Jelenleg pedig az ápolási díj reformjáért lobbizunk, hogy a súlyosan-halmozottan sérült gyermeküket 24 órában ápoló szülők méltó juttatást kapjanak.
Dr. Lőrincz Anna: It always seems impossible until it is done
(Mindig lehetetlennek tűnik, amíg meg nem valósul)
mandiner.hu, 2016. október 27.

Pár évvel ezelőtt az egyháznak volt egy ütős egyszázalékos plakátja. A hazai reformátusok társadalmi kötelezettségvállalását és a motivációt sikerült egy képbe belesűríteni. Egy asztalnál ültek azok a társadalmi csoportok, akik között végezzük a szolgálatunkat, ezért helyet kapott az asztalnál egy fogyatékkal élő testvérünk is. Az asztalon egy vekni kenyér és egy kehely volt – az úrvacsora külső, látható jegyei.

Komoly vitába keveredtem pár barátommal: Úr asztalánál lehet-e jól látható testi fogyatékkal született embert ábrázolni. Nem is értettem, mi lehet ezzel a gond, aztán elhangzott, hogy ha a kép egy gyülekezeti pikniket ábrázolna, akkor lenne hely mindenki számára, de az Úr asztalánál ez nem való. Szíven ütött ez a szöveg, és azóta is elkeseredem, amikor beugrik az az egymás feje felett való elbeszélés. Érvelhettem teológiai és a józan ész (bármit jelentsen is ez ma) alapján, barátaim úgy rágörcsöltek a tagadásukra, hogy nem tudtam meggyőzni őket: a plakát minden szempontból telitalálat.

„Madrid – Védetté nyilvánított a madridi városvezetés egy olyan épületet, amely Robert Capa egyik közismert, spanyol polgárháborús fényképén szerepel.”
Szabolcs Online az MTI nyomán, 2018. július 30.

„…nem annyira események krónikái, mint inkább végletes feszültség alatt álló emberekről készült, mélyen együttérző és rokonszenvező tanulmányok” – idézi: Mezey Eszter
Új Akropolisz

Az MTI nyomán több online lap hozta le ma délután a magyar vonatkozású spanyol hírt: Spanyolországban védetté nyilvánítottak egy lakóházat. Namármost: egyrészt uborkaszezon van, másrészt ebben a párás hőségben a közéleti hírfogyasztási láz is lankad, ezért pár percig nyugodtan leragadhatunk ennél a rövidhírnél. Megéri.
 

Úgy vélem, el kellene gondolkodnunk azon, hogy a technológiai fejlődés pontosan az ellenkező hatást váltja ki (ti. a fiatalokban), mint hogy azt mi korábban láttuk… A közösségi média használatának sokféle rossz hatását látjuk, holott annak óriási pozitívumai is vannak.”

Okosabbak és jobbak-e a mai kamaszok annál, mint ahogy azt mi gondoljuk?
Tara Parker-Pope, New York Times, 2018. március 30.

A cím és az idézet csalóka, mert nem a cikk szerzője írta a fenti sorokat, hanem egy bizonyos Julie Lythcott-Haims (magyarul feliratozott TED előadása a „babusgató nevelés ármányairól” itt), akit a szerző idéz meg. (A szerző „Hogyan neveljünk felnőtté” c. könyve tudomásunk szerint még  nem jelent meg hazánkban, úgyhogy, hajrá!)

2018. július 9-14. között "Hiszel?" címmel tartotta a Dunántúli Református Egyházkerület ifjúsági táborát Balatonfenyvesen
Fotómontázs: videa.hu

Múlt héten hat napon át sütött a Nap a fenyvesi ifjúsági táborra. Ok, ez nem országos hír. Első blikkre még csak nem is közéleti. Nekünk, dunántúli reformátusoknak mégis fontos.

