Budapest – A Magyar Sportújságírók Szövetsége és a Magyar Olimpiai Bizottság az Év Sportolója Gálán életműdíjjal jutalmazta az evangélikus Balczó Andrást, háromszoros olimpiai bajnok öttusázót, minden idők legnagyobb öttusázóját, a Nemzet Sportolóját, az öttusa Hírességek Csarnokának tagját. A közönség felállva, vastapssal köszöntötte őt.

Balczó András életműdíjat kapott - evangelikus.hu

Igen, először csak a vastapsot hallottam, s bevallom, azt gondoltam, hogy Tusup és Hosszú Katinka békültek ki a nagy nyilvánosság előtt... Aztán Berkesi Juditra gyanakodtam, hogy nagy megilletődöttségében őt bátorítja ily módon a közönség... Végül csak rá jöttem, hogy kinek szól a szűnni nem akaró tapscunami... (18 éves fiam a szomszéd szobából: „Apa, ki az a Balczó...?) Bár abban nem vagyok biztos, hogy az ott jelenlévő, javarészt nálamnál fiatalabb, magyar sportolók többsége tudja-e róla, hogy azért ő több egy átlagos háromszoros olimpiai bajnok öttusázónál... Egy úr a zűrből...

 

 

Jó, kezdjük ezzel a változattal, olvasattal... Abban az értelemben, hogy a zűrös, zavaros, átkos múlt (?) rendszerből érkezett közénk... Már akkor, az a közeg kivetette magából. Az őt a színpadra konferáló Novotny Zoltán is – aki egyébként a Protestáns Újságírók Szövetségének is elnöke – tett utalást az 1977-ben bemutatott , nagy vihart kavart Küldetés c. , Kósa Ferenc által készített portréfilmre, amelyben Balczó elmondja, hogy mi van a háttérben... (Itt jegyezném meg, hogy ekkortájt hallottam először róla, ugyanis a komplett kenesei gyülekezet bevonult az akkor még álló kenesei filmszínházba, azaz moziba...) Nos, mostani fejjel újra megnézve a filmet, azért tényleg mondott akkor nagyon keménynek tűnő mondatokat és ha nem védik az eredményei -ahogy a fimben ő maga is utalt erre – akkor most nem biztos hogy így – élve...! – ünneplik őt... Mert bár kritikáit elsősorban az öttusaszövetség felé címezte, akkor mindenki értette, hogy nagyon is az egész korrupt szocialista társadalmi rendszert bírálja jól átgondolt szavaival... Többek között beszélt arról, hogy „az igazságot mondani nem elég, hanem érvényesíteni kellene, ha olyan helyzet lenne, amilyen most nincs...” Aztán mondta azt is, hogy azért költözik le vidékre, mint „erkölcsi munkanélküli” (Csóri Sándor), mert „itt még fehérek a házak, viszont az ország borzasztó színű lett...” S csak beszélt tovább -„elvtelen érdekegyességek”, „kölcsönös megalkuvások”, „maffiaszellem”, meg hogy „a kutyák falkában a tigrisnek is nekimennek...” - és az ember tényleg azt várta, hogy a film hátterében mikor jelennek meg az egyenruhás karhatalmi erők... Sőt, még 56-ot is megemlítette, mondván, hogy „...1956-ban azért nem csak annyi történt, hogy leérettségiztünk, hanem meg is ritkultunk kicsit, (…) s lőttek is imitt-amott...”

Most pedig itt hallgatja zavartan a tapsot Balczó, az úr a zűrből, zavaros, mocskos idők tiszta tanúja... És nem kezd el hőst csinálni magából, a mostani világot sem szapulja... Csak arra biztatja a jelen ifjú sportolóit -idézve Szabó Lőrinc egyik szép versét – hogy „legyetek ellentétei ennek a világnak...!”

És folytatta azzal, hogy „az erő, szeretet és józanság lelkét (II. Tim. 1, 7) vegyétek magatokra, s azt keressétek, ami e látható világ mögött van...!” Igen, ahonnan ő is jött, ahonnan őt küldte az Isten, igen, egy úr az űrből... akarom mondani, még azon is túlról, egy lelki-szellemi dimenzióból, Isten országából... Merthogy ő küldetésben van... S most is bizonyságot tett élete Uráról, mint ahogy a filmben is beszélt hitéről, pl. arról, hogy a „Bibliában keresem a kapaszkodókat...”, beszélt újjászületésről, beszélt alázatról... (Sőt, ez utóbbi keresztyén erénynél tett egy finom különbséget, hogy ez nem megaláztatást jelent, azt ő nem engedi, így fogalmazott, „...rá kell száradnom a lelkiismeretükre...” Előtte említette meg ugyanis a riporter kérdésére válaszolva, hogy őt a háromszoros olimpiai bajnokot a szövetség még csak el sem búcsúztatta, holott „egy NB III-as focistának is megköszönik, ha abbahagyja...”, majd hozzátette halkan: „valamit tehát jól csinálhattam...” - újra csak egy cizellált utalás, hogy ebben a korban, erkölcsi téren is inverz módon kellett értelmezni a pozitív avagy negatív megerősítést...) Ám a filmben a legnagyobb hitvallást akkor teszi, -szerintem innen a film címe is – amikor Moldova: Negyven prédikátor c. művének egyik szereplőjét idézi, aki nem akarja elfogadni  a gályarabokat kiszabadító de Ruyter holland admirális segítségét, mondván „...nem szabad elfogadnunk a szabadulást, mert azzal eláruljuk küldetésünket...!” És nemcsak a filmben, Balczó egész életében - rendszerváltás ide vagy oda... - ezt a küldetést végezte, „talpig nehéz hűségben” járva akár a vidéki kis falvak keresztyén közösségeit, templomait, imaházait, hogy elmondja, ki az ő Megváltója és Szabadítója!

Most meg áll zavartan, hogy átvegye a MOB életműdíját, hallgatja a vastapsot, közben gondolom, pergett benne élete eddigi filmje, merthogy azt mondja, „...sokkal jobban alakult az életem, ahogy szerettem volna...!” Igen, egy elégedett, boldog, Istenre hagyatkozó ember... Egy fantasztikus sportember... Egy úr a(z)űrből...

Hozzászólások