Nicola Sturgeon skót miniszterelnök: „Boris Johnson megjegyzése a glasgow-i klímacsúcs apropóján egyszerűen gyerekes.”

The Scotsman, 2019. szeptember 30.

Öt évvel ezelőtt Skócia szavazott. A tét óriási volt: maradni vagy menni az Egyesült Királyságból. Végül a szavazók 55%-a úgy döntött, hogy inkább maradnak a brit lobogó alatt. London hálája nem maradt el, további kedvezményekről szóltak az akkori hírek. A kedélyek azóta viszont egyre inkább elmérgesedőben, és a reformáció napjáig (bocs, de a Skót Egyház is református) hátralévő időben egyre feszültebb lesz a légkör. Október 31. egyelőre az Egyesült Királyság Európai Unióból való kiválásának határideje. Akár megadják addig a hogyanra adható válaszokat akár nem.

Skócia legnagyobb pártjának viszont teljesen érthető módon ez egyáltalán nem tetszik. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy bár a Brexit szavazáskor a britek többsége valóban a kilépésre voksolt, Skóciában ezzel szemben a maradni vágyók voltak többségben. Azaz Nagy Britannia a skót szavazók többségének akarata ellenére rántaná ki őket az EU-ból.

„Ezer-ezerötszáz egy óra. De nem sokáig csináljuk ám. Megyünk németbe.”
Random munkás Borsodból

Szóval Szerb Antal a Varázsló eltöri pálcáját című esszékötete is blogunk képzeletbeli könyvtárszobájának előkelő polcán ül. Ebben található „A század betegsége”. 1940-ben írta, ma is aktuális. Szó van benne lord Byronról, evésről, nem evésről, sportos, napbarnította nőkről és férfiakról, világ miatt érzett világfájdalomról, Széchenyi István grófról és Guiccioli Theresa grófnőről, valamint egy villanásnyi időre felbukkan benne egy adag drámai pózban történő pózolás illetve egy borjúkotlett elfogyasztásának drámai következménye is. Mivel Szerb Antal írta, nem az sugárzik belőle, mint Umberto Eco kultúrtörténeti uránrudakkal túldúsított erőműregényeiből, hogy mennyire denagyon okos a szerző. (Egyébként tényleg az.) Hanem az, hogy mennyire átérzi az emberlét olyan keserűségeit, mint például azt, hogy „a lélek, ha magára marad, általában szomorú. Szomorú, mert lélek az anyag világában, és szomorú, mert magára marad.”

„Az a kijelentés, hogy veszett ügy, olyan volt Geraldnak, mint vörös posztó egy bikának: talán még akkor sem adta volna fel, ha az utolsó dinoszauruszt akarta volna megmenteni.” Gerald Durrell özvegye, Lee Durrell természettudós budapesti előadásán jártunk.

Elek Aladár: Lee Durrell: a pusztuló szigetek visszavadítója járt Budapesten – Mandiner, 2019. szeptember 23.

Korfu, olaszos temperamentum, csodabogár állatfajták és csodabogár családtagok – az első, ami Gerald Durrelről több nemzedéknek is beugrik. Aztán a saját állatkert, fajmentő akciók és egy fáradhatatlanul kitartó tudós- és házaspár. Pesten járt Gerald Durrel özvegye, Lee Durrell a hazánkban például iskolák számára is programokat szervező Jane Goodall Intézet meghívására.

Gerald Durrell: Családom és egyé állatfajták

„A klímára hivatkozva erőszakolja meg a nyelvet a hazai zöldmozgalom, a Greenpeace szerint ötven mindenhez értő értelmiségi aláírása pedig már széleskörű társadalmi összefogás.”

Szilvay Gergely: Klímaerőszak: ötven aláírás az már társadalmi összefogás? – mandiner, 2019. szeptember 13.

