Csiszár Jenő távozik a közmédiától
Erről az MTVA adott ki közleményt, eszerint közös megegyezéssel válnak el. Csiszár januárig vezette a Duna Tv-n a Magyarország, szeretlek című műsort, de akkor az MTVA Harsányi Leventére cserélte le. Csiszár emellett a Duna Műsorszolgáltató Zrt. szórakoztató főszerkesztőségének vezetője volt.

Csiszár Jenő távozik a közmédiától - 444.hu

Ebben a nyári melegben, média-uborkaszezonban jöjjön egy kis könnyű bulvár... Mondjuk Csiszár Jenő... Tele van vele a … Igen, úgyis, sokaknak... Meg a média is... Most éppen távozik a közszolgálati tévétől... Miután megtudtam, hogy eddig ott volt, egyben el is árultam magamról, hogy mint Médiajenő sohasem érdekelt... Sem a rádiós, nyersebb, őszintébb Apukám-korában, sem  pedig a mostani tévés, zsűrízgetős, néha sz...rágósan okoskodó, néha gyomorforgató módon bájgúnáros kivitelében... Én az Emberjenőt ismertem meg, még anno 1989-ben, Győrött, a 6.sz Katonai Kórház Idegsebészeti Osztályán, ahol ő egy lovasbaleset következtében vendégeskedett 3 hónapig, én pedig - afféle alternatív katonai szolgálat gyanánt - mint szakképzetlen segédápoló tevékenykedtem közel egy esztendőn keresztül...

 

 

Pontosabban: dehogy ismertem meg... Egyrészt egy kórház nem a legideálisabb terepe, mikroklímája, szülőszobája a mély és őszinte emberi kapcsolatoknak, másrészt Jenő barátunk nem engedett közel magához... Nemcsak engem, senkit sem... Miután megtudtam, hogy kicsoda ő, alulról, rajongói-hódolói-hallgatói irányból is, meg felülről, segédápolói magasságból lehajolva egy betegrangúhoz, tettem ugyan bátortalan kísérleteket hogy megszelídítsem, mint kisherceg a rókat, de amikor egyenrangú félként, oldalról „támadva”, mondjuk úgy, bratyizva sem jutottam be elefántcsonttornyába, feladtam... Talán egy olyan alkalomra emlékszem nagyon halványan, amikor emberi kommunikáció keretében, kb. 5-5 mondatos dialógus formájában kirajzolódott a fehér kórházi ágy hátteréből az ember, a Csiszár sziluettje... Egyébként rá néhány évvel összefutottam vele Budapesten, lelkesen mentem oda hozzá, szeretetre szomjas egyetemistaként talán még abban is reménykedtem, hogy egy vendéglátóipari egységben (segéd)ápoljuk tovább a könyörtelen idő által megszakított barátságunkat egy jópofa sör mellett, ám Jenő – inkább a vele lévő dekoratív csajokra koncentrálva – egy erőteljes „szszszszeeevvvvaaaaszszsz” után csak annyit tudott még mondani, jóval halkabban és gyengébben, hogy „sietünk...” Persze, azóta megtudtam, hogy vannak emberi attitűdjei, kosárlabdázó feleséggel, ikrekkel, szigligeti családi otthonnal...

Nos, miután a bulvárvilág fertőző mechanizmusának, fordítva bekötött belső törvényszerűségének megfelelően ezzel a néhány visszaemlékező sorral sikeresen megdupláztuk Apukám rajongói táborát, elárulom, hogy az Emberjenőnél is van rosszabb verzió, ez pedig a Betegjenő...! Hogy milyen volt Betegjenő? Önérzetes, beképzelt, kibírhatatlan, nyűgös, hipochonder, képzeltbeteg, elégedetlen, kekec, veszekedő, 5 percenként csöngető, félóránként jajgató, óránként ordító, naponta 3X agonizáló és legalább naponta egyszer biztosan meghaló... Nekem a segédápolónak kellett naponta megborotválni a magatehetetlen Betegjenőt. Ma sem tudom miért, de borotvahab helyett Panthenol spry-t kellett használnunk... Meg persze egyszerhasználatos, eldobható, műanyag borotvát... Így utólag már elárulom, hogy Jenő barátunk nagy orcáját három hónapon keresztül ugyanazzal a borotvával simogattam, a végén már nagyon nem szerette, ha vétkezve a 2. parancsolat ellen „faragott képet” akartam neki készíteni... Még azok a röntgenlátogatások emlékei élnek eleven bennem, már pedig neki „többszázkötetes” volt a röntgenfelvétel-gyűjteménye, amikor „nebántsvirág- és nenyúljhozzám-Jenőnek” át kellett valahogyan vergődnie az ágyról a röntgenasztalra... Egy ilyen manőver kb. másfél óráig tartott... Meg persze vissza... A röntgenszemélyzet ilyenkor tartotta az ebéd- és a vacsoraszüneteket... Én meg jókat szundítottam a katonai pihenőszobánkban... Köszi, Jenő...! Végül most is látom az arcát, a tekintetét, amikor hívtuk kórházi istentiszteletre... Maradjunk annyiban: nem volt partner Jézus Krisztus missziójában...

Most, hogy előttünk van Média-, Ember- és Betegjenő, s idáig eljutottam, bevallom, egy kicsit szégyellem magam... Ennyi rosszat írni egy emberről... Elképzelem, ha a szeme elé kerülne ez a förmedvény, biztosan a szókimondó, apukámos Jenő törne elő belőle, s imigyen kommentelne, hogy „ki a tököm ez a gyerek, ez a sz...jankó, hát tudja, hogy ki vagyok én, az ország egyik legismertebb celebje, hát kicsoda ez a, s hogy merészel ilyeneket írni rólam, ja, hogy katona, segédápoló, teológus, keresztyén, biztos valami szemforgató, képmutató, szerepjátszós, szenteskedő imádkozó sáska, igen, igen, már tudom, ő a Tamás... Tom Panthenol...”

Ígérem, ha jövő héten még tart az uborkaszezon, megint kipécézek magamnak valakit, de csak jót írok róla! Győzike jöhet?

Hozzászólások