Akár családosként, gyerekekkel, akár egyedül, a barátainkkal vagy a kedvesünkkel töltjük a vakációt, akár utazunk, akár nem, három alapszabályt érdemes fejben tartanunk (és nem csak nyáron):
1. Értelmezzük a lehető legtágabban a kultúra fogalmát, engedjük közel magunkhoz az új dolgokat is!
2. Ne azért vegyünk részt valamiben, mert kötelező, próbáljuk elengedni a „teljesítményművelődést”, és picit több figyelmet fordítani arra, hogy minket mi érdekel.
3. Jó, ha megtervezzük előre a programokat, de amellett se menjünk el csukott szemmel, ami épp az utunkba kerül, legyen az falunap, kézművesvásár, helyi népszokás, utcazene vagy szabadtéri kiállítás, koncert.
Ha ezeket az irányelveket magunkévá tesszük, már nem érhet bennünket olyan nagy baj, de azért néhány gyakorlati tippel is szolgálunk, hogy igazán „művészi” legyen a nyár.

Így fűszerezd kultúrával a nyarat! - kepmas.hu

Király Eszter írását olvasva nagyon is ráismertem az én kis világomra... Arra, hogy a média által ránk erőszakolt nyári fesztiváldömpingekkel szemben hogyan csipegethetem össze én magam a magam kis kultúr-elemózsiáit... A magam szerényebb anyagi lehetőségeivel...

 

 

Az első, ami megragadott, az újra felfedezés gondolata! Hogy nem baj, ha már voltam ott, ha már láttam azt a múzeumot, ha már hallottam azt a hangversenyt, ha már olvastam azt a könyvet... Ugyanis a művészet tárgya mindig más és más arcát mutatja... Mindig fog valami újat adni... Annál is inkább, mert én magam, a „befogadó közeg” is állandóan változok: más élethelyzet, más gondolatok, más érzelmek... Más az, amikor egyedül veszek részt egy kulturális élményben, s megint más, mikor barátokkal vagy éppen saját gyermekeivel van az ember... Sőt, még az sem mindegy, hogy milyen életkorban van az „ember gyereke”, hiszen ilyenkor a szülő mindig egy kicsit az ő szemével is lát, az ő fülével is hall, az ő értelmével is értelmezi a dolgokat... Legújabb Balaton-kerülő bringatúránkon pl. jó volt a 13 éves kamaszgyermekem társaságában újra megtekinteni a szárszói József Attila Emlékházat vagy a szigligeti várat, s ami külön örömömre szolgált: ő maga kérte, hogy a napi ebéd-menü mellett minden nap fogyasszunk egy kis kultúrát is...

Aztán a saját lakóhely, vidék kulturális megismerésének a fontossága, amely szintén előjön az  idézett cikkből. Hála Istennek, olyan gazdag látnivalókban ez a kis ország, hogy biztos vagyok benne, hogy mindenki talál a szűkebb lakókörnyezetében is még felfedezésre váró kulturális objektumokat! Ha csak saját városomat, Celldömölköt nézem, s rajzolok köré egy 30 km-es kört, ami még akár kerékpárral is könnyedén bejárható, olyan látnivalók esnek bele, mint Egyházashetye (Berzsenyi Emlékház), Csönge (Weöres Sándor), Iszkáz (Nagy László), Ostffyasszonyfa (I. világháborús hadifogolytábor-temető), Kemenesmagasi, s akkor még nem említettem Pápát és Sárvárt...

Fontos az is, hogy milyen a körítés, hogy van tálalva, milyen történetbe ágyazódik bele...-írja kicsit más szavakkal a szerző. „Tobzódjunk a történetekben...!” Hiszen valóban a sztorik, a történések, az események maradnak meg bennünk, nem a száraz adatok és a szikár tények... Egy kisebb vidéki falumúzeumnál pl. hagyjuk beszélni a gondnoknénit... S nem baj, ha az általa bemutatásra került „anyagba” belekeveredik a saját élettörténete is... Emlékszem, néhány éve az Ormánságban megtörtént, hogy egy lelkes „kulcsos néni”, miután mindent, szó szerint mindent elmondott a műemléktemplomról, falujáról, családjáról és saját életéről, meghívott ebédelni, hogy még kis konyhájában folytathassa nekünk szánt mondanivalóját...

Végül essék szó a nyári kultúracsipegetés talán legfontosabb, legkézenfekvőbb, s talán legolcsóbb (?) forrásáról, az olvasásról! Főleg azért, mert – s ezt meglátásom szerint nem hangsúlyozzuk eléggé – az ember, s főleg a gyermek ún. érzelmi intelligenciájának fejlődésében, kiteljesedésében az a leghatásosabb eszköz! Olvasni, olvasni, olvasni... - summázza mondandóját Király Eszter. S azért nyáron mindenkinek több ideje van... A legegyszerűbb, ha végigmustráljuk a könyvespolcunkat, s szinte biztos, hogy fogunk találni olyan könyvet, amely felkelti érdeklődésünket... Jómagam nyarakon keresztül a Világjárók c. sorozat köteteinek olvasásával „utaztam”, egyik-másik úton többször is végigmentem... Aztán tavaly a történelmi témájú könyvek kerültek előtérbe... Idén pedig – egy kicsit magamat is meglepve – gyermekkorom már elfelejtett könyveiről (Varga Domokos, Fekete István, Ágh István) fújtam le a port... S talán mondanom sem kell, hogy újabb és újabb „szellemi áldozatokra” vadászó szemem a napokban már többször is az indiános könyveken akadt fenn...