A mindennapok mókuskerekében könnyen elfelejthetjük, hogyan is kell odafigyelnünk gyermekeinkre. A nap, mint nap ismétlődő, rutinszerű kérdések és válaszok elfedik a gyermeket foglalkoztató valóban fontos történéseket, s amikor kiderül, hogy a "gyerekkel valami baj van", a szülő megdöbben, értetlenül áll az események előtt, s a legrosszabb esetben egész haragját gyermekére zúdítva büntetéssel próbálja meg őt a "helyes útra" téríteni. 


                                                                                                                                                           Az első intő a szülőnek szól - vital.hu

Verejtékben úszom... Hol vagyok...? Mi ez, az iskolacsengő vagy a vekker...? Ébren vagyok vagy (rém)álmodom...? S egyáltalán: hányadika van ma, szeptember elseje vagy április elseje...?

- Apa! Hívat a Tanárnő, menj be hozzá az ellenőrződért...! (Igen, a Tanárnő, nem férfi tanár, akivel legalább egy minimális, közös nembeli szolidaritásra számítani lehet, hanem Tanárnő... Tapasztalat, hogy a nők tudják igazán megalázni a férfit...)
- Kezitcsókolom, az ellenőrzőmért jöttem...
- Na tessék, hol él maga...? Iskolánkban nincs már ellenőrző, csak tájékoztató... Itt van, tessék, írassa alá a fiával...!
„Kedves Petike! Az Ön apukája nem olvasta el a nyári kötelező olvasmányt, s az olvasónaplót sem készítette el! Várhatóan az új tanévben sem fog Önnel megfelelő óraszámban foglalkozni, a házi feladatokat hibátlanul megírni, a leckét megnyugtató módon kikérdezni! Az Ön valószínűsíthető deviáns viselkedésének is Ő az oka, illetve házastársával való feszült viszonya, összeférhetetlensége, a miatta rendezetlen családi viszonyok! Az, hogy Ön az új tanévben sem fog az iskola- és osztálykörnyezet épségére, rendjére és tisztaságára vigyázni, természetesen nem is várható el Öntől, amíg apukája otthon elől hagyja büdös zokniját és nem dobja bele a szennyesbe! Végül: Az Ön tanáraival szembeni tiszteletlen viselkedése is nyilván annak tudható be, hogy az Ön apukája otthon nem kellő tisztelettel beszél  iskolánkról, rombolva ezzel intézményünk jó hírét és a pedagógusi hívatás tekintélyét! Kedves Petike! Mindezekért az Ön apukáját tanárnői intőben részesítem! Tisztelettel: A Tanárnő”

Megyek haza, viszem a fiamnak az intőt... Számon kérő, szigorú fiúi tekintetek, apró ráncok járnak táncot a homlokán...
- Apa, az intődet majd átküldöm e-mailben a Tanárnőnek, a másolati példány a tiéd...
„Háj, Tanárnő! Az Ön diákjának apukája nem csak az iskola, hanem gyermeke elvárásainak sem tud eleget tenni! Ő az oka, hogy alapvető dolgokat Önnek kell tanulóinak megtanítani: az illedelmes és napszaknak megfelelő köszönést, a cipőfűző helyes és tartós megkötését, valamint az étkezés során az evőeszközök rendeltetésszerű használatát! Szintén Őt terheli a felelősség, hogy Önnek nem csak a tanítói, de a nevelői munkát is el kell végeznie – helyette! Az Ön megromlott mentális egészségi állapota is az Ő számlájára írható, mert nem tud olyan példamutató életet élni az Ön diákja elé, amely Ön számára egy harmonikus és kiegyensúlyozott pedagógusi személyiséget és egy mások számára is vonzó életpályamodellt tud biztosítani!
Kedves Tanárnő! Mivel a szóban forgó apuka felelőtlen apai létével már az Ön diákjának megfelelő ütemben történő személyiségfejlődését is veszélyezteti, ezért számára - a gyermeki intő mellett – pszichológus vizsgálata is javasolt! Csá, Péter! (ui. Remélem értékeli, hogy ilyen baromi jó szakszöveget írtam, na jó, elismerem, az etikakönyvet és a wikipédiát is használtam...)”

Remélem, nem látott senki, mikor bejöttem... Na, itt jó helyen vagyok... Végre megértő szakmai közegben bizonyíthatom be ártatlanságom... A falon Freud, Piaget, Mérei Ferenc és Ranschburg Jenő fotója...  Lassan múlik az idő... Rendezgetem gondolataimat, kissé megtépázott önbecsülésemet... Újra és újra átfogalmazom panaszaimat... S elővételezek valamiféle spirituális rejtett tartalék-örömöt, hogy végre, valaki meghallgatja élettörténetemet...! Mikor a hetedik apuka is kijön, rám kerül a sor... A látvány (egy bombanő!) teljesen lebénít... Kapkodok levegő után... A Pszichológusnő csak ír... Lelkileg is eggyé válik laptopjával... Aztán türelmesen megvárja, míg zavart férfiúi tekintetem hosszú combjától a szemüvegéig ér, s mosolyogva mondja: - Itt az intője, adja oda a feleségének...!
„Kedves Asszonyom! Az Ön férje megdöbbentően hiányos pszichológiai ismereteit a gyakorlatban abszolút képtelen alkalmazni! Nem tud kibújni az apa-szerepből... Azt gondolja -leragadva Goffman szerep-pszichológiájánál, valamint Eric Berne: Emberi játszmákban leírt felfogásánál- hogy az teszi olajozottá a mindennapokban az emberek, ill. itt a családtagok közötti kommunikációt, hogy naponta rutinszerűen megkérdi gyermekétől, hogy „na, mi volt ma az iskolában?”, s bár tudja, hogy erre az lesz a válasz, hogy „semmi!”, ezzel mégis a jó szülő, a gyermekére odafigyelő, jó apa szerepében, egyúttal hamis illúziójában ringatja magát! Túl ezen pedig a félelmen alapuló büntetéssel és verbális, vagy éppen fizikai agresszióval próbálja kompenzálni saját tehetetlenségét és frusztrációját, tekintélytartási sikertelenségét, ahelyett, hogy gyermekközpontú, pozitív megerősítésre törekvő, jutalmazó és dicsérő nevelői hozzáállást és pszichológiai attitűdöt próbálna érvényesíteni az Ön gyermekével szemben!
Kedves Asszonyom! Ahogy a szakszerű vizsgálati eredményből is egyértelműen kitűnik, az Ön férje alkalmatlan az Ön gyermeke nevelésére, ezért Őt pszichológusnői intőben részesítem! Tisztelettel: A Pszichológusnő”

