Percek alatt hódította meg tegnap az egész internetet egy brit fotós fényképe a repülő harkály hátán csimpaszkodó menyétről. A hihetetlen szerencsével elkapott pillanat egyrészt nagyjából a Tienanmen téri, tankokat megállító diák legendás fotójának ismertségét hozta meg a fotós számára, de persze beindult a kétkedés is, ami szerint a kép hamisítvány, ügyes trükk csupán.

Repülő menyét – index.hu

Bármennyire racionálisnak mondott világban élünk, a különlegességek beindítják az emberek fantáziáját. Rácsodálkoznak a világ dolgaira, a hihetetlennek tűnő eseményekre, hogy ezzel egyidejűleg megszülessen a szkepszis is.

Percek alatt hódította meg egy brit fotós fényképe az internetet, egy menyéttel hátán repülő harkály, amely annyira életszerű volt, hogy már gyanút keltett. S a mai képmanipuláció lehetőségeit ismerő nagyközönség ki is fejezte fenntartásait. Aztán jött a cáfolat, a dokumentum a kép hitelességéről, hogy megtörtént a lehetetlennek tűnő esemény.

Miközben a kép és annak története egy múló epizód a végtelen kibertérben, a fotó és annak fogadtatása gyönyörűen elmondja a mai ember csodákhoz való viszonyulását, és annak kétarcúságát.

Először is az ember alapvetően rácsodálkozik a világra, annak szépségére, különlegességére. S bár az ingerküszöböt nagyon magasra sikerült feltornászni, néha talán ennek ellenére a csendes csodák állítanak meg egy-egy pillanatra. Mint később kiderült, az a harkály egy (fészek) rabló ellen mentette életét. Akár az is állhatna feliratul: az élet győzelme a halál fölött. A feleségével sétáló fotós „szólt bele” az élet-halál küzdelembe, s adott lehetőséget az élet és szépség átmentésére, amelynek csak egy pillanata az a hihetetlennek tűnő felvétel. Váratlanul valaki belelép egy előre lerendezettnek gondolt történetbe, ahol az ösztönök világának és az erőnek törvényei a meghatározók. És a történet a természet rendje szerint egyesélyesnek látszik sokszor az életben. A vesztesek mindig a gyengék és a kiszolgáltatottak. Nincs erejük megvédeni saját fészküket, a saját életterüket, olykor még az életüket sem. Napjaink tele vannak ilyen veszteség-történetekkel, devizahitel bukásokkal, szerződési csalásokkal, vagy ugyancsak a képernyő által karnyújtásnyi közelbe hozott háborús szenvedésekkel. Miközben vezető hírekben szerepelnek a nagypolitika boszorkánykonyháinak kísérletei, alig-alig kerülnek a figyelem középpontjába azok, akik mindenüket, egy élet munkáját veszítették el. Talán ennél is többet: családtagjaikat. A riadt, kétségbeeső kiáltás mostanra ideért Kárpátaljáról is, a második világháborút követő „malenkij robothoz” hasonló tragédiáról beszélnek. Viszik a háborúba vagy menekülnek a hadköteles férfiak, akiknek visszatérése akár innen, akár onnan bizonytalan. És maradnak az öregek, kiszolgáltatottak és a hatalom. Félő, hogy visszafordíthatatlan veszteségeket szenved a kárpátaljai magyarság. De mondják, nekik még jobb, mert van hova menekülni, az ukránoknak, ruszinoknak ez a lehetőség sincs. Amikor az erő törvénye kerekedik felül, akkor úgy tűnik, hogy mindig a gyengék a vesztesek  Újra és újra lejátszott forgatókönyve a történelemnek. Ennek ellenére történnek mégis csodák, amikor a látszólag vesztesek mentik át az életet szenvedésükben is a jövőnek. Mert beleszól abba a nagy történelembe valaki kívülről. Váratlanul megzavarja az érinthetetlennek tűnő „rendet” és más irányt vesz talán egyetlen teremtmény élete. Nem változnak a világ törvényszerűségei, - a menyét menyét marad -, de mégis valakinek esélye nyílik a megszabadulásra. A felszabadító ebben a pillanatképben, amely még a kétesélyesség helyzetét rögzíti az utótörténet, hogy a harkály megmenekült. Valakinek a közbenjárására.

A kétesélyesség pillanata zavarba ejtő is és innen ered a csodákkal szembeni modern szkepszis. Nem lehet igaz az egész történet.A kételkedés természete nemcsak a végkifejletre hat, hanem már a történést, a „megragadottság állapotát” is kétségbe vonja. A képzelet már korlátokba ütközik a kortárs gondolkodásban. Szabadság ide vagy oda, ahogyan a közbeszédnek megvan a maga belső megegyezéses – nevezhetnénk cenzúrának is – hallgatólagos szókészlete, úgy a képzelet is alávette magát a manipuláltság örökös gyanújának. A hit, még ha látható menekülési utat kínál az embernek, eleve gyanús, mert túl van a képzelet mai határain.

Pedig hogy is mondja Pál apostol? Van, akinek bolondság, s van, akinek erő.

A menyéttel hátán repülő harkály pillanatfelvétele a csodának azt a lehetőségét villantotta fel, hogy van szabadulás a lehetetlenség látszatának ellenére is.

Hozzászólások