Több mint két évtizeddel ezelőtt jelent meg Békési Andor szerkesztésében tizenegy könyvecske, "Az evangéliumi kálvinizmus füzetei" címmel. Ezekben az írásokban a neves szerzők a református egyházban is ismeretlen ismerős reformátor, Kálvin tanítását, örökségét próbálták fontosabb témák köré csoportosítva közkinccsé tenni, nemcsak a lelkipásztorok és a teológushallgatók, hanem a presbiterek és az átlagolvasó számára is érthetõ, felhasználható módon, hogy a sorozat "Kálvint közel vigye a gyülekezetekhez". Ha erre akkoriban szükség volt, úgy ma talán még inkább.

Modern kálvinizmus, avagy a református identitás újra felfedezése - kalvinkiado.hu

1985-1990 között jelent az evangéliumi kálvinizmus füzetei sorozat, amelyben a kálvini életmű egy-egy téma köré csoportosítva és értelmezve került az olvasó elé. A kisméretű füzetek borítóján a sárga szín keveredett a négyszögbe rendezett magyar népi motívumokkal, jelezve értelemszerűen a hagyomány és újraértelmezés igényét. 2014-ben a Magyarországi Református Egyház kiadója egy kötetbe szerkesztve és bővítve kiadta ezeket az írásokat, amelyek alkalmat adnak a Biblia igazságaiban és Kálvin János örökségében való egyidejű elmélyedésre.

A kötet* 14 fejezete Kálvinnak, a teológusnak egy-egy jellegzetes gondolati súlypontját eleveníti meg vagy teológiai gondolkodásának egy-egy olyan hatását, amelyeket élettel töltött meg a későbbi nemzedék. A teljesség igénye nélkül néhány jellegzetességet említek. Kálvin a Szentlélek teológusa: itt tárgyalásra kerül a reformációban legsajátosabban nála előtérbe toluló igazság, hogy a Szentlelket nem a „filioque tan” értelmezésének nyugati teológiai hagyományában látta csupán Kálvin, hanem a Biblia teljességének fényében, az ősi hitvallások igazságában, amely közel áll a keleti ortodoxia teológiai látásához úgy, hogy közben megvéd a ma divatos egyéni lelkizés kísértéseitől. A sákramentumokról szóló fejezet tisztázza azt a máig – sokszor a reformátusok körében is - tévesen ismert képzetet, miszerint az úrvacsora csupán emlékezés lenne Krisztus áldozatára. Zwingli úrvacsora tana néha ma is sokakat megtéveszt. Kálvin az úrvacsorában Krisztussal való hit általi valóságos (substantialiter) együttlétről beszél.
A kötetben az olvasó elé kerül az igehirdető, a lelkigondozó, az imádkozó vagy a pedagógus Kálvin is. Idézzünk egy rövid gondolatsort arról, amiről a legtöbbet beszélnek, de kevesebbet tudnak a református identitást illetően, a predestinációról: „Az üdvösségre való kiválasztás igei üzenete alázatosságra is nevel bennünket… Micsoda isten kiválasztása? Az, hogy ő minket a világ alapjának felvettetése előtt gyermekeiül választott az Úr jézus Krisztusban. Ez az, ami megelőzi az igét, mert ez Isten szíve… Isten titka… Amennyiben az evangéliumot halljuk és hittel elfogadjuk, válunk tagjaivá a mi urunk Jézus krisztusnak, aki a mi életünk". (191. p.)
Ugyancsak képet kapunk a kálvinizmus hatásáról a diakónia, az emberszeretet viszonylatában. A kötete végül két sajátosan magyar református jellegzetességet tárgyal, a kálvinizmus magyarországi hatását, valamint a kálvinista lelkiség sajátos magyar vonásait.
A reformáció évében érdemes nemcsak kézbe venni és kulturális értékként meglapozni a kötetet, hanem úgy is, mint amelyikben impulzusokat kap valaki, hogy önmaga számára felfedezze a reformátusság értékeit és megélje, mint Istennek kedves „áldozatot” a hétköznapokban.
Ajánljuk személyes épülésre és ajándékozásra is a reformáció jubileumi évében.
*Evangéliumi Kálvinizmus, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2009