Hargitai Anna Magna megváltós nővér kapta idén a Parma fidei - Hit pajzsa díjat. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából évente odaítélt elismerést Mádl Dalma, Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök özvegye adta át szombaton Budapesten. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a bolsevik és a náci diktatúra közös vonása, hogy a hatalom megszerzéséért és megtartásáért hasznosnak és célravezetőnek tartja az embertelen tetteket és az erkölcstelenséget.

Hargitai Anna Magna nővér kapta idén a Hit pajzsa díjat - magyarhirlap.hu

Még mielőtt egy betűt is leírok, két dolgot hadd szögezzek le: 1. Abszolút egyetértek a díjjal, annak fontosságával és szükségességével. Azzal, hogy egyrészt fel kell tárni a sokszor szörnyű, embertelen és istentelen valóságot, másrészt ismerjük meg és jutalmazzuk meg azokat, akik egy ilyen világban is hűséggel, hittel és bátran helytálltak. 2. Amikor én a pajzson lévő résekről beszélek, nem akarok támadni senkit és semmit, sokkal inkább úgy tekintek ezekre, hogy ezeken keresztül még szélesebben és mélyebben lássuk azt a bizonyos harcmezőt, ahol a hit hősei megvívták a maguk harcait...

 

 

Az első rés arra szeretne rámutatni, hogy miért csak egyházi személy, s miért csak évente egy kap ilyen díjat...? Ugyanis a kiírás úgy szól, hogy azoknak az élő egyházi embereknek ítélik oda, akik a kommunista diktatúra alatt is kitartottak magyarságuk és hitük mellett. Azért is csodálkozok ezen, hiszen a díjat nem egyházi személyiségek alapították 2002-ben, hanem Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő és Gyurkovics Tibor író. Azt gondolom, hogy a társadalmi élet minden területén – a politikában, a művészvilágban, a tudományos életben, az egészségügyben, az oktatásban, s nem utolsósorban az átlagos, hétköznapi emberek között – találhatunk bőséggel olyan embereket, akiknek emberi tartásukat és Istentől kapott hitüket semmilyen földi hatalom nem tudta megtörni, nem csak az egyházban! Meglátásom szerint a társadalmi értéke, presztízse is nagyobb lenne egy ilyen, magas rangú politikai és közéleti személyiségek (Mádl Dalma, Lezsák Sándor, Soltész Miklós stb.) nevével is fémjelzett kitüntetésnek, ha nem csak egyháziak kapnák, annál is inkább, hisz nemcsak az egyház volt áldozata a diktatúrának... Egy másik képpel megvilágítva: ahogy a „fertőzés” az egész társadalomra kiterjedt, a rehabilitáció, a gyógyítás is irányuljon a „nemzet testének” egészére...!

De ha már eleve egyházi személyek részére írták ki a Hit pajzsa díjat, akkor miért szűkítik tovább, s miért csak a katolikus egyház papjai, szerzetesei kapják...? Átolvasva a listát ugyanis, az első kitüntetett Bolberitz Pál professzortól kezdve, a tavaly, 100 esztendős korában elhunyt Placid atyán keresztül az idén díjat kapott Hargitai Anna Magna megváltós nővérrel bezáróan, kizárólag a katolikus egyház kötelékébe tartozó személyeket díjazták. Pedig a többi történelmi felekezet is sajnos szép számmal fel tud mutatni olyan lelkészeket, akik egyenes gerinccel és lehajtott fejjel élték át és túl ezeket a nehéz évtizedeket. A református egyház berkein belül például Dr. Papp Vilmos könyvei, kutatásai alapján is találhatunk erre a címre méltó embereket. Jó volna egyébként látni, hogy hogy zajlik ez az egész kitüntetési folyamat? Kik javasolnak, ajánlanak e díjra jelölteket? S még egyszer: ha egyházi személyek kaphatják, akkor miért nem egy ökumenikus egyházi jelölő bizottság terjeszti fel a neveket a döntéshozók felé...?

Végül az utolsó rés az már a „tálalásra” szeretne rávilágítani... Arra, hogy miért csak néhány soros, hivatalos, tényekre szűkített hírben adják tudtul ezt a világnak...? Egyrészt például arra gondolok, hogy nem nagyon derül ki, hogy mondjuk az idei díjazott Hargitai Anna nővér milyen konkrét tettekért, helytállásért vehette át, holott biztos, hogy nem véletlenül és érdemtelenül esett rá a választás. Másrészt szívesen olvastam volna az átadás híre mellett egy vele készült interjút, amelyben elmondja, hogy mi mindenen ment keresztül. S egyáltalán azt gondolom, hogy még több „életet” kell vinni egy-egy ilyen eseményről való híradásba, hogy még több, lelki üzenet, buzdítás jöjjön át az olvasóknak. Nem beszélve arról, hogy ily módon a fiatalabb generációt is jobban meg lehet találni egy-egy ilyen pozitív példaadással, hiszen ők vehetik ennek leginkább a hasznát még az életben... Emlékszem, 2016-ban írtam egy reposztot a már említett Placid atyáról, mint a Gulág legboldogabb foglyáról, hogy számára mik voltak a túlélés szabályai. S az is élénken bennem van, hogy fiatalokkal erről beszélgetve kifejezetten pozitív volt a fogadtatása, nagyon megragadta őket mindaz, amit az atya mondott. Egyébként pedig örömmel olvastam korábbi híreket arról is, hogy például Lezsák Sándor is tartott fórumot középiskolásoknak, melyen elbeszélgettek ennek a történelmi (?) időknek a tanulságairól...

Igen, szükség van ilyen találkozásokra, beszélgetésekre. Mint ahogyan a hit pajzsára is, ma is...! S talán még az azon tátongó résekre is, hogy még többet lássunk az emberi igazságtalanságból és az isteni valóságból...!