Két, egymástól különböző felhívásra reagált a mandiner múlt pénteken. Az egyiket a Greenpeace, a másikat a Lázadás a kihalás ellen (vagy Kihalás elleni lázadók, vagy Kihaláslázadás – könyörgöm, valaki fordítsa már le frappánsan az Extinction Rebellion nevű brit környezetvédelmi mozgalom nevét) tette közzé.  A Greenpeace aláírásgyűjtő levélkampánya hatékonyabb politikai döntéseket követel, a Lázadás… pedig új elnevezések használatát kéri az újságíróktól.

Nos, ami a Greenpeace aláírásgyűjtését illeti, se hívő, se konzervatív emberként sem találok benne kifogásolni valót. Úgy tudom, hogy a törvényeket északatlanticivilizációszerte túlnyomó részben továbbra is a parlamentekben hozatjuk az általunk bejuttatott képviselőinkkel. A színpadnak a szemünk számára látható részén ők hozzák a döntéseket. A kulisszák mögött pedig egyezkednek, paktumokat kötnek, alkudoznak, felébe kerekednek, vagy alászorulnak az ilyen-olyan érdekeknek. De abba az irányba haladnak – legalábbis úgy tűnik –, amerre a közvélemény súlypontját vélik.

Ugyanakkor azt is látom, hogy a magyar közösségben jelen van és épül egy pozitív büszkeséget magába foglaló attitűd, amit valahogy nem mindig éreztem, és ennek a románságban is helye lenne. Valamilyen mértékben jelen van, hisz' korábban soha annyi, a történteket elítélő román véleményt nem hallottam, mint az úzvölgyi katonatemetőben történtek kapcsán.

Mutassuk meg, tudunk együtt élni! – Cristian Teodorescu románságról és magyarságról a Mandinernek (2019. szeptember 9.)

Tavasszal és a nyáron is reagáltunk arra a magyarellenes provokációra, ami az úzvölgyi katonai temetőben történt. Ma Sólyom István kolozsvári újságíró interjúvolta meg azt a Cristian Teodorescut, aki egy marosvásárhelyi hírportál kiadója. Többek között az úzvölgyi provokációról.

De a katonai temető körüli átlátszó politikai cirkusz csak a beszélgetés apropója volt. Román-magyar együttélésről, egymás mellett élésről, vegyesházassági sorsokról, a román nagypolitika játszmáiról, Marosvásárhelyi közéletről beszélgettek hosszan.

 

 

Most megtudhatja, mi a gyilkos tanévnyitó titka! (IndexVideo, 2015. szeptember 1.)

Nem tudom, ki hogy van vele, de egyetlen általános iskolai tanévnyitóra se emlékszem. A gimnáziumiakra is csak azért, mert az Eötvös téren tartottuk, ezért jó nagyokat sétáltunk előtte-utána. A hazai iskolákban pénteken és tegnap tartották a tanévnyitókat – hogy mit tudunk mi, felnőttek ilyenkor elrontani, arról görbe tükörben a fenti videó mesél.

„A hazai újbaloldal jobboldalról alkotott képe nagyjából az amerikai technokrata wallstreetiánus üzleti életből és annak a Republikánus Párttal való összefonódásából táplálkozik. Erről írta-mondta azt John Lukacs, hogy ha ez a konzervativizmus, akkor ő inkább reakciós, mert a technikai fejlődésben ennyire hívő, a természetvédelmet lebecsülő „konzervatívokból” nem kér. Ellenben igen kedvelte a baloldali-déli agrárius Wendell Berryt. És még a reagani jobboldali koalíciónak is része volt nem csak az északi városi üzleti elit, hanem a déli agrárvilág is… A zöld gondolat konzervatív változatának tehát szerves részét kell alkotnia a jobboldali politikának… és ezért furcsa, ha a jobboldal lemond róla.”

Szilvay Gergely: Nem mondhat le a jobboldal a környezetvédelem ügyéről (mandiner, 2019. június 29.)

Vagyis le akarták tesztelni az NDK és Moszkva magatartását is, hogy mit szólnának ahhoz, ha a magyar kormány megnyitná a nyugati határait az NDK állampolgárai előtt. Mindenki tudta, hogy ha ez megtörténik, világpolitikai tényezővé válunk. Magát a döntést hivatalosan nem is merték meghozni, egy főpróba viszont jól jöhetett nekik. Majd meglátják, hogy reagál Moszkva. Ha azt mondja, hogy „Nyet”, akkor a kisemberen legfeljebb majd el lehet verni a port, hogy nem végezte el szakszerűen a feladatát, vagyis nem védte meg a határt.

