Hogyan viszonyuljunk hívő emberként a politikai keresztyénséghez? Miért nem vesznek részt a pártpolitizálásban evangéliumi keresztyének? Miért aggasztó a keresztyének számára, hogy az állam támogatja az egyházakat? (...) Ilyen és hasonló kérdések fogalmazódtak meg a protestáns történelmi és szabadegyházakhoz tartozó evangéliumi keresztyének idei fórumán Harkányban. (…) Somody Imre hitre jutása előtt milliárdos üzleteket bonyolított le, arról beszélt, Krisztus nélkül nem tudott megszabadulni bálványaitól. (…) „...Az ember nevetségesen hamar eljut odáig, hogy mindenhez ért, akár még pártot is alapíthatna, és majd ő rendbe teszi a dolgokat. Persze, ha valakinek van jó elképzelése az egészségügyről vagy az oktatásról, álljon ki és harcoljon érte. De sokszor a legfőbb motiváció az, hogy ő legyen a legjobb. Egy keresztyén ember ezzel szemben azt keresi, hogy Isten mire teremtette őt. Az még inkább tévút, amikor politikai úton akarjuk az evangéliumi keresztyénséget megvalósítani.”

Evangéliumi hit a politikai keresztyénség korában - parokia.hu

Igen, többek között ezekre a fontos és mindig visszatérő kérdésekre válaszoltak ennek a fórumnak a résztvevői, vendégei (Szabados Ádám, Bolyki László és Somodí Imre), s gondolkodtam, hogy bekapcsolódjak-e ebbe a kerekasztal-beszélgetésbe... Végül úgy döntöttem, hogy nem, hanem inkább kiemelnék közülük egyet példaképpen... Annál is inkább, mert azt gondolom, hogy minden magasröptű közéleti diskurzusnál is többet ér az életpéldáknak, a hiteles keresztyén életutaknak a propagálása! Ezért jöjjön most az ismert üzletemberként (Pharmavit) és többek között miniszterelnöki főtanácsadóként is tevékenykedő Somody Imre, ill. az, hogy hogy jutott el a jóembertől a PontJézusig... Csak úgy nagy léptekben...

 

 

Az ő pályája három szakaszra bontható. Az elsőt ő maga, egy előadásában így fogalmazta meg: „az istentelen sikeresség útján”...  Ahogy mondta, „irdatlan önbizalommal” próbálta megvalósítani önmagát. Ehhez nem kellett az Isten, sőt, büszke volt ateizmusára. Mégse egy gátlástalan, bűnöző hajlamú, rossz fiúra gondoljunk, hanem – nyilván neveltetéséből fakadóan – „jóemberként szerettem volna élni az életem”...- mondta visszafogottan, mégis öntudatosan. Három fontos célt tűzve ki maga elé: az anyagi biztonság megteremtését, a családi élet harmóniáját és a személyes karriert.  Aztán a sok értéket teremtő 90-es évekről kezdett el beszélni. Megemlítve pl. hogy cégének három év alatt sikerült megdupláznia az ország vitaminfogyasztását! (Az egészséges Magyarországért..!) Meg azt is, hogy miután 96-ban eladta a cégét 110 M dollárért, becsületesen, jóemberhez illően le is adózott utána... Ennek a szakasznak az ismertetését a sikeresség árnyoldalainak ecsetelésével zárta: elmondta, hogy mennyire akaratos lett, feszült, sokat hibázó, „munkaalkoholista”, s egyre rosszabb egészségi állapotú...

A következő életszakasz mottója: „A vallásosság útján”... Az amúgy katolikus vallású Somody először (második) esküvője kapcsán került kapcsolatba a vallással 2004-ben, majd gyermekeinek egyházi (református) iskolába való beíratása miatt. Megfogadta, hogy ő is megy előre Isten megismerésének útján, ahogy a gyermekek... Ekkor fogott életében először kezébe Bibliát is... Nehéz, frusztrációval, bizonytalanságokkal kísért évek voltak ezek számára, nem értette, hogy Isten miért nem oldja meg az ő problémáit..? Utólag úgy értékelte ezt az időszakot, hogy „valójában csak vallásos voltam... Használni akartam az Istent...” Rá kellett ébrednie, hogy hit és bűnvallás nélkül nem fog sehová sem eljutni... Sőt, úgy summázta élete első két szakaszát, hogy „Isten szemében a vallásos és a hitetlen ember ugyanaz...”

Végül egy hetes elvonulás hozta meg a fordulatot. Egy csendes hét. Alkoholisták, öngyilkosságot elkövetők, szétesett egzisztenciájú emberek között... S ahogy velük beszélgetett, „brutálisan őszintén, kitárulkozva”, ráébredt arra, hogy ő is ugyanolyan bűnös ember, mint itt bárki... „Ments meg, Uram...! - szakadt ki belőle az imádság, s tulajdonképpen ezzel az odaadással, élet-átadással kezdődött az új, krisztusi élete. Ahol már nem ő az úr, s Isten a szolga, hanem fordítva! De arról is őszintén beszélt, hogy ez a viszony eléggé „sivár dolog” alapjában véve... Újabb változást az hozott az életében, mikor egyszer s mindenkorra megértette, hogy az Isten neki is mennyei Atyja, aki fiúvá fogadta őt Jézus Krisztus által! „Mi kell több ennél a szeretetközösségnél?” - tette fel a kérdést az Isten szeretetére újra és újra rácsodálkozva. Arról is beszélt, hogy még felkészületlennek érzi magát, hogy ateistáknak elmagyarázza Isten üdvtervét. Ez egy lassú tanuló folyamat. Minden esetre terve már van: létrehozták a PontJézus nevű missziói mozgalmat, amely azt tűzte ki zászlajára célul, hogy az internet segítségével az evangéliumot mindenki számára elérhetővé tegyék, s ily módon összefogják a hívő keresztyén világot!

Talán senki nem fogja félreérteni őszinte kívánságom: ebben a munkájában, vállalkozásában - vagy nevezzük missziónak - is legyen olyan sikeres, mint egykor az üzleti életben!