagy a halhatatlanság jele. Hitler állítólag egy újságcikkben látta meg, és bizony "lenyúlta". A XX. században ez az alapvetően pozití, ősi kép a nemzetiszocializmus jelképe, legtöbbünk számára háború, halál, iszonyat felidézőjévé lett. De eszembe jutott egy sokkal szolídabb szemantikai változás is. A többezer éves bibliai őstörténetben és az ezeket hordozó kultúrákban, egészen a közelmúltig, a szivárvány alapvetően az Isten emberrel kötött életszövetségének jelképe volt. Ma már sokaknak mást juttat eszébe, új jelentéstartalommal bír a szivárványos lobogó. Megtörténik az is, hogy egy szimbólum átveszi egy másiknak a szerepét: az őskereszténység HAL jelképe mellett, már az első századoktól, a domináns keresztény-szimbólum maga a kereszt lett.

Jelképessé lehet egy szimbólum hiánya, eltűnése vagy elpusztítása. Zászlóégetés... Hazánkban 1956-ban a nemzeti lobogóból jelképet vágott ki a forradalom, s így aztán maga a lyukas zászló vált '56 szimbólumává. Igen, nem csak a saját jelképem kitűzése, de a másikénak az elpusztítása is kifjezheti a hatalom átvételét, vagy legalábbis a gyűlölt hatalom megrendülését. És valahol talán ebbe a kategóriába tartozik az is, amikor gúny űzök a másik jelképéből. Mikor a szólásszabadság agresszióvá válik...

Mondhatjuk, hogy itt csupán tárgyakról, ábrákról van szó. Hogy egy EU-s zászló elégetése még nem rendíti meg az Európai Úniót, ahogy a Hold sem kering másképp azóta, hogy amerikai zászló lobog rajta. Mégis, az emberi kommunikáció lélektani valóságában, ami nagyon is valóság, rendkívül fontos mindez.

Mit kezdjünk hát ezzel a sarló-kalapácsra feszített Krisztussal? Mit jelent ebben a kommunikációban?

Az egyik a kommunizmus, egy materialista ideológia elterjedt, gyermekkoromban sokat látott jelképe (mint az ötágú vörös csillag). A másik, a kereszt - korpusszal vagy anélkül - immár kétezer éve a kereszténységé. Az előbbi, személyes és általános tapasztalat szerint is, nem nagyon tűrte az utóbbit, sőt üldözte-pusztította, szelídebb (vagy mérgezőbb) esetben felhasználta és megoltotta. Most is erről van szó?

A feszület eredetijét Luis Espinal, 1980-ban a jobboldali milícia által meggyilkolt jezsuita szerzetes készítette. Állítólag a két szimbólum által képviselt hit, világlátás, rendszer békés kommunikációjának lehetőségét akarta kifejezni. A felszabadítás-teológiára most inkább nem térnék ki... Más vélemények szerint azonban ez az ajándékozás amolyan fricska, bunkó gesztus volt. Szimbólumok összemosásáról van szó? A másik jelképének bekebelezéséről? Vagy ez valóban a sokszínűség lehetőségét fejezi ki? Mindenesetre szelídebb, mint túl nagy (=sértő) keresztet tartalmazó szobrok lebontását vagy köztéri karácsonyfák betiltását szorgalmazni...

Nem tudom. Csak gondolkodom. Az iszlámot emlegetik úgy, mint drasztikusan kizárólagos vallást, ideológiát. Amely kíméletlenül - legalábbis szélsőséges megnyilvánulásai - lerombol minden más jelképet, minden más, akár kultúrtörténeti értéket képviselő ábrázolást. De én azt hiszem, szimbólum téren (is) általános az agresszió. Árulkodik arról a háborúról, ami most a világban az emberi ideológiák között dúl. 

Ha mindezt megítélni nem is mindig tudjuk, azért jó, ha a saját szimbólumainkkal, a minket - hitünket, világlátásunkat - kifejező jelképeinkkel élő és tiszta kapcsolatban vagyunk. Az önazonosság tudata, a megkülönböztetés képessége embervoltunk sajátja. Nem feltétlen agresszió vagy szembehelyezkedés, de szükséges kapaszkodó és gazdag belsőt hordozó forma. És közösségformáló, megtartó erő.

Vannak, akik a fenevad bélyegét hordják, és vannak, akik az Isten pecsétjét...

Hozzászólások