Július 15-én, a hajnali órákban leégett a Nagydobronyi Déli Cigánytelepen található református imaház és a mellé épült óvoda. Kolozsí András vezető lelkész az Országos Református Cigánymisszió Facebook-oldalán osztotta meg a történetet. “Nagy a gyanú, hogy gyújtogatás történt. Nem tudjuk, hogy kapcsolatba hozható-e a mostanság Kárpátalján élő magyar ajkú cigányság ellen elkövetett atrocitásokkal. Nem kizárt. Várjuk a nyomozás eredményét! Kérek Mindenkit, aki teheti, imádkozzon az Imaházát vesztett Gyülekezetért, hogy adja meg nekünk Isten, hogy áldásul szolgáljon a nagy keserűség és tegye Urunk ezt is a Gyülekezetünk javára! Isten segedelmével újra fogjuk építeni az Imaházat, az Óvodát és a családi házat is. Ehhez várjuk a testvéri adományokat is!”

LEÉGETT EGY IMAHÁZ NAGYDOBRONYBAN, GYÚJTOGATÁSRA GYANAKSZANAK - 777blog.hu

Két hónapon belül ez a második olyan tűzeset, amelyet egyházi objektum ellen követtek el, s amelyre reagálok itt a Reposzton. Az első Kemenessömjénben történt, részeg fiatalok felgyújtották a katolikus templom orgonáját. Ennél a másodiknál pedig a kárpátaljai Nagydobronyban csaptak fel a lángok, a helyi református imaház és az óvoda épülete lett a – minden bizonnyal – szándékos gyújtogatás áldozata. Személyi sérülésről – hála Istennek – egyik esetben sem érkeztek hírek. Református egyházunk országos perselyadományt hirdetett meg gyülekezeteinkben, de a Szeretetszolgálat 1358-as adományvonalát is lehet hívni, amellyel a károkat szenvedett nagydobronyi közösséget támogathatjuk.

 

 

Azzal kezdeném rövid írásomat, hogy igazából nem erről a tűzesetről szeretnék írni. Ami fontos, azt megtudhatjuk a hírportálok híreiből. Pláne nem térnék ki a Kárpátalján élő magyar ajkú cigánysággal szemben elkövetett atrocitásokra... A hamu alatt izzó parazsakra, melyekre ha ráfúj a társadalmi elégedetlenség, feszültség vagy egyszerűen csak az emberi, közösségi gyűlölet szele, akkor már fel is lobbannak a lángok... - ahogy az történt Nagydobronyban is.

Számomra ezek az itt felcsapó lángok mindenek fölött a cigánymisszióra világítanak rá! Az egyházi élet egyik nagyon kényes társadalmi területére. Amely kapcsán még egyházi berkeken belül is nagyon erős ellenérzéseket , zsigeri előítéleteket kell legyőznünk. Sokakat már maga a téma is irritál, akkor hogyan várhatnánk el tőlük, hogy figyeljenek erre, imádkozzanak értük, segítsenek nekik...?!  

Mégis hadd hívjam fel a figyelmet erre a misszióra! Azt gondolom, abban mindenkivel egyet érthetünk, hogy nagy elhívatottság kell hozzá... Ezt nem lehet ímmel-ámmal, félgőzzel vagy éppen rutinból végezni... Csak eltökélten, elszántan, a Lélek tüzével...! Olvassanak utána...! Keressenek rá a Református Cigánymisszió honlapjára...! Látni fogják, hogy ott komoly lelki munka folyik, van stratégia, koncepció...  Kattintsanak rá pl a Jó példák & Jó arcok -fülre, s olyan embereket és közösségeket ismerhetnek meg, akik és amelyek tényleg erőt adhatnak így a mindennapokban... De hadd ne én méltassam a Cigánymisszió tevékenységét, hanem átadnám a szót Naszádi Krisztinának, aki a HEKS projektkoordinátoraként segíti a misszió munkáját. Egy ötnapos tereplátogatás tapasztalatairól így ír:

„Óriási munkát végeznek itt református lelkészek, misszionáriusok és pedagógusok. A táborokban (ahogy ott a telepeket nevezik) mindenki számára jelen van az egyház. Isten országának valóságát élhettük át a cigányokkal közös alkalmakon, istentiszteleten és kiránduláson. És valóban: megismerhettünk cigány testvéreket azok közül, akik tenni akarnak a gyerekeikért, a táborért, a jövőért. A nem roma pedagógusok és lelkészek mellett mindig dolgoznak roma munkatársak. Aki cigányok között szolgál, tudja, hogy milyen fontos ez a bizalom kiépítése, a hatékony kommunikáció, a helyi kultúra és szokások megismerése, a munka hosszú távú fenntarthatósága végett.”

De mindenképpen szeretném megemlíteni a Cigánymisszió vezetőjét, Dani Esztert is. Őt se úgy képzeljük el, hogy ül a kis irodájában és telefonálgat a különböző nyugati segélyszervezeteknek, hogy küldjék a pénzeket... Ismerem, hallgattam, tudom, hogy ő maga is járta / járja a falvakat, a telepeket, a házakat... És iszik abból a bögréből, amellyel megkínálják... És segít, tanít, bátorít, bizonyságot tesz Jézus Krisztusról, a Benne nyerhető új életről, nagy-nagy alázattal... És legalább akkora tűz lobog benne, mint amekkora lánggal égett a Nagydobronyi Déli Cigánytelepen az imaház és az óvoda...! Sőt, még nagyobb...!

Igen, a Lélek tüze a garancia, hogy felépülnek újra a felgyújtott épületek... Mit tudunk mi tenni? Figyeljünk a szolgálatukra, küzdelmeikre és eredményeikre! Imádkozzunk értük! És segítsük, támogassuk őket!