A Magyarország-Uruguay mérkőzés kezdőrúgását Gera Zoltán, valamint a 93 esztendős Nyikita Szimonjan végezte el.(...) A találkozó Gera Zoltán hivatalos búcsúmérkőzése is, azonban 97-szeres válogatott focista nem lépett pályára, mert több mint egy éve visszavonult, és fizikailag nem érezte képesnek magát a játékra. A kezdő sípszó előtt Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke és Kubatov Gábor, az FTC elnöke ünnepélyesen elbúcsúztatta a 97-szeres válogatott Gera Zoltánt, aki ma már az U21-es nemzeti együttes szövetségi edzőjeként dolgozik. Ennyi ember előtt nem beszéltem még. Fantasztikus, hogy ilyen stadionban, ennyi ember előtt búcsúztatnak – kezdte Gera Zoltán. Hozzátette:
Jézus Krisztusnak köszönhetem, hogy itt vagyok. "Mindent neki köszönhetek. Mellette a családomnak, a szüleimnek, a korábbi csapattársaimnak és edzőimnek. Titeket, szurkolókat hagytalak utoljára. Mindent köszönök" – mondta a 97-szeres válogatott Gera Zoltán.
Nem tudom, ki mire fog emlékezni majd a Puskás Aréna avatómeccséről. Arra, hogy végre van egy minden igényt kielégítő és a nemzetünkhöz méltó stadionunk? Arra, hogy a világ egyik legjobb válogatottja, Uruguay 2:1-re legyőzte a magyar csapatot? Esetleg arra, hogy Karácsony Gergely, Budapest új főpolgármestere nem vett részt ezen a nagyszabású eseményen? Ki erre, ki arra... Én arra, hogy a meccs kezdete előtt, Gera Zoltán 97-szeres volt válogatott labdarúgó szájából elhangzott egy mondat... S talán nem voltam egyedül, aki úgy érezte, hogy Jézus Krisztus is ott volt a Puskás Arénában..!
Ott minden bizonnyal először... De az Aréna elődjében, a benne továbbélő Népstadionban már voltak olyan (egyházi) rendezvények, ahol Ő, a világ világossága került reflektorfénybe... Első sorban az 1989-es Billy Graham-evangélizációra gondolok, amelyen a világhírű amerikai baptista prédikátor 100 000 ember előtt hirdette az evangéliumot, valamint II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatására, melynek során szintén megtelt a Népstadion.
S most újra, 70 ezer néző előtt, „műsoron kívül”... Bár nyilván Gera Zoltán már előre eldöntötte, hogy ha odaadják neki e mikrofont, akkor Jézus Krisztust is „meghívja” közénk... Nekem – úgy látszik ez már szakmai ártalom – akaratlanul is eszembe jutott Pál apostol, mikor azt mondja, hogy „...Isten minket, apostolokat utolsókul állított, mint akiket halára szántak, mert látványossággá lettünk a világnak…" Igen, s e mondat mögött az akkori arénák, amfiteátrumok sötét árnyképe húzódik az életre-halálra küzdő gladiátorokkal – ilyen sors várt a keresztyénüldöző császár-korban az akkori apostolokra, hitvalló vértanúkra. Most pedig egy mai hitvalló, mosolyogva, családja körében tehet bizonyságot hitéről az Arénában, akár 70 ezer ember előtt...
Mert azt gondolom, hogy ez is egy bátor hitvallás volt! Bizonyságtétel! Nem politikai szöveg. Egyébként pedig ők (mármint a politikusok) inkább „csak” a keresztyénségről szoktak beszélni, nem az élő Jézus Krisztusról! Ez viszont egy visszafogott, de mégis határozott üzenet volt egy olyan korban, ahol Ő (mármint Jézus) nem szenzáció, nem téma, nem hír... Utána lehet nézni, hogy hány hírportál közölte ezt a vallomást. Nem sok. (Bezzeg, ha öltönyben ugrik egy Gera-szaltót még egyszer utoljára, azzal tele lettek volna a videomegosztók...) Ez egy hitvallás volt egy olyan közegben, egy tömegrendezvényen, ahol valószínűleg nem sokan kíváncsiak rá (mármint Jézusra), de ahol talán éppen az „idegen test-feeling” miatt kaphatják fel a fejüket az emberek az Ő nevére... Egyébként pedig minden tiszteletem azoknak a „híres embereknek”, akik nem rejtik véka alá hitüket, meggyőződésüket, hanem minden lehetőséget megragadnak, hogy a nyilvánosság előtt beszéljenek Róla! Sajnos, nem sokan vannak... Igen, Gera vallomása egy bizonyságtétel volt, amely egy szilárd, keresztyén értékrendet is tükröz: "Mindent neki köszönhetek. Mellette a családomnak, a szüleimnek, a korábbi csapattársaimnak és edzőimnek. Titeket, szurkolókat hagytalak utoljára...” Tehát mondjuk így leegyszerűsítve, hogy Jézus Krisztus, család és társadalmi elköteleződés...
Egy vallomás, egy mondat... Csak egy mondat, mondhatnánk, mégis emögött ott van egy „hit(el)es” élet az eltékozolt pécsi évekkel, alkohollal, szipuzással, bandázással, aztán a megtéréssel, a Hit Gyülekezetével, s mindenek fölött Jézus Krisztussal!... - de hát ismerjük az ő élettörténetét. Csupán annyit tennék még hozzá, hogy ebben a kontextusban most teljesen mindegy, hogy milyen egyházhoz, felekezethez, csapathoz tartozik, a lényeg, hogy mennyire vagyunk hitvalló keresztyének!
A Népstadionnak hatvanegynehány év jutott, s benne – egy olyan korban, amilyen... – néhányszor Jézus is ott lehetett a pályán... Az új Puskás Aréna még nem tudjuk hányszor „lép fel”... Minden esetre én nagyon örültem, hogy még az első sípszó előtt elhangzott a neve és biztos vagyok abban is, hogy még sokszor helyet és figyelmet követel Magának, s különben is, Ő megígérte, hogy „... én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”.