Adventem, identitásom

Ezek azért gyűlölnek, mert azt hiszik, azokhoz tartozom, azért nem megyek közéjük. Azok meg viszont. Mindenféle harc folyik. Nem tudom, éppen ki van soron, lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van? Semmi. Nem is értem, hogy valakit a világnézete miért zár ki egy művészeti közösség, ahol mondjuk, rajzolni kell, vagy énekelni, előadni? Miért baj az, ha valaki nemzeti érzelmű, a másik meg liberális? Én nemzeti liberális vagyok, mert engem nem zavar, ha másnak más a világnézete. De ugyanolyan nemzeti identitásom is van, különös tekintettel a magyar történelemre és kultúrára. Megy a nagy kultúrharc, mocskolják egymást, ahelyett hogy az energiáikat arra fordítanák, hogy bemutassák, micsoda kincs van itt, a ValóVilág meg celebvilág alatt. Hogy jutottunk idáig, hogy ennyire domináljon mindent a politika?  

Hobo: „Lehet, hogy holnap én leszek a Soros. És akkor mi van? hvg.hu

Igával vagy igével?

– De mégis hogyan tudják becsalogatni a templomokba az embereket, meg tudják-e érinteni a fiatalok lelkét?
– Világossá kell tennünk: a hit, az egyház nagyon is a modern világ része. Az evangélikus egyházban hagyományosan nagy szerepe van az igemagyarázatnak. Fontos tehát rávilágítani arra a hitre vezető intellektuális izgalomra, ami egy bibliai szakasz értő magyarázatával jár. Lelkészeinket, hitoktatóinkat fel kell szabadítani erre a szolgálatra, nekünk világiaknak tehát tehermentesítenünk kell őket: legyen kevesebb az adminisztrációs, szervezési feladatuk!

SOK A KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGÜNK - magyaridok.hu

Úgy gondolom, hogy nincs olyan lelkész vagy a keresztyénség felé elkötelezett hívő ember, akinek más, ill. saját maga ne tette volna fel az a kérdést, amit a Magyar Idők riportere kérdezett Pröhle Gergelytől, az Evangélikus Egyház országos felügyelőjétől. Nevezetesen, hogy hogyan lehetne az embereket, azon belül is a fiatalokat a templomokba becsalogatni? Próbáltam átgondolni, hogy milyen válaszokat adnának, ill. hogy ezeket hogyan lehetne kategorizálni? Utána pedig majd elmondom, hogy miért lepődtem meg Pröhle Gergely válaszán...?

 

 

Stílus

Indulatok minden oldalon. Mindegyik fél erővel akarja elérni a célját. Hol van a vitakultúra? Hol van a párbeszéd? Hol vannak az érvek? Hol van az egymásra figyelés? Hol van az európaiság? – Aki ugrál, büszke magyar – skandáljuk oly sokszor. Hát, én most nem ugrálok. Amit érzek, az leginkább szégyen.

Gundel Takács Gábor: Leginkább szégyen, Szemlélek, 2018. december 13.

Gundel Takács Gábor minden szavával egyetértek. Nagyon nem lenne jó, hogy ha a kormánypártok és az ellenzék minden akciójával egyet kellene értenie annak, aki az egyik, vagy a másik oldalhoz tartozik. A képlet nem lehet annyira egyszerű, hogy az enyéim állandóan jó döntéseket hoznak, mert jó irányba húz a szívük, a tieid viszont állandóan rossz irányba vinnének mindent. Azért ez egy meglehetősen lusta alappozíció. Én megtettem, amit kellett, amikor szavaztam, az óra elindult, innentől kezdve négy évig egyetértek mindennel, amit az én képviselőim megszavaznak.

Bogárdi Szabó István: Két malomkő között

"But in Between Two Millstones, he asserts that he perceived a different reaction outside the liberal Northeast. “Gradually another America began unfolding before my eyes, one that was small-town and robust, the heartland, the America I had envisioned as I was writing my speech, and to which my speech was addressed.” This cleavage in Western societies has since become powerfully evident.
Many – perhaps most – of Solzhenitsyn’s critics viewed him as an arch-reactionary, a nineteenth-century mind in the twentieth. But in his turn away from Western universalism to nativism and traditional values, in his revolt against liberal condescension, he appears to have foreseen the twenty-first." 