Mint a részeg, támolygok hazafelé... Balra egy kocsma, jobbra egy virágüzlet... Magam sem tudom, ki súgott, de az utóbbit választom... 20 éve nem jártam itt... Egy nagy csokor a nejemnek...Bódító illatfelhő járja át szívemet... Igen, s még néhány lépés és egyesül az én megértő hitvesem mindent megbocsátó szívével... Nyílik az ajtó...
- Igen anyukám, adom az ellenőrzőm... Tudom, rajtam már csak a Jóisten segít...

„Nagytiszteletű Lelkész / Teológus / Lelkigondozó Úr! Tisztelettel tájékoztatom, hogy az Ön lelki gyermekének -a teljesség igénye nélkül- a következők a gyermekével szemben elkövetett bűnei: Túlzott szigor - múltkor is hogy megemelte a hangját, mikor Petikének megengedtem, hogy ebéd helyett csipszet nassoljon a nappaliban, amíg nézi az Éden Hotelt... Kényeztetés – három éve kapta csak Petike az okos telefonját, most megint újat akar venni neki szülinapjára... Következetlenség – tavaly év végén, azt mondta Petikének, hogy amíg nem javítja ki a matek kettest, addig ne is álmodozzon gépezésről, motorozásról, meg haverokról... Mondanom sem kell, másnap már elengedte Mátéhoz gépet telepíteni – motorral... Érzelmi és lelki életének elhanyagolása -este, mikor 10 -kor hazajön a munkából, eszébe se jut neki, hogy bemenjen hozzá a szobába, hogy „mi van Petikém, mondd el, mi a baj?” vagy hogy jó éjt-puszit adjon neki, netalán elmondja vele az esti imádságot, ahogy régen (s ahogy szegény mamának is megfogadta, mielőtt meghalt...), hanem: hűtő, sör, nappali, távkapcsoló, meccs... Írhatnék többet is, de nem akarom az Ön drága idejét rabolni, mindenesetre kérem, hadd legyen ez a levél egy hitvesi intő az Ön híve, gyülekezeti tagja számára, s ha tud, beszéljen vele. Mint ahogy én is -ahogy megfogadtam neki Isten színe előtt, hogy „hűséges segítőtársa leszek...” -próbálom jobb belátásra téríteni Petikével kapcsolatban is... Köszönettel: A Feleség”

- Nagytiszteletű Atyám... Bocsásson meg, már azt sem tudom, milyen vallású vagyok... Maga a jóság, a szeretet, a kegyelem, az Isten embere... Kérem, hadd gyónjak meg Magánál, aztán oldozzon föl, könyörgöm...!
- Nos, nézzük csak a Szentírást, hogy milyennek is kell lennie egy apának...?! Elkérhetem az ellenőrzőjét...?
„Önnek, mint apának, a mennyei Atyát kell képviselnie gyermeke számára! Az Ő emberfeletti tulajdonságait... Mint pl. az állandóságot... - legyen egy sziklaszilárd tájékozódási pont gyermeke (és családja) életében! Aztán a bölcsességet... - amely pl. az Ószövetségben nem annyira elméleti, hanem sokkal inkább gyakorlati jellegű életbölcsességet jelent! Nézzük tovább: szentséget...- akinek az élete az élő Isten számára van fenntartva! Még tovább: tekintélyt – akár olyat, hogy az Ön fia 50 évesen is majd magának igyekszik bizonyítani! Aztán: igazságot, irgalmat, szeretetet...- bár lehet, hogy ezekkel kellett volna kezdenem, soroljam még? Igen, főképp ebben a mai, apa nélküli, személytelen tömegtársadalomban Önnek kell egy hiteles Isten-képet tükröznie gyermeke felé! Mivel ezek a tulajdonságok, erények, bűnös emberi természete és aktuális, konkrét bűnei miatt nem lehetnek az Ön birtokában, ezért Önt egyházi, lelkészi, teológusi intőben részesítem! Tisztelettel: A Lelkész / Teológus / Lelkigondozó”

- Elnézést Tiszteletes... Atyám... Uram, ki itt a címzett? Kihez fordulhatok? Kinek fellebbezhetek? Mit csináljak most? Kihez vigyem az én ellenőrző, bocsánat, tájékoztató könyvecskémet, benne az iskolai, a gyermeki, a házastársi, a pszichológiai és az egyházi intőmmel...?
- Jézus Krisztushoz!

- Apa! Apa...! Ébren vagy? Jól vagy? - bújik hozzám a kislányom. Olvastam a Reposzton az írásodat... Bár sok mindent nem értettem belőle, de szerintem szuper...! Nem is tudtam, hogy ilyen tök jó fej apukám van...! S tudtad, hogy én nagyon szeretlek...? És Apa! Tényleg ennyi intőt kaptál...?