Mint a szép míves palackra...

John Jewell újságíró pár évvel ezelőtt az évszázad marketingtrükkjének nevezte azt, ami miatt a több tonnányi műanyag hulladékot termelő iparág felfutott.
Ifj Chikány Attila: Palackozott víz, hamis ábrándok és a nagy marketing trükk: ifj. Chikány Attila blogja, 2018. november 9.

 

Egy iparág, ami évente 50 millió hordó olajat használ fel világszerte, több tízmillió tonna szén-dioxidot juttat a légkörbe úgy, hogy a termék töredék áron valójában a legtöbb háztartásban amúgy is elérhető. Otthon kb. 50 fillér belőle egy liter, a boltban 50 Ft a legolcsóbb. Vagyis egy olyan termék, aminek elvileg nem is lenne létjogosultsága. Az áru csomagolása PET-palack, fogyasztása közben pedig a legfrissebb kutatások szerint mikroműanyagokat juttatunk a szervezetünkbe. Tavaly 125 liter jutott belőle minden magyar állampolgárra, ami uniós szinten az előkelő negyedik helyre röpített minket. A fogyasztása pedig évről-évre rohamosan növekszik. Ha Szerb Antal marslakója látná, amint a kezünkben lóbáljuk, vagy jól megpakoljuk vele a bevásárló kocsinkat, óriásira kerekítené az összes látószervét, és udvariasan megkérdezné: khm, noooooormális?

Pedig pár éve még jó hírnek tartottam, hogy egyre több palackozott ásványvíz fogy országszerte.

Cenzúrázza a Reposztot a Facebook

Az utóbbi időben lettem figyelmes arra, hogy a Reposzton megjelenő írásaim kiemelését a Facebook nem támogatja. A blogon naponta jelenik megy egy-egy új poszt, a Facebook mindegyik szerzőnek felajánlja a kiemelés lehetőségét, az én írásaimnál viszont az olvasható, hogy a kiemelés nem támogatott. Az olvasó ezt természetesen nem láthatja, mert a kiemelés lehetősége csak az adminisztrátorok számára elérhető. Miután a blognak nincs semmilyen fizetett szerzője, szerkesztője, alkalmazottja, adminisztrátora, az adminisztrátori feladatot is minden szerző maga látja el. Természetesen, itt nem az én személyem az érdekes. Hanem az, hogy valamilyen okból a Facebook különbséget tesz tartalmak között, még egy formailag-technikailag egységes blogon belül is, vagyis tartalom-felügyeletet és szűrést végez. Ez, noha nem a cenzúra szélsőséges formája, tehát tiltás (még) nincs, de azért mégis csak nagyon is könnyen beazonosítható cenzúra. De a dologban az a legérdekesebb, hogy a Facebook úgy tesz, mintha információt adna az általa folytatott eljárásról, formailag felkínálja a magyarázatot, de valójában az adminisztrátor előtt rejtve marad, hogy egy-egy jegyzet kiemelése miért is nem támogatott. Vegyünk egy példát, képeken bemutatva.

Csak azért is/se!

Mennyire készítjük fel a magyar tanulókat a boldog jövőre? – erre a kérdésre kereste a választ Lannert Judit a Tárki Társadalmi Riport 2018 című kiadványában. A válasz röviden: semennyire. Az oktatással foglalkozó tanulmány címe árulkodó: "nem gyermeknek való vidék", a felnőttek pedig már nem kérnek belőle.

Kilátástalanul: a magyar szülők többsége saját múltját képzeli el a gyereke jövőjének - hvg.hu

Megjelent a Tárki Társadalmi Riport 2018 című kiadványa. Az egyik tanulmány, amelyet Lannert Judit készített, az oktatással foglalkozik, a következő címet kapta: Nem gyermeknek való vidék. A magyar oktatás és a 21. századi kihívások.

Erről a tanulmányról jelent meg egy cikk, amely bevezetőjében összegzésként írja: „Mennyire készítjük fel a magyar tanulókat a boldog jövőre? …. A válasz röviden: semennyire.”

Vér nélküli vérszerintiség

Öt-hat évet is várnak a szülők az örökbefogadható gyerekekre, miközben rengeteg gyerek ragad bent a gyermekvédelmi rendszerben. Ráadásul rengeteg előítélettel kell megküzdeniük az örökbefogadó pároknak. November 9-e az Örökbefogadás Világnapja.
Az SOS Gyermekfalvak több mint 500 örökbefogadó szülőt kérdezett meg arról, mennyire érzik elfogadónak a környezetet. A kép nem túl szívderítő. Minden második örökbefogadó szülő kapott már furcsa vagy negatív megjegyzéseket a környezetétől, a szülők negyede még a pedagógusoktól is kapott pejoratív megjegyzéseket e témában. A legkevésbé toleránsak egyébként a szomszédok (33 %), a rokonok (29 %), a barátok (28 %). Minden második családnál a megjegyzések a gyermek vélt származására vonatkoztak, de a vér szerinti szülők elítélése is majdnem ugyanilyen gyakori (43,3 %). Elég elszomorító adat, hogy a harmadik leggyakoribb és bántó megjegyzés az örökbefogadó anyák felé irányul, hogy miért nem szültek inkább.

