2018. június 13-án ünnepelte megalakulásának 25 éves évfordulóját a jánosházi Szent Imre Általános Iskola. Szentmisével és nagyszabású műsorral emlékeztek meg a jubileumról. Az iskola tornacsarnoka adott otthont a szentmisének és a délelőtti programoknak. (…) A szentmise után az iskola jubileumi műsora következett, amelyben elsősöktől kezdve valamennyi évfolyam szerepelt. Humoros műsorszámok, zenei betétek színesítették a gálát, amelyben rövid beszédeknek is jutott hely.
Bevallom, úgy mentem el erre az ünnepségre, hogy éljem túl valahogy... Élénken élt ugyanis még az emlékezetemben az iskola alapításának 20. évfordulóján megrendezett ünnepi alkalom, az, hogy milyen kegyetlenül hosszú volt... Ahhoz képest – bár ez sem volt egy perccel sem rövidebb – most erről mégis lelkileg-szellemileg feltöltekezve, kifejezetten jó érzésekkel távoztam, s azóta is azon gondolkodom, hogy mik is egy jól megrendezett jubileumi ünnepség főbb ismérvei...? Az itt tapasztaltak rövid összefoglalását ajánlom lelkészeknek, iskolaigazgatóknak és egyéb intézmények vezetőinek szíves figyelmébe...
1, Lehessen érezni, hogy annak az intézménynek van egy világos, tiszta víziója, koncepciója arról, hogy milyennek is kell lenni egy kereszt(y)én(y) iskolának, idősek otthonának, gyülekezetnek stb., az ünnepség minden eleme ennek legyen alárendelve!
2, Olyannak mutassuk meg magunkat, amilyenek vagyunk! A természetesség, akár beleértve kisebb hibákat, még mindig nagyobb érték, mint a mesterkélt sterilitás... Itt például nagyon tudatosnak tűnt az ünnepségnek az a felépítési koncepciója, hogy nem emelünk ki néhány helyi „kiscsillagot”, akik elviszik a show-t, a műsort, hanem igenis az iskola minden tanulója álljon ki a színpadra, mutassa meg magát, s – természetesen- arassa is le a siker babérjait...
3, Ugyanakkor ez ne menjen a minőség rovására! A laikus is érezze, hogy hetek, talán hónapok komoly munkája fekszik a gyermekek „produkciójában”, kezdve azzal, hogy tudják, kinek hová kell állnia, el egészen a begyakorolt, színpadias hangsúlyozásig, előadásmódig...! Egy bennfentes pedig -úgy gondolom- azt is tudni fogja, hogy csak erre a műsorra készültek fel alaposan vagy az intézmény egész éves / évtizedes / 25 éves munkája áll mindezek mögött...
4, Úgyis lehet egy szép, méltó jubileumi ünnepséget tartani, hogy ne a magamutogatás, az eredményekkel való kérkedés és az „öntömjénezés visszataszító füstje” jöjjön le a színpadról...! Hogy hogyan? Figyelmességgel... Kedvességgel... Alázattal... Például úgy, ahogy a Szent Imre Iskola elhívatott igazgatónője, Molnár Teréz tette, hogy gyakorlatilag végig az ünnepség hátterében maradt...
5, Végül: egy ünnepség minden közvetlensége és felszabadultsága ellenére őrizze meg a maga belső rendjét és méltóságát! Itt most egészen konkrétan a gyermekek fegyelmezettségére gondolok, le a kalappal előttük, ahogy a nagy meleg ellenére végigülték a hosszú ünnepséget... Mintha tényleg ők is átérezték volna, hogy nem akármilyen iskolába járnak, ehhez méltóan kell viselkedni, tartani magukat!