Fontos, mert abból a korosztályból jöttek ebbe a táborba, amelyiket már nem nagyon látjuk a templom körül. Bár a nyári szezonban szerte a Kárpát-medencében egymást érik a napközis és „ottalvós” hittantáboraink, ezekben főleg az általános iskolai korosztályra figyelünk. Lelkészek, hitoktatók, szülők, pedagógusok kézműveznek, játszanak csoportdinamikai játékokat, rendeznek vetélkedőket, kirándulnak nagyokat és nevetnek jókat a gyerekekkel és egymással. A konfirmált ifis korosztály (7-8.-tól a 12. évfolyamokig) viszont már keményebb dió.

Tudja valaki, mit jelent a fordított metálvilla?

A konzultáció célja
A Bizottság magánszemélyek, az Európai Parlament és több uniós tagállam kérését figyelembe véve úgy határozott, hogy megvizsgálja a jelenlegi nyári időszámítás működését, és azt, hogy indokolt-e eltörölni az évi két óraátállítást.
Azt szeretnénk megtudni, hogy mit gondolnak az európai polgárok, az érdekelt szervezetek és a tagállamok az Unióban jelenleg érvényben lévő nyári időszámításról, és annak esetleges módosításáról.

Nyilvános konzultáció a nyári időszámításról július 4. és augusztus 16. között
Az Európai Bizottság hivatalos oldala

Múlt hét szerdán élesítette az Európai Bizottság azt a konzultációs oldalt, ahol a nyári időszámításról kérdezik a véleményünket. Erre február 8-án hozott állásfoglalásában hívta fel az Európai Parlament. Az EP képviselők elsöprő többséggel (384 igen, 153 nem szavazat és 12 tartózkodás) szavazták meg az EB jelenlegi, két időszámításra vonatkozó irányelvének átfogó felülvizsgálatát.

Miért volt szükség a felülvizsgálatra – véleményünket kikérő közvéleménykutatásra?

Hiába lógnak egész nap a neten, a digitális bennszülöttként aposztrofált kamaszok nem tudatosan és nem kellő biztonsággal használják a rendelkezésükre álló technológiai eszközöket. Ez a megállapítás egy friss felmérésből derül ki, amelyet a 21. Századi Oktatásért Alapítvány készített a Microsoft megbízásából. 25 Innovatív Iskolában mérték fel a 13-18 éves tanulók digitális kompetenciáit.
forbes.hu - 2018. július 2.

Ha nyár, akkor tábor. És ha tábor, akkor a mobitelefon/táblagép és a bolti vásárlások dilemmája. Minél nagyobb egy tábor, annál engedékenyebbek vagyunk, és minél kisebb, annál könnyebb magunkat konzekvensen tartani a „tábor rendjé”-hez.

Szinte hetente jönnek elénk olyan ijesztő felmérések, amelyek arról beszélnek, hogy hiába a mobileszközök rohamos terjedése, gyakorlatilag digitális analfabéták a gyerekeink. Ezek a riasztó látleletek azonban mégsem képesek átütni a falakat, mert közben azt halljuk, hogy de hát Móricka még csak óvodás, de máris ügyesebben játszik telefonjával (igen, mert Mórickának már az oviban odaadják szülei saját leselejtezett telefonjaikat és táblagépeiket), mint a mama vagy a papa.

(A főpolgármester) kifejtette: olyan sok panasz érkezett a zajra, és a szervezők olyan nagy közterületet foglaltak el hosszú időre, hogy „akármilyen sikeres ez a rendezvény, ilyet nem lehet a budapestiekkel csinálni".
Tarlós István budapesti főpolgármester (mandiner.hu, 2018. 06. 25.)

Akkor nem lesz több Red Bull Air Race ilyen formában Budapesten, ha már nem Tarlós István lesz a főpolgármester.
Gy. Németh Erzsébet fővárosi képviselő (mandiner.hu, 2018. 06. 25.)

Egyszer keveredtem bele a fővárosi repülőversenybe, akkor is egy jó nagy karambol lett a vége. A Margit-hídon még ámulva néztük a fejünk felett elhúzó Boeinget, utána pár perccel a Dob utcában pedig már meg is történt a baj. Természetesen nem a repülőverseny miatt.