Nem örökbefogadóknak való vidék: minden második szülőt megszól a környezete - hvg.hu

A poloska tanítása

Mi, zöld vándorpoloskák legalább egy kis színt viszünk a csupasz városi-as, úgynevezett “modern és felvilágosult” életükbe. S ahelyett, hogy elgondolkodnának az ittlétünk valódi okain és az életmódjukon próbálnának meg változtatni azért, hogy csökkentsék vagy semlegesítsék az általunk okozott vélt vagy valós károkat, ehelyett csak a siránkozást hallani mindenhonnan. Komolyan nem értem az embereket.

Ez csak egy apró példa volt arra, miért is jutottunk ide, közösen, maguk emberek és mi, poloskák. Ha egyszer megteremtik az ideális feltételeket arra, hogy a világ többi állatfaja szabadon rohangáljon a bolygón, akkor ne csodálkozzanak, ha ezt meg is teszik.

Köszönjük szépen a globális felmelegedést, mi remekül érezzük magunka ebben az új környezetben. S hogy magukkal mi lesz?

EXKLUZÍV INTERJÚ EGY POLOSKÁVAL - gardenista.hu

Méhekről már írtam. Harcukról, küzdelmükről, az erőfeszítésről, hogy életben maradjanak. Mert fontos, hogy köztünk legyenek, végezzék feladatukat rendületlenül. Mi azonban irtjuk őket. Nem törődünk a következményekkel. Úgy viselkedünk, mintha nem lenne holnap.

Azt azonban nem gondoltam volna, hogy egyszer a poloskákról is írni fogok. Ráadásul nemcsak arról, hogy mennyi bosszúságot okoznak és hogyan kellene/lehetne megszabadulni tőlük.

Nem sanda szándékkal. Igazul.

Bizonyos szinten vigasz az, hogy átírt kánon nincs, illetve át lehet írni, fenn is lehet tartani egy darabig, de az átírás hosszú távon kudarcra van ítélve, megbukik, ahogy a múltban is: néha súlyos áldozatok árán, de mindig. A bukás előtt lehet írókat nem kiadni, filmeseknek nem adni pénzt, színházakat bezárni, lehet művészt lecsukni, még kivégezni is szokás igazán hősi időkben. Lehet sorsokat tönkretenni, képességeket csírájukban elfojtani – ezt mind lehet. Ám ez mind negatív cselekvés, tiltás, akadályozás. És, miután a nemzet végső soron kulturális entitás, nemzetellenes is. Vannak természetesen a kultúrharcoknak adakozó gesztusai is: műveket, alkotókat tolni, piedesztálra emelni, tantervbe vetni, onnan is kivenni. Ám van, amit nem tehet meg semmilyen harci arzenál: nem tehet tehetségesebbé, jobb művésszé valakit, mint amilyen. Sem tehetségtelenebbé.

 Nincs ma olyan mondat az újságban, amit ne tudnék befejezni index

Az élet tiszteletének etikája

Az élet tisztelete a boldogságomat sem adja meg maradéktalanul. Olyan pillanatokban, amikor elfogulatlanul örülni szeretnék, gondolatokat ébreszt bennem a látott és észrevett nyomorúság fölött. Nem engedi meg, hogy e zavaró gondolatokat elhessegessük magunktól. Ahogyan a hullám nem önmagáért van, hanem hogy az óceán hullámzásában állandóan részt vegyen, életem sem lehet soha önmagáért, mindig csak annak átélésében, ami körülöttem van.
Az igazi etika különös tanítást sugall nekem. Azt mondja: boldog vagy, ezért arra hívattál, hogy sokat adj tovább. Amivel egészségben, adottságokban, teljesítőképességben, sikerben, szép gyermekkorban, harmonikus otthoni körülményekben többet kaptál, mint mások, azt nem fogadhatod úgy, mint magától értetődőt. Annak árát le kell rónod. Az életnek életért való odaadásában rendkívülit kell teljesítened.
Veszélyessé lesz az igazi etika hangja azoknak a boldogoknak, akik mernek rá hallgatni. Ezekkel szemben nem tompítja le a benne lobogó ésszerűtlent. Azzal rohanja le őket, hogy zökkenjenek ki a megszokott kerékvágásból, s legyenek az odaadás kalandoraivá, akikből túl kevés van a világon...