Bella Árpád határőr alezredes Nagy-Vargha Zsófiának adott interjújában („Azt hiszem, jól döntöttem”- Mandiner, 2019. augusztus 19.)

A keresztyénség állami ellenőrzés alá vonásának érdekében a kínai hatóságok kicenzúrázták a klasszikus nyugati gyermekirodalomból (pl: Robinson Crusoe) az olyan szavakat, mint Isten, Biblia, vagy Krisztus. Az Asia News olasz portál szerint a Kínai Oktatásügyi Minisztérium bemutatott egy, az ötödik osztályos általános iskolások számára szerkesztett szöveggyűjteményt, aminek az a célja, hogy a diákok jobban megértsék a más kultúrákat. A kiadványban olyan történetek is szerepelnek, mint a Robinso Crusoe, a Kis gyufaáruslány, vagy Csehov Vanykája.

Leah MarieAnn Klett: Kína kiradírozza az Isten, Biblia, Krisztus szavakat a klasszikus gyerekirodalomból, pl. a Robinson Crusoe-ból
The Christian Post – 2019. augusztus 6.

A Trump-adminisztráció bevándorlási szigorításai miatt több keresztény menekültet is visszatoloncolhatnak Szíriába. Amerikában várhatóan hamarosan döntenek annak a 7000 szíriai menekültnek, köztük keresztényeknek a státuszáról, akik 2012 óta védettséget élveztek a kitoloncolással szemben. A jelenlegi védettség szeptember végén jár le, de a Trump-adminisztráció még nem döntött a meghosszabbításáról – írja a The Christian Post.

"Halálos ítélet" - keresztényeket toloncolhatnak ki az Egyesült Államokból - Neokohn, 2019. augusztus 2.
 

„…valószínűleg furcsán fog hatni ez a cikk, ugyanis az egyik dolog, amit bizonygatni fogok benne, az az, hogy úgy istenigazából nem történik semmi. Azaz itt, a világ fejlettebbik felén semmi olyan, ami tényleg megváltoztatná az életünket. Nagyon sokan, sőt talán mindannyian érezzük ezt, egyre kétségbeesettebben próbálunk közösségként olyan döntéseket hozni, ami legalább egy kicsit megadja az érzést, hogy urai vagyunk a saját életünknek, de ezek a törekvések is rendre elbuknak.”

Sarkadi Zsolt: Beszorultunk – 444.hu, 2019. július 28.

Figyelemre méltó írást publikált Sarkadi Zsolt újságíró tegnap reggel a 444-en. Azt a nemzedéki életérzést olvastam ki belőle (ha tudnám követni az generációk elnevezéseit, most jönne a latin ABC végének valamelyik betűje), hogy oda a beleszólás illúziója. A szüleink nemzedéke megtanulta ezt már a Kádár rendszerben. Most rajtunk a sor, hogy felismerjük: az igazán lényeges döntések a fejünk felett születnek, dacára annak, hogy az észak-atlanti civilizáció tagjaiként a bolygó demokratikusabb részén élünk.

Mielőtt a holdraszállók kiléptek volna a Nyugalom tengerének nevezett holdi területre, Aldrin először a földi személyzethez szólt, néhány pillanatnyi csendet kérve mindenkitől, azt is javasolva, hogy mindenki a saját módján adjon hálát a történtekért. Ezután kitöltötte a bort a kehelybe, azt és a kenyeret magához vette, illetve olvasott a Szentírásból: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János 15, 5)

50 éve volt az első úrvacsora az űrben – Phil Melanchton, Szólj be a papnak! 2019. július 9.

Július 20-án volt éppen ötven éve, az ember eljutott a Holdra. A fenti linkre kattintva feltárul egy, a hazai médiában kevéssé publikált részlet: 50 évvel ezelőtt egy Holdra lépő ember hálát adott a Földre lépő Istennek.