Nem szeretem a Red Bullt, sem semmilyen más energiaitalt. Mongyanak le. Tilcsák be. Nem kell. S bár a Dunántúlig nem hangzik el a repülőzaj, ennek a történetnek mégiscsak vannak olyan gyűrűi, amelyek hazánk minden szegletébe el kellene jutnia.

„Az a kérésem a jogalkotóinkhoz, hogy ha szigorítják a közterületen való életvitelszerű tartózkodásra vonatkozó részét a törvénynek, akkor az Alaptörvény XXII. cikkelyének első két pontját is szigorítsák, amely pedig az állam és az önkormányzatok kötelességét fogalmazza meg: „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”

Dr. Székely János szombathelyi római katolikus püspök, a MKPK Caritas in Veritate bizottságának elnöke az Alaptörvény hajléktalanokra vonatkozó részének módosításáról:

Magyar Kurír, 2018. június 18. 

Gyerekkoromban, amikor a pesti utcákon és aluljárókban még nem voltak hajléktalanok, csak a Panoráma című tévés világpolitikai összefoglalókban hallottam, hogy egy-egy közel-keleti légicsapás következtében hány ember vált hajléktalanná. Akkor azt hittem, hogy úgy megsérültek, hogy nem tudták behajlítani a kezüket-lábukat. Aztán a rendszerváltás után megjelentek az aluljárókban, és leesett, hogy a hajlékról van szó, és nem a hajlékonyságról. Egy idő után egyre zavaróbb lett. Nem a jelenlétük, hanem ami ezzel jár. A szag, a mocsok és az a rossz érzés is, hogy nekem meg minden megvan.

Ha liberális vagy, meghalsz a nemzetedért. Nem elég tudni, hogy emberek vagyunk, azt is tudnunk kell, hogy honnan jövünk – kezdte előadását Friedman. Ő például magyarnak született, majd New Yorkban élt, végül Texasban telepedett le. A származástudat hozza létre a törzseket és nemzeteket – tette hozzá. A nemzeteket nem csak önmagukért ünnepeljük, hanem azért is, mert azok adják a liberalizmus alapját.
George Friedman: Ha nem hiszel a nemzetben, akkor nem vagy liberális
Oláh Gábor összefoglalója, mandiner.hu

A nacionalizmus szükségszerűsége (The necessity of nationalism) címmel tartott előadást George Friedman politikai elemző a Brain Baron. A számos meghökkentő jóslattal előállt magyar származású amerikai elemző múlt heti budapesti előadása is tartogatott érdekes fordulatokat. Videómegosztón még nem találtam meg az előadást, így a mandiner.hu összefoglalójára hagyatkozom.

Június 4. van.
 
Azt mondják, hogy aligha találni ma olyan családot Magyarországon, amelynek ne lennének határon túli kötelékei. Emlékszem az erdélyi rokonokra, aki kalotaszegi terítőkkel és díszpárna huzatokkal (korondi tányérokkal) évente jöttek hozzánk látogatóba. Szüleim mindig vettek valamit. Sokan választották abban az időben a segítségnyújtásnak ezt a módját. Pénzt nem tudtak adni, mert azt nem fogadták el. Ezért a terítők, tányérok sok lakásban csak gyűltek és gyűltek. A konyhában egy külön falon csak tányérok voltak. Sok kába reggelen azokat nézegettük a reggeli majszolása közben. És azokban a motívumokban elég jól el lehet mélyülni. A hűtőnkön is egy olyan poszter volt, amin kalotaszegi népviseletbe öltözött lány áll virággal a kezében egy bulldózer előtt.

(Aztán évekkel később az önkormányzat életveszélyessé nyilvánította málló vakolatú, de teljesen ép szecessziós bérházat, és mi elköltöztünk tányérostul, terítőstül, díszpárnástul. Az ingatlan panamára fény derült, azt a házat már nem tudta elkótyavetyélni az önkormányzat, hát lett belőle romkocsma. A konyhánkból a romkocsma egyik vécéje. Ebből a szempontból határozottan kijelenthetjük, hogy a körúti romkocsmákban szocializálódtam.)