"Aztán a "Két malomkő között" [című önéletrajzi írásában] rögzíti, hogy másféle fogadtatásban részesült a liberális Észak-Keleten kívül. "Lassacskán egy másik Amerika bontakozott ki a szemem előtt, a kisvárosi, életrevaló, vidéki Amerika, és én ezt az Amerikát láttam magam előtt, amikor a [harvardi] beszédemet írtam, és ehhez az Amerikához intéztem beszédemet." A nyugati társadalmaknak ez a kettészakadása azóta teljesen nyilvánvalóvá lett. Sokan, talán a legtöbben, Szolzsenyicin bírálói közül úgy tekintettek rá, mint ős-reakciósra, vagy mint egy 19. századi szellemre a 20. században. De azzal, hogy a szülőföldhöz és a hagyományos értékekhez fordult a nyugati univerzalizmus ellenében, s azzal, hogy fellázadt a liberális dölyffel szemben, nyilvánvalóan előre látta a 21. századot."

The Times Literary Supplement - the-tls.co.uk

1974 tavaszán, belépve tizennyolcadik életévembe, sorozási felszólítást kaptam (vagyis megkezdődött kötelező katonai szolgálatom előkészítése). A debreceni kollégiumban (ki tudja, milyen hagyomány okán) a sorozásra egy teljes heti felmentést szoktak adni az iskolai kötelezettségek alól. Így aztán hazamehettem Sárbogárdra, ahol a kultúrházban el is végezték a szükséges vizsgálatokat, megállapították az alkalmasságomat, megkaptam a védőoltásokat, aztán lézenghettem otthon. Ugyanez időben egy osztálytársam, azóta is solymári lakos, a maga katonai kiegészítő parancsnokságán jelent meg, majd barátaival mulatozván írt nekem pár sort egy postai levelezőlapon, nem Sárbogárdra, hanem Debrecenbe. Ezen többek között ez állt: "...mit szólsz, most mondta be a Szabad Európa, hogy a ruszkik kirúgták Szolzsenyicint a Szovjetunióból!!?" Mire visszaérkeztem Debrecenbe, már állt a bál. "Véletlenül" ugyanis nem én kaptam meg a levelezőlapot, hanem latintanárunk, Szabó István (a Nagyszajúz, aki egyébként évekig hadifogoly volt a Szovjetunióban), mégpedig azzal a kérdéssel, hogy ugyan ki a csuda komázik vele ilyen súlyos felforgató ügyben? Valahogy megúsztuk a kicsapatást.

Pallagi Andrea: Békesség...!

Harmadik napja tüntettek Budapesten a kormány ellen. A pénteki tüntetésen szinte minden ellenzéki párt képviselője beszédet tartott a Kossuth téren, majd a néhány ezres tömeg hosszú vonulásba kezdett (…) néhányan tojással és üvegekkel dobálták a rendőröket.

harmadik tüntetés a túlóratörvény ellen - index.hu

 

„…a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14)

Azt gondolom, hogy a karácsonyról, a karácsonyra való készülődésről mindannyiunkban van egyfajta elgondolás, vágy, annak kapcsán, hogy az ünnepnek milyennek kellene lennie a mi életünkben, azt hogyan képzeljük el, hogyan szeretnénk megélni. Hiszem, hogy a legtöbb ember különösen karácsonykor és karácsony kapcsán békességről, nyugalomról, szeretetről gondolkodik, ezekre vágyakozik, akár hisz a karácsony igazi, Istentől adott jelentőségében; akár nem. Akár hisszük és értjük a karácsony isteni értelmét, hogy „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (Jn 3,16), akár nem értjük és nem hisszük, és csupán az emberi szeretet erejét ünnepeljük, de mindannyian a szeretetet és a békességet, a nyugalmat szeretnénk élni, és megélni önmagunkban, a kapcsolatainkban, a közösségeinkben. Az anyaszentegyház elcsendesedésre, visszatekintésre, bűnbánatra hív, hogy megtalálhassuk az Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal is a békességet. Mindenki jól járna, ha meg tudnánk élni, meg tudnánk valósítani ezt a fajta adventet és karácsonyt. 

Kuti József - Protestánsok

„Édesapám … nem szerette a protestánsokat, túl nyakasak voltak neki, túl evilágiak, akik számára, szerinte, Isten csak egy szófordulat, fontos szófordulat, a sorsukat kémlelik benne, de akkor is, és mindig meg vannak sértődve, az a férfias bú, ahogy ott leng, nem szerette ezt a plebejus gőgöt (édesapám), mintha a szenvedés Luther találmánya és követői kiváltsága volna, általában nem szerette édesapám a kurucokat, túl sok rőzseláng, nóta, kevés gondolkodás és munka, giccs!, giccs és nosztalgia, és önsajnálat…” (Esterházy Péter: Harmonia Caelestis 34.)

„Az ember azt hinné, az üldöztetés egyenlő a véggel, de én is úgy látom, hogy a szenvedéssel mindig fejlődés jár együtt.”

Célt adott a szenvedés – reformatus.hu

Fodorné Ráskó Éva - Van egy álmom

Tizennyolc református lelkész gyűlt össze (...) Galyatetőn, hogy együtt töltsenek el négy napot a lelki feltöltődés reményében. A november 26–29. között megrendezett lelkésztovábbképző kurzust Spirituális öngondoskodás, avagy a lelkész is ember címmel hirdették meg. 

Amit a lelkésznek is meg kell tanulnia - parokia.hu

 

Az az álmom, hogy az egyház megtanul gondoskodni a lelkészeiről azáltal, hogy megtanítja őket helyesen gondoskodni önmagukról. Mert nem sok jó néz ki abból, ha egy lelkésznek egyedül kell gondoskodnia magáról… Túl sok emberrel és üggyel törődik amúgy is. No meg többségükben arra lettek kondicionálva, hogy az alázat és szolgálat jegyében „illő” és „elvárandó”, hogy egy lelkész magát leghátrébb sorolja a gondoskodásban. Ebből pedig egyedül nagyon nehéz kitörni.

Csányi Ágnes - Oltani vagy nem oltani?

WHO ajánlásai szerint akkor tekinthető védettnek egy társadalom, ha az emberek legalább 93–95 százalékát „leoltották”, a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) vakcinából Olaszországban már csak 83 százalékos a népesség átoltottsága.
A jól védett „nyáj” óvja a védteleneket is, hiszen az oltottak körében nem terjed a fertőző betegség. Ha azonban sokan gondolják úgy, hogy a többiek védettségére hagyatkozva mentesítik csemetéjüket, könnyen bekövetkezhet a baj.

 Az orosz trollok is beszálltak az oltásellenes háborúba, Olaszország már elesett hvg.

Köztudomású, hogy nagy vívmányai az orvostudománynak a védőoltások, súlyos betegségektől, járványoktól mentik meg az emberiséget.

Sugár Tamás - Ha a hülyeség fájna…

Eltűnhet a rádiókból a Baby, It's Cold Outside című 1944-es dal, amelyet eredetileg nem karácsonyi zenének terveztek, de a téli tematika miatt közkedvelt ünnepi szám lett az Egyesült Államokban. Most viszont egy clevelandi rádió kénytelen volt kivenni a számot a rotációjából, miután többen panaszt tettek a dalszövegre.

A metoo miatt eltűnhet a rádiókból egy ismert karácsonyi dal - STENK - index.hu

Egyre gyakrabban találkozom azzal a jelenséggel, hogy egy alapvetően jónak induló mozgalom, szerveződés idiotizmusba torkollik. Rossz kezekbe kerül, nem képes tisztázni a határokat, áldozatául esik a PC eszmeiségnek.

 

 

A Metoo mozgalom is ilyennek tűnik számomra. Amikor felbukkant, sokan éreztük helyénvalónak, hogy az érintett kérdéseket orvosolni kell. A „szereposztó díványok” világa idegen az emberi méltóságtól, s akik bármi módon is visszaélnek ilyetén hatalmukkal, azokat számon kell kérni érte, akár a büntető jog eszközeivel is.

 

Boza Kristóf: Következmény

„Amióta tizenöt évesen a politika közelébe kerültem, többek között azért küzdöttem, hogy ne egy következmények nélküli országban éljünk. Most én kerültem abba a helyzetbe, hogy meggondolatlan és otromba szavaimért úgy helyes, ha vállalom a következményeket.
Egy engem ért méltatlan és megalázó helyzetre méltatlan és megalázó viccelődéssel reagáltam. Nem ütöttem meg, nem bántottam senkit, de szavaimmal megbánthattam sokakat, és ezért vállalnom kell a felelősséget. Tisztában vagyok azzal, hogy közszereplőként minden elhangzott mondatomnak súlya van.
Bár tudom, hogy sajnos ez egy következmények nélküli ország, de én nem akarok következmények nélküli ember lenni. A Jobbik pedig nem lehet következmények nélküli párt.
(…)
Amikor lemondtam parlamenti tisztségeimről, arányos felelősséget vállaltam mindazért, ami egy fél évvel ezelőtti, titokban rögzített magánbeszélgetésen elhangzott. Azzal együtt is, hogy a magyar közéletben számos, ennél súlyosabb morális és korrupciós botránynak nem volt a legcsekélyebb következménye sem.”

Szávay István Facebook bejegyzése

Oldalak