Újév éjjelén a kölni Hauptbahnhof előtti téren csoportba verődött férfiak nők tucatjait molesztálták szexuálisan és meglopták őket. Időközben 150 feljelentés érkezett csak Kölnből. A feljelentők háromnegyede a rendőrség szerint szexuális zaklatást jelölte meg. Két nő azt vallotta, hogy megerőszakolták. A rendőrség közleménye szerint a pályaudvar előtti téren szilveszter éjszaka erőszakos hangulat uralkodott, ahol körülbelül ezer férfi gyűlt össze és petárdákat lőttek a tömegbe. Szemtanúk a Spiegelonlinenak drámai jelenetekről számoltak be. „Robbanásig feszült volt a hangulat”, mondta többek között egy a főpályaudvarhoz közeli diszkó alkalmazottja.

Kölni éjszaka – spiegelonline.de

Alig néhány hónapja még olyan képek járták be a német médiát, hogy mindenki segít a migránsokon, anya és lánya együtt viszik az ételt, a ruhát, a szomszédok kitárják a kapukat, az állam pedig magához öleli az érkező százezreket. Ebben az időben vettem részt egy konferencián Németországban, amiről (itt) írtam, majd arról a médianyomásról (itt), ami a nyugatról zúdult a kelet-európai államokra és különösen Magyarországra.

Azóta is lesem a fröcsögő szájú ZDF-es híradós hölgy poroszos száját, hogy valamiféle korrekciót ejtene-e a keleti államok irányába, hogy mégis volt valami igazságuk, de eddig nem halottam ilyesfélét. A német közvélemény kezdeti lelkesedése alább hagyott, de a média egyoldalú tálalása a migránskérdésben nehezen változott. Aztán feltűnt egy ötgyerekes családapa a képernyőn, aki arra panaszkodott, hogy mióta több migráns családot az utcába telepítettek egyre több holmi tűnik el az udvarból. Többek között a gyerekei bicikliinek kelt lába, azaz kereke, de több más mozdítható holmi is eltűnt az udvarról. Közben ment a kancellárasszony kissé korrigált, de még mindig a „wir schaffen es” politikai szlogenje.
Valamikor tavaly ősszel történt, hogy egy flashmob felhívásra több ezer neonáci és radikális fiatal vonult Kölnben, mert veszélyben érezték a németek biztonságát. Reakcióként a német baloldal egy a kirekesztés elleni hasonló méretű felvonulást tartott ugyanazon a téren, ahol most szilveszterkor alkoholos „észak afrikainak vagy arabnak kinéző” – így nevezi őket a német média – fiatalok tömegbe verődve zaklattak, sőt a vallomások alapján meg is erőszakoltak német nőket a kölni dóm szomszédságában. Öt napig kellett várni, míg a vallomások áttörték a német média hallgatásfalát. Akkor is nagyon elővigyázatosan fogalmaztak, felelősöket nem találtak, csak annak a tényét rögzítették, hogy hallatlan, ami történt. Ilyen eddig nem volt Németországban, hogy férfiak csoportosan molesztáljanak és erőszakoljanak meg nőket. Hasonlót az egyiptomi zavargások idején lehetett hallani, az arabtavasz mámorában. Új jelenségről van szó, ami lassan-lassan eljut a nagypolitika szintjére is. A kölni rendőrség pedig, amelyik hatékonyan lépett fel a szélsőjobbal szemben, teljesen eszköztelen volt a történések idején jó ideig. Hasonló esetekről érkeztek hírek Hamburgból, Stuttgartból és Berlinből is.
Németországnak egy új jelenséggel kell szembe néznie. A tömegesen érkező életerős bevándorló fiatalok lassan nem kérnek, udvarolnak, versengenek a nők kegyeiért, hanem bejelentik igényüket a vágy állapota szerint. Mámorosan vagy a nélkül. Nincs újdonság a történetben, csupán a szexualitásban is megfásult nyugati kéjenc társadalom találkozik azzal a nyers erővel, amit a vér követel magának. Kettős nyereségre tehetnek szert a nyugati társadalmak: megkapják a kívánt munkaerőt és az egyenlősítésben emancipált nők gyermekvállalástól tartózkodó véleményük változását.
A kölni eset élesen rávilágít a kultúrák különbözőségére, illetve arra, hogy ha a saját szokása szerinti értékrendben azonosuló tömeg eléri a kritikus szintet, attól kezdve nem a jogállami normák, hanem a hozott magatartások fogják megszabni a társadalom hétköznapjait. Működő modell ez is, csak az már nem az európai kultúra. Mert az európai kultúra is kezdi elfelejteni alapjait, az Isten önképére teremtett ember felelősségét, a keresztény üdvtörténethez kapcsolódó ünnepeit, azok jelentését és az abból eredő hagyományát.
A kölni történések még nem jelentik a fordulópontot, csak jelzik, hogy az uralkodó politikai osztály gondolati sémái és kínált megoldásai zsákutcát jelentenek (vö.itt). Klaus Kleber, a ZDF másik híradósa feltette a kérdést az eseménnyel összefüggésben: „Nem kellene végre néven nevezni a dolgokat?”
Jézus mondja: „Az igazság szabadokká tesz titeket”. Nem gondolom, hogy csak a hitigazságra értette, hanem az ember hétköznapjaira és a társadalom egészére is.
 

Hozzászólások