A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége – egyeztetve az egyházkerületek elnökségei alkotta Elnökségi Tanáccsal – a 2014. április 6-ra kiírt országgyűlési választásokon való részvételre buzdítja a református híveket. Mint minden választás alkalmával, úgy most is fontos, hogy az urnákhoz járulva, tevőlegesen is részt vegyünk Hazánk ügyeinek intézésében, és szavazatainkkal a ránk háruló módon befolyásoljuk az elkövetkező négy esztendő országos döntéseit.
Kérjük az egyházközségeket, azok vezetőit, hogy buzdítsák a választásokon való részvételre közösségük tagjait. Továbbá kérjük, hogy józanul és egyházunk jó rendjét megtartva éljük meg a kampányidőszakot!

reformatus.hu - választási közlemény

Még tizenhat nap van hátra a választásokig – hallottam ma egyik ismerősömtől, és valóban, a „nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, mondaná Virág elvtárs jó Kállai Ferencünknek, ha látná a postaládánkba ömlő választási újságok, bemutatkozó szórólapok halmazát, vagy ha hallaná, hogy sok körzetben tizennyolc-húsz induló közül is lehet választani, szigorúan a demokrácia jegyében. A közélet iránt érdeklődő, blogírásra szakosodott egyszeri református ilyenkor rögtön megnézi egyháza hivatalos oldalát, vagy éppen belelapoz az iktatókönyvbe, lássuk, érkezett-e, történt-e valamiféle állásfoglalás a választások közeledtével a Magyarországi Református Egyház részéről? Nos, nem csigázom a közönséget: a választások közeledtével a Magyarországi Református Egyház semmit, azaz semmit nem volt képes kiizzadni magából. 

Illetve mégiscsak sikerült, még február végén, egész pontosan tíz és fél sort. A tíz és fél sorban olyan általánosságot sikerült megfogalmazni,  mintha anyukám azt mondaná, hogy „kisfiam este tíz után nem illik hangoskodni”, vagy hogy „mosdatlan kézzel nem ülünk az asztalhoz.” Egyfelől ugyanis jó, hogy a választásokon való részvételre buzdít, az is, hogy a kampányidőszakban a higgadtságra és a józanságra figyelmeztet, ugyanakkor nekem ezek a mindenkor és mindenhol elmondható panelmondatok inkább emlékeztetnek egy „tudjuk le” körlevélre, mint egy megfontolt, a választásokat valóban fontosnak tartó, annak valódi súlyát érző egyházi közösség állásfoglalására. (Közben pár napja érkezett egy másik is, január 28-i dátummal, a Zsinat lelkészi és világi elnöke által aláírva. Ebben már kicsit bővebben fogalmaznak, a választásokon az idei egyházi és az európai parlamenti választásokat is értik, de ez a levél is megmarad az általános bölcsesség szintjén.)

Szeretném itt gyorsan leszögezni, hogy valahol megértem a tartózkodást. Nem is olyan régen volt egy reposztos megbeszélésünk, ahol hallgatólagosan elfogadtuk, hogy a választások közeledtével a politikáról nagyon szőrmentén és alaposan megfontolva írunk. Merthogy a reposzt nem akar politikai csatározások színterévé válni, és nem akarunk bélyegszerűen ilyen vagy olyan oldaliak lenni, merthogy mi reformátusok vagyunk, természetesen a magunk véleményével és tévedéseivel együtt. Szóval értem én… ám mégis kíváncsi lennék az egyházam vezető testületének a véleményére – vagy talán ez a hallgatás szándékos? Jobb, ha nem szolgáltatunk kampánytémát, vagy inkább jobb elhallgatni a kormányt illető kritikánkat, esetleg tartunk attól, hogy a baloldali összeborulás mégiscsak sikeresen teljesít? Vajon melyik? 

Nos, míg egyházunk egyszer az életben bármiről is határozott véleményt alkot, szeretném én is elmondani a magamét. Az én véleményem az, hogy jó lett volna felhívni a figyelmet arra, hogy –minden hiba és bűn ellenére, amelyek akadtak, akadnak jócskán a politikai térkép jobb oldalán is- az elmúlt négy esztendő kormányzati teljesítményének legnagyobb pozitívuma, hogy világosan és egyértelműen megfogalmazta elképzelését, vízióját a jövő Magyarországáról. Ennek a víziónak az alappillére a keresztyénség, kerete a teljes magyar nemzet, legfontosabb egysége a család, hajtóereje a munka. Ez kristályosodik ki a végre-valahára megalkotott Alaptörvényben, ez köszön vissza a miniszterelnök megnyilvánulásaiban, sőt megannyi kormányzati intézkedésben is. (Különösen szembetűnő ez a világosan megfogalmazott vízió azért, mert a baloldali ellenzék semmiféle elképzeléssel, jövőképpel nem rendelkezik. Az legalábbis nem jövőkép, hogy el kell zavarni Orbánt a hatalomból. Erről bővebben itt.) Nem kell tehát lándzsát törni senki mellett és senki ellen – de azért azt ismerjük el, hogy a számunkra fontos értékeket a jelenlegi kormányzat mégiscsak kimondta és képviselte. Örültem volna, ha ezen felismerésének egyházunk valamilyen módon (ha nem is választási körlevél, de egyéb nyilatkozat, miegyéb) mégiscsak hangot ad. Sajnálom, hogy mindenféle hamis tartózkodás (valójában régi beidegződés, és az ezzel járó félelem) köpönyegébe bújva ez a megállapítás elmaradt. Vajon miért nem lehet ezt elmondani, megfogalmazni sehol? Miért fél ettől a mi egyházunk? 

Ami pedig a kurtán-furcsán megfogalmazott üzenetet illeti: 1. valóban menjünk el szavazni. 2. Legyünk józanok, és szeressük egymást, mindenféle politikai meggyőződéssel együtt. Az istentiszteleten az Ige áll a középpontban, nem magánvélemény, személyes meggyőződés. Ott és akkor ne akarjunk senkit meggyőzni semmiféle emberi igazságról, legyen az politika vagy bármi más. De a templomon kívül keresztyénként tisztességgel felvállalhatjuk és elmondhatjuk a véleményünket, sőt normális, tiszteletreméltó módon megpróbálhatjuk meggyőzni a másik felet. Ha elég bölcsek és keresztyének vagyunk, talán még tanulhatunk is egymástól. 

Hozzászólások