Több az élet címmel rendezte meg a Dunántúli Református Egyházkerület ifjúsági táborát

Összefoglaló kisfilm (A fenyvesi táborok hivatalos csatornája, 2019. július 14.)

Nem tábori beszámoló következik, azzal majd egyházkerületünk honlapján jelentkezünk hamarosan. A múlt heti ifjúsági tábort most tágabb, történelmi aspektusból méltatjuk. Közelmúlti-közéleti bevezetés után önfény alert!

Ez a gyanú. Ez a bizalmatlanság. Ez a kilátástalanság. Ez a szűk levegőjűség. Ha valahol megcsap ez a poros-dohos, nehéz szag, nehéz hangulat, amiből kicsi is elég, mint a nehézfémekből, mint a higanypárából, kimenekülök. Ez a Kádár-rendszer, amiben életem első hét évét éltem. Nyomokban sajnos még tartalmazzuk. Egyszer majd kiürül. Sajnos nem tudjuk, mennyi a felezési ideje.

Szilvay Gergely: A bizalmatlanság higanypárájáról (Kádár után VI. – Mandiner, 2019. július 6.)

Halálának 30. évfordulóján kádárszubjektív sorozattal emlékeznek a Mandiner szerzői. Szilvay Gergely sajnos nem csak emlékezik. Mint ahogyan sok más szerzőtársa sem. A máig velünk élő, minden oldalról körülölelő és még az én nemzedékemet, akik pedig akkor még csak általános iskolások voltunk, is belülről megfertőző, mentalitástorzító hatásokat a higanypárához hasonlítja.

Ami az élet legváratlanabb pillanataiban, 30 év múltán is újra meg újra felszáll. Kádár rendszere nem halt meg, csak hibernálta magát. Azt is rosszul. Félig fagyott teteme folyamatosan mérgezi a légkört, ahogyan az olvadásnak indult permafrosztból (oximoron) folyamatosan bukkannak elő már elfeledettnek hitt járványok kórokozói.

–  Sokakat szíven ütött, hogy a visegrádi országok blokkolták a 2050-es zéró emissziós klímacélt a legutóbbi uniós csúcson, arra hivatkozva, hogy nincsenek kidolgozva a vállalás kompenzációs feltételei. Többen úgy látják, mindenre van pénz, csak a jövő védelmére nem. Ön szerint mekkora mozgástere van a kisebb országoknak?
– Azt remélem, hogy ez még nem a játszma vége. Nagyon bízom benne, hogy Magyarország akár még a klímavédelem élére is állhat bizonyos tekintetben. Abban, hogy nem vállaltunk most 2050-re kibocsátásmentességet, szerepet játszhatott az Unión belüli helyezkedés – ez már politika, nem az én asztalom. De szerepet játszhatott az is, hogy a magyar választók még nem várják el a politikától, hogy radikális lépéseket tegyen az éghajlatváltozás ügyében.

Ürge-Vorsatz Diána klímakutató: „Az ember fel sem fogja, sok kicsi milyen sokra megy” – László Dóra, képmás.hu, 2019. június 27.

A  gyermek   abban   az   évben,   amelynek   augusztus   31.   napjáig   a   hatodik   életévét   betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. A szülő kérelmét az iskolakezdés évének január 15-éig nyújthatja be a   felmentést   engedélyező   szervhez.   Ha   az   eljárásban   szakértőt   kell   meghallgatni,   akkor   csak szakértői bizottság rendelhető ki, és a függő hatályú döntésben nem kell rendelkezni a kérelmezett jog gyakorlásáról. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség.

A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről c. törvényjavaslat (benyújtás dátuma: 2019-06-11, 21:50)

A tudományos élet képviselői, a természetvédők és a méhészek vállvetve támadják az állami szúnyoggyérítés több évtizedes gyakorlatát a lakott területek felett levegőbe permetezett idegméreg miatt. Ők a több embert és szakértelmet igénylő, szelektív biológiai irtás bevezetését szorgalmazzák. Kérdés, hogy ez valódi alternatívát jelent-e.

