– Emlékévet indít a kormány 30 éve szabadon elnevezéssel – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök a csütörtöki Kormányinfón. A Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint az emlékidőszak 2019. március 15-től 2021. június 19-ig tart majd. Az emlékév kezdő eseménye a kommunista diktatúra halotti mentének is nevezett, ellenzékiek által szervezett százezres, 1989. március 15-i ünnepségre fog emlékezni, a rendezvénysorozat pedig az ország szuverenitásának visszanyerését jelentő, a szovjet csapatok 1991. június 19-i kivonásának 30. évfordulójával ér véget. (…) A kormányhatározat külön hangsúlyozza: az emlékév programjait úgy kell kidolgozni, hogy megismertesse az 1989–1990-es évek eseményeit, különös tekintettel a rendszerváltás időszakában már aktív korosztályokra, illetve azokra is, akik életkoruknál fogva még nem tapasztalhatták meg Magyarország szabaddá válását.

HARMINC ÉVE SZABADON - magyaridok.hu

Mint mindenről ebben az országban, úgy erről a márc.21-én kezdődő Harminc éve szabadon c rendezvénysorozatnak is mindenkinek meglesz / megvan a véleménye... Pro és kontra fogjuk majd hallani az érveket / ellenérveket ennek szükségességéről, tartalmáról, formájáról, a nyilvánosságnak szánt céljáról és valódi, rejtett értelméről... Én magam egyenlőre ott tartok, hogy megfogalmaztam néhány előzetes kérdést (ill. kérdéscsoportot) a rendezvénysorozattal kapcsolatban... Egészen pontosan tizenkettőt...

1, Valószínűleg klasszikus visszatérő kérdés lesz a történelmi perspektíva kérdése... Nevezetesen, hogy a 30 év elegendő történelmi távlatot biztosít-e a rendszerváltás eseményeinek objektív, tudományos szintű értékelésére, feldolgozására, bemutatására...?

2, A rendezvénysorozat mennyire tud majd egészséges társadalmi indulatokat gerjeszteni...?

3, És milyen hatással lesz a belpolitikai helyzetre? Különösen is kíváncsi leszek a momentumos nemzedék politikai reakcióira, annál is inkább, mert ez az a generáció, akik ennek az emlékévnek a kiemelt címzettjei, akik „életkoruknál fogva még nem tapasztalhatták meg Magyarország szabaddá válását...”

4, Az ellenzék mit tud majd kezdeni azzal, hogy a kormánypárt, mint a rendszerváltás óta egyetlen életben maradt komoly politikai erő, óhatatlanul is saját történelmi jelentőségét fogja hangsúlyozni...?

5, Külpolitika: mennyire fognak Brüsszelnek is szólni ezeknek a rendezvényeknek az üzenetei? Különös tekintettel arra, hogy már a kormányközleményben világossá tették a párhuzamot Nyugatnak a II. világháború utáni, Közép-Európa felé mutatott cserbenhagyó magatartása és a mostani – hogy is fogalmazzam? – érdekellentéte között... Idézem, az emlékév célja, hogy „ráirányítsa a magyar emberek és a közép-európai nemzetek figyelmét az akkori események világpolitikai súlyára, nyilvánvalóvá tegye, hogy Nyugat-Európa a második világháborút követően magára hagyta Közép-Európát, ennek ellenére a közép-európai nemzeti közösségek – élve a történelmi lehetőséggel – maguk vívták ki szabadságukat és függetlenségüket”.

6, Mennyire a társadalmi igény fogja meghatározni ezeknek a rendezvényeknek a színvonalát? Hogy tudják elkerülni, hogy ne csak a felszínt, a külsőségeket érintse, hogy ne csupán a korszellem rekonstruálására, egyfajta „retró fíling”megteremtésére szorítkozzon...? (trabantfesztivál, mozgalmi hangulat, korabeli reklámok stb.) Mindenesetre a történelemszakma (Terror Háza, XX.és XXI. Század Intézet, Veritas) elég komoly ellensúlyként lesz képviselve...

7, Mi lesz a rendszerváltás kényes ügyeivel (ügynöklisták, olajszőkítések stb)...? Ezek óhatatlanul elő fognak jönni...
8, Mennyire tudják ebben az „emlék két évben” megszólítani azokat a társadalmi rétegeket, akik a rendszerváltás veszteseinek érezhetik magukat? Ezek a rendezvények mennyire lesznek nyitottak a párbeszédre? Mennyire adnak majd lehetőséget a rendszerváltás hiányosságaira visszavezethető társadalmi problémák nyílt és őszinte kibeszélésére?

9, Egyben arra a kérdésre is választ fogunk kapni, hogy mennyit változott a demokratikus gondolkodás és a politikai kultúra a 30 év alatt Magyarországon...?

10, Ezeket a rendezvényeket mennyire tudják az oktatás, azon belül is a nemzeti identitás megerősítésének szolgálatába állítani...? Tudnak-e változtatni majd az általános- és közép iskolás korosztály jövőképén? Hogy több mint a fele ne csak Nyugaton tudja elképzelni a jövőjét, hanem higgyék el, hogy Magyarországon is lehet boldogulni...!

11, Milyen hatással lesz ez a rendszerváltásról szóló rendezvénysorozat a jelenlegi magyar nemzeti kultúrára (irodalom, zene, film, képzőművészet stb) határon innen és túl? Születnek-e majd olyan időálló és értékes alkotások, melyek hű tanúi és őrizői lesznek annak a kornak, mondjuk újabb 30 év távlatából...?

12, Végül: a történelmi felekezetek milyen szerepet kapnak és hogy fognak ezekbe a rendezvényekbe bekapcsolódni? Milyen hatással lesz saját identitásukra és társadalmi missziójukra nézve?