Tegnap Hősök napja volt. A patetikus csengésű megemlékezést először 1917-ben iktatták törvénybe Abele Sándor vezérkari őrnagy javaslatára. A törvény az emléknap mellett hősi emlékművek emelését is előírta. Nálunk 1922-ben készült el Somogyi Sándor szobrászművész Árpád vezért lefelé tartott zászlóval ábrázoló szobra. Átadásakor sajnos már ki is kellett egészíteni: a Nagy Háború enyingi áldozatainak névsorával. Ezen a napon nálunk az is hagyomány, hogy az egykori enyingi diák vitéz Szentgyörgyi Dezső 2. világháborús hős vadászpilóta emléktábjánál is ünnepelünk.

„A kommunista párt közigazgatása alá került” Zemplén, Ung, Bereg vármegyékben „a magyar községekben is megperdült a dob, amely az összes, 18-55 év közötti férfiakat és nőket” közmunkára parancsolta. Azt mondták, csak két óra, de máshogy alakult:
Ismételt 2-3 nap múlva a magyar falvak által munkába állított férfiakat katonai kordon vette körül
– tájékoztatta a miniszterelnököt Virágh Béla esperes.”

Kolozsi Ádám: Mi, magyar asszonyok, térden állva kérjük a világ leghíresebb Sztálinját (index.hu, 2018. V. 24.)

347 doboznyi forrásanyagból szerkesztette Stark Tamás (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa) közel 600 000 Szovjetunióba hurcolt magyarról szóló kiadványát. A megindítóan személyes hangú hozzátartozói levelek, a helyi párttitkárok közbenjárásért kapálózó beadványai egy mai fejjel elképzelhetetlenül kiszolgáltatott korról mesélnek.

Tisztelt Szülő!

Köszönöm a bizalmát, hogy a konfirmációi vizsgára és fogadalomtételre egy vagy két éven keresztül készülhettünk a gyermekével. Örülök annak, hogy nem kellett Önnek megmagyarázni, hogy semmi olyan anyagot nem veszünk vele, ami ne válna a hasznára. Igyekeztünk a felkészülés időszakában az életkori sajátosságoknak megfelelően nyúlni az emberi élet olyan alapvető kérdéseihez, amik még nekünk, felnőtteknek is sokszor okoznak fejtörést.

A konfirmációi kérdés-feleletek olyan készen kapott válaszok voltak, amik csak látszólag nem adtak teret gyermekének a véleménye kifejtésére, kérdései feltevésére. Ha olyan témához érkeztünk, ami beindította a gyermeke fantáziáját, vagy éppen ellenkezőleg túl elvontnak tűnt, félretettem a tanmenetet és csak akkor adtuk fel megtanulni a szó szerinti választ (latin eredetű szóval: memoritert), amikor biztos voltam benne, hogy minden szava érthetővé vált.

Gyermeked születése tesz férfivá téged, nélküle egy elkezdett torzó, egy be nem fejezett vázlat vagy! Ezt akarod?! Bangó, önző vén legényként akarod leélni életed? Vagy jobb esetbe te magad akarsz gyermeked nagyapja lenni? Mire vársz?!
Arra biztatlak, hogy seperd ki életedből a félelmet, merj az élet mellett dönteni, merj kedvesed elé állni, merd megkérni a kezét, légy férfi, tedd feleségedet anyává, magadat meg boldog családapává, értékes gyümölcstől roskadozó termékeny fává!

Böjte Csaba: Levél a férfiaknak (Magnificat.ro)

Itt, a Reposzton, többször foglalkoztunk már ijesztő demográfiai jóslatokkal. Pontosabban nem is jóslatokkal, hanem a jelenlegi ijesztő adatokkal. (Legutóbb: itt.)