Albert Schweitzer: Az élet tiszteletének etikája - baratsagportal.hu

Itt ülök, másként nem tehetek

„A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napirenden volt utcai igazságtételt, valamint ókonzervatív erőknek minden fegyveres erőszak nélkül való jelentkezését a kormány rövid úton megszüntethette volna. Az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, illetőleg visszahívni: komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezőleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfőbb forrása.”
Bibó István kiáltványa – 1956. november 4.

Október után a november is nemzeti gyásznappal nyitott ránk. A Parlamentet november 4-én elözönlő szovjet katonák egy embert találtak a kormány tagjai közül, Bibó István államminisztert. Az egyik kiskatona megkérdezte, hogy ki ő, és mégis mit keres ott, ő megmondta, és aztán, amikor végzett, kiengedték. Éppen a fent idézett kiáltványát fogalmazta. Tildy Zoltán már megegyezett a szovjet csapatok parancsnokával – hogy a Parlamentet megkímélje és a felesleges vérontást elkerülje. Miután Tildyék a többiekkel elhagyták az Országházat, Bibó még bennmaradt a dolgozószobájában, és megírta az utolsó dokumentumot, amit miniszterként jegyezhetett.

A keresztyénség mint a legteljesebb történelmi narratíva

Mäder szerint az átfogó történelmi narratívák a kor spirituális igényeit igyekeznek kielégíteni. A világ felgyorsult, a globalizáció és a technológiai fejlődés a hétköznapi élet bevett rendjét is felborítja, ami egzisztenciális bizonytalansággal jár. Azért népszerű a nagy történelem, mert a kor embere identitásválságban szenved: a posztmodern ember átfogó narratíva híján nem tudja, honnan jött és hová tart. Olyan, a vallást helyettesítő világmagyarázatra vágyik, amely életét tágabb perspektívába helyezi és választ ad a lét végső értelmét firtató kérdésre.

Az élet, a világmindenség meg minden- Metazin

A Neue Zürcher Zeitungból szemléz egy érdekes cikket a Metazin. A szerző, Claudia Mäder azt a kérdést teszi fel, hogy vajon miért olyan népszerűek ma – ahogy ő nevezi – a nagy történelmi narratívák? A latin eredetű narratíva ma nagyon divatos szó, egyszerűen elbeszélést, elmesélést jelent. Azt, amikor valaki elmond egy történetet. A nagy történelmi narratíva viszont arra vállalkozik, hogy nem vész bele a történelem apró részleteibe, ahogyan ma a történész szakma teszi, hanem arra tesz kísérletet, hogy elmesélje az egészet. Mármint az emberiség eddigi történetét. Mäder arra kíváncsi, hogy vajon ezek az emberiség egész történetét elmesélő művek ma miért olyan népszerűek? Az ilyen nagy elbeszélők közül hármat említ, köztük a nálunk is ismert Yuval Noah Harari-t. Mäder arra jut, hogy ezek a nagy történelmi narratívák nem tekinthetők történettudományi műveknek, inkább csak lelki igényt elégítenek ki. Mäder szerint „Azért népszerű a nagy történelem, mert a kor embere identitásválságban szenved: a posztmodern ember átfogó narratíva híján nem tudja, honnan jött és hová tart. Olyan, a vallást helyettesítő világmagyarázatra vágyik, amely életét tágabb perspektívába helyezi és választ ad a lét végső értelmét firtató kérdésre.”

Száraz november

 Három évvel ezelőtt indította el brit mintára a Kék Pont Alapítvány a Száraz November névre keresztelt öngondozó projektet, melynek lényege, hogy a résztvevők egy hónapon keresztül nem fogyasztanak alkoholt.

A nők alkoholfogyasztására koncentrál idén a Száraz November - 444.hu

Ha már október a reformáció hónapja, akkor november a szárazságé, ami esetünkben annyit tesz, hogy a Kék Pont Alapítvány felhívására megfogadjuk: ebben a hónapban nem iszunk alkoholt. Az egymillió alkoholista országában helyénvaló az ilyen kezdeményezés, már csak azért is, hogy ne legyenek még többen: az ún.” mentál-fitness” nem a rendszeres, napi nagy ivókat, a már alkoholizmusba süllyedteket célozza, hanem azokat, akik hetente legalább egyszer vagy többször isznak. A cél pedig nem más, olvashatjuk az Alapítvány facebook oldalán, mint „a mértékletesség erényének és az öngondozás gyakorlatának elmélyítése az alkohol iránti sóvárgásban megtalált tanulságok által.” Továbbá „fontos cél a testi és lelki megújulás, az önismeret fokozása, a vágyak megregulázása, valamint az italozás okozta problémák korai felismerése.” A szervezők idén különösen a nőkre koncentrálnak, őket szeretnék megszólítani. Helyesen teszik!

Oldalak