Bertók T. László: Elefánt a porcelánboltban? – Magyar Nemzet, 2019. június 15. szombat

Mai nappal kezdődik a vakáció, számos iskolában bátorítják majd a tanévzárókon az igazgatók a diákokat arra, hogy a kockulás helyett lehetőség szerint minél több időt töltsenek majd a szabadban. Igen ám, de ott már elkezdődött szúnyoginvázió. Ha nem permeteznek, az a baj, ha meg permeteznek…

…akkor nem mindegy, hogyan. Erről olvasható egy alapos munka a tegnapelőtti Magyar Nemzetben. Bertók T. László újságíró rendesen utánajárt a témának és minden szóba jöhető érintettet kifaggatott. Mi a probléma?

Kolozsvári magyarok és románok százai tüntettek együtt szombat este a Mátyás-szobor előtt, békésen tiltakozva az úzvölgyi katonatemetőnél történt provokáció és erőszak ellen. A demonstráció román szónoka bocsánatot kért a magyaroktól a nemzettársai cselekedeteiért.

Cs.P.T.: Csattanós választ adtak a kolozsváriak az úzvölgyi incidensekre – maszol.ro, 2019. június 8.

Májusban és tegnapelőtt is írtunk már arról a román legfelsőbb politikai szintről gerjesztett magyarellenes provokációról, amely az ezeréves határ közelében folyó Úz völgyének katonatemetőjében történt. Röviden: az első és második világháborúban elesett magyar katonák nyughelyére állítólag ott nyugvó román katonáknak emléket állító kőkereszteket helyeztek, majd múlt hét csütörtökére bejelentették azok ünnepélyes felavatását.

A felmelegedés a norvég és svéd gazdaságot harmadával növelte, a szudáni vagy indiai gazdaság méretét viszont épp ennyivel csökkentette – miközben az üvegházhatású gázok kibocsátói jelentős részben a fejlett országok voltak.

makronóm.mandiner, 2019. május 29.

Hacsak lehet, kerülöm a konfliktusokat. Ez szerintem nem egy kimondottan szerencsés lelkészi attitűd. Tessék: már a megfogalmazás is árulkodó. Szóval ez egyszerűen egy elég komoly kockázati tényező. Lásd az egyszeri rabbi/bíró történetét a két haragossal és a saját feleségével. Sok emberi konfliktust nem értek azok közül, amik körülvesznek, és természetüknél fogva ezeknek jó részét nem is akarom megérteni. És sok olyan közéleti téma is van, aminek egyszerűen nem értem az átpolitizáltságát.

A tegnapi poszt nem az első volt abban a sorban, ami egy keresztyén közéleti blog politikamentességének lehetetlenségéről látott napvilágot itt, a reposzton. Meggyőződésem, hogy ügyek és események vannak, aminek a politikai kontextusától el lehet, vagy éppen, hogy el kell vonatkoztatni – még azzal együtt is, hogy egy konkrét esetben képviselt nézőpont akarva-akaratlanul a pártpolitikai lövészárkok egyikébe vagy másikába hajítják a megszólalót.

„Szerinte, ha nagyon leegyszerűsítjük a fő kérdést, akkor arról szavaztunk, hogy ki fog a jövőben európai oldalról tárgyalni Donald Trump amerikai elnökkel, akivel Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke még kifejezetten jól megtalálta a hangot.”
Brückner Gergely: Ki tárgyalhat Donald Trumppal? (index, 2019. május 27.)

Kinek az értéke?

Az EP választás előtt írt vélemények – legalábbis az a pár, amit olvastam – két nagy csoportba voltak sorolhatók. Az egyikbe a hazai parlamenti és azon kívüli (Momentum és Mi Hazánk) pártok esélyeit matekozgatták, a másikba az ideológiai frontról, a konzervatív kontra liberális/progresszív Európa-értelmezés témakörében született írások tartoztak. A választások napján mi is az utóbbi témában foglaltunk állást: Európa választ. De érdemes elolvasni ebből a csoportból Szilvay Gergely pénteki írását is a Mandineren: Az európai értékek paradoxona.