A légszennyezettség egyik legfőbb oka ma Magyarországon a lakossági szilárd tüzelés, ezen belül is a hulladékégetés.
Magyarországon olyan tiszteletben tartjuk saját személyes terünket (lásd ház, lakás, autó, kert), hogy ha valaki kívülről beleszól bármiféle tevékenységbe, amit ezeken a helyeken végzünk, akkor jó eséllyel az lesz a válasz:
Törődj a saját dolgoddal, köcsög! - Fiantok Dániel, index.hu

Nem tudom, hogy az alábbi téma mennyire fér bele a közéleti puttonyba. De ha a közegészségügy az, akkor ez is. Segélykiáltás következik.

Elkeserítő írást tett közzé múlt pénteken az index.hu a hazai lakossági szemétégetésről. Az apropót az adta, hogy egy verőcei családapa feltöltötte azokat a videókat, amiken a környékén élőket arról igyekszik meggyőzni, hogy ne égessék el a kertjükben a háztartási hulladékot.

Azon túl, hogy a kerti szemétégetés (és települési alváltozatai: kábelégetés, nádaségetés) egyszerűen büdös, és kiszagolásakor általában már késő a száradó ruhákat bementeni a házba, komoly egészségügyi és nemzetgazdasági károkat is okoz.

Dunántúli református, neves közgazdász, indianapolisi egyetemi tanár, 1945 és a rendszerváltás után is magyarországi országgyűlési képviselő, a 20. század tanúja – a 97. évében járó Horváth János tiszteletére két kötet is készült a közelmúltban, az életrajzi regényt és a politikusi portrét csütörtökön délután mutatták be a Károli-egyetem bölcsészkarán.

Hívtak s én mentem - református.hu

Április 26-án két könyv együttes bemutatóját tartották a Károli BTK-n. Mindkét könyv főszerepelője egy híres dunántúli református atyánkfia, Dr. Horváth János. Az egyik könyv életregény: Az élet sava-borsa. A szerzők Zsíros Mária és Menyhárt Ferenc. A másik egy rövidebb, a parlamenti képviselőségére fókuszáló mű: Két pogány közt – törhetetlenül, a szerzője Csúri Ákos. Mindkettő főszereplője pedig egy értékes-kalandos életutat bejáró, 97. évét taposó közgazdász, Dr. Horváth János.

Ha az Európai Unióban nem tudunk érvényesíthető jogot, igazságosságot és méltányosságot biztosítani ötvenmillió nemzeti kisebbségi léthelyzetben élő európai ember számára, akkor szemfényvesztés és képmutatás mindenféle más kisebbségek jogvédelméről beszélni, akkor nem működik az európai demokrácia.
Kövér László házelnök április 21-én az Országházban – A FUEN sajtóközleménye

Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kezdeményezte azt az aláírásgyűjtést, ami a kisebbségi jogok európai szintű (a jelenlegi tagállami szint helyett) szabályozását célozza. Célozná. Szolgálja. Indítványozza.

Tehát. Az országgyűlési választások kampányának árnyékában zajlott egy másik kampány is. Aki aláírt, végigizgulhatta a finist, mert az utolsó pillanatig nem lehetett biztosat tudni a végeredményről. Eddig viszonylag kevés ilyen polgári kezdeményezés történt eddig az Unióban. Talán Csáky Pál felvidéki uniós politikus nyilatkozta, hogy eleve úgy találták ki az európai polgári kezdeményezés nevű intézményt, hogy lehetőleg ne nagyon történjen ilyesmi. Ugyanis nemcsak az egymillió aláírás, hanem bizonyos számú tagállamban meghatározott számú aláíró is szükséges ahhoz, hogy egy aláírási kampány témáját az Európai Unió elfogadja:

Egyenesen kell beszélni. Mi politikát csinálunk. Harcosok vagyunk, ez nem szégyen. Egy nehéz műfajt űzünk. Ironizálhatnék a konzikkal, hogy mi is eltartott ujjal közlekedünk, csak nem borospohár van a kezünkben: a mi ujjunk azért van eltartva, hogy ne húzzuk meg véletlenül a ravaszt, hogy nehogy véletlenül elsüljön a fegyver.
De ha kell, akkor késlekedés nélkül lövünk.
Mások is ugyanezt teszik, csak ők erről azt hazudják, hogy ez újságírás. Színt kell vallani, ennyire egyszerű.
Ha kell, késlekedés nélkül lövünk – G. Fodor Gábor a Mandinernek

Régóta szeretnénk egy kijelölt gyalogátkelőt a templom és az iskola közé. Egyelőre reggel és délután elég kockázatos az átkelés az úttesten. Ez a 64-es nemzetközi főút.

Vagy egy jó szándékú sofőr, vagy a két jármű közötti pillanatnyi szünet kell ahhoz, hogy átkelhessünk. Jó pár éve egy asztalhoz ültünk a közútkezelő, az önkormányzat, az enyingi rendőrőrs képviselőivel.

Meglepően hosszú és bonyolult eljárási folyamatot vázoltak fel. Nem is gondoltuk, hogy pár párhuzamos csík felfestése ekkora kihívás. Ráadásul nem is olcsó. Amihez nem volt forrása sem az önkormányzatnak sem a közútkezelőnek. Nekünk sem – de nem is hiszem, hogy az ilyesmit az érintett szervezeteknek/intézményeknek kellene finanszírozni.

Fidesz: 133, Jobbik: 26, MSzP: 20, DK: 9, LMP: 8, Német kisebbség: 1, Független: 1, Együtt: 1
Tájékoztató adatok az országgyűlés összetételéről - Nemzeti Választási Iroda

Aki tegnap este még bírta szusszal, az kivárta, amíg a biztos eredmények megérkeztek, akinek pedig ma korán kellett kelnie, az volt az egyik első dolga, hogy ránézzen a térképre. Sajátjára és az országosra. A reposzt nem rejtette véka alá, milyen kérdéseket tartott igazán fontosnak ebben a kampányban.

Ma hajnalban/reggel nem látok tovább egy fájó közhelynél: az élet megy tovább, és sem a kivonulás luxusa, sem az önfeledt örömmámor nem ad felmentést az alól, hogy mi, akik tegnap választottunk, hogyan kormányozzuk tovább a saját kis bárkáinkat. Nekem most kora reggel egyelőre még az a legfontosabb, hogy az ország dolgainak csak egy része dől el a parlamentben. (Ha tévednék, legfeljebb ráfogom a hajnali részegségre.) Nemcsak a kétharmad a nagy felelősség, hanem a mi három harmadunk is.

Sőt, ez a nyakatekert matek azt dobja ki, hogy a szavazók három harmados saját döntései fontosabbak, mint az újrázó kormány két harmada. Mert a mi személyes döntéseinknek nincs ellenzéke. Nekünk nem kellene, hogy legyen kampányszlogenünk, píárunk, egy üzenetünk a külvilág felé, és egy döntési prioritásunk a kulisszák mögött. Egy munkaetika és egy hozzákapcsolt marketing. 

¹ Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus holttestét. ² A hét első napján, korán reggel, napkeltekor elmentek a sírbolthoz, ³ és így beszélgettek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?

Márk evangéliuma 16. fejezet 1-3. versei

Egészen megrendítő a márki leírás realizmusa. Két évezred ide, vagy oda, a feltámadás ebben a történetben látott következménye teljesen mai. Mária, Jézus anyja, magdalai Mária és Salómé, akik a hét első napján mennek a sírhoz, aztán azok, akiknek a magdalai megviszi a hírt és azok, akiknek az a bizonyos két, vidékre (talán éppen Emmausba) tartó tanítvány viszi a hírt, a mi világunk szereplői. A mi társadalmunk, a mi népünk, a mi Európánk. Az elnehezült szívű asszonyok tanakodnak, aztán odaérnek a